Ahogy elmúlik szép lassan az indián-nyár, s közelednek az esős, hűvös őszi napok, egyre többször jut eszembe a nyári utazás: az esték, a séták, a hosszúra nyúlt beszélgetések, a naplementék, a véget nem érő autózások.

Szeretem az őszt minden színével együtt.

Szeretem, ha előbukkan a nap, ha csak egy rövid időre is.

Szeretem nézni a várost hajnalban, ahogy a nap kel fel, sugarai pedig furcsa színűre festik a ködbe burkolózott várost.

Szeretem a színes faleveleket és a lehullott gesztenyét.

Ilyenkor jólesik már egy meleg tea vagy forró kávé mellett elmélázni, s visszagondolni olyan eseményekre az életemben, melyek ugyan elmúltak, de jóleső érzéssel töltenek el. Jó ilyenkor egyedül lenni és feltöltődni. Vinni magammal a jó dolgokat tovább az utamon, s letenni azokat, melyek visszatartottak.

S mindehhez egy jó zene is elkel:

http://www.youtube.com/watch?v=KLVq0IAzh1A