„Ki bájos és ki nőies?” – hangzott el minap egy kedves ismerősöm szájából a kérdés.

Számomra bájos lehet egy mozdulat, egy kisgyermek, egy tréfás megjegyzés.

A nő viszont attól Nő, hogy határozott, mégsem kemény. Attól, hogy gondoskodó, de nem anyáskodik a társa felett.

Attól, hogy Férfi van mellette, hisz ő lesz az, akitől a nő Nőnek érezheti magát.

Nem a ruha, és a smink tesz valakit nővé – hanem a lénye.  Súlytól és életkortól függetlenül.

Nem az, ha mindig erős és férfiakat megszégyenítő elszántsággal, keményen teszi a dolgát, hanem az, aki megmutatja igazi énjét. Feltárja legbensőbb érzéseit, félelmeit, esendőségét, ahelyett, hogy mindig keményen tartja magát.

Nem szégyell segítséget, támogatást kérni, ugyanakkor ő maga is megadja társa számára a biztos hátteret.

Mit gondoltok erről?

Kérlek, osszátok meg velem véleményetek Ti is.

1000444_10200509702169492_232457993_n

Egy nő nem attól lesz különleges, hogy magára ölt egy álarcot, ami a tökéletes képet festi le róla,  hanem attól, hogy változik. 

Folyamatosan.
Tanul a hibáiból, ha kell, elköveti őket újra, csak hogy megtanulja, mi is a járható út.


Bár ezerszer megtörték már, mindig képes ugyanúgy, tiszta szívvel szeretni, hiába mondja az ellenkezőjét. Amint felállt az előző csalódásból, megújult erővel megy tovább és tovább, amíg célba nem ér.
Mert célba fog.

Egy nő, még ha úgy is érzi, elbukott, akkor is tudjon emelt fővel távozni onnan, ahol csatát vesztett. De igazán különlegessé az teszi, hogy magabiztos, nem zárkózik el az ismeretlentől, viszont csak akkor nyílik meg, ha érdemes.

Nagyon is jól tudja, mit akar és azzal is tisztában van, hogy megérdemli, ahogy minden nő azt, hogy különlegesnek érezze magát, mert bizony az. “

Zen