Emlékezünk, emlékezzünk…

November elseje különös nap.

Emlékezünk, gyertyát gyújtunk, s megállunk végre egy pillanatra, hogy emlékezzünk.

Számomra ez a megemlékezés többszörösen átalakult, új értelmet nyert. Nagymamám ezen a napon aludt el örökre hosszú évekkel ezelőtt – a halála után két héttel az akkor népszerű musical, a Padlás egyik dalát énekeltük el a szalagavatónkon.  Nehéz volt a szívem, de a dal tartalommal telt meg ott és akkor. Minden szavát magaménak éreztem.

Nem egészen két évvel ezelőtt Apa is elaludt örökre, talán már fentről vigyáznak rám, ránk, s terelgetnek minket jobb utakra. Nem véletlen, hogy azon a tavaszon a színház műsorára tűzte hosszú évek utána a Padlást ismét. (Említettem már korábban, nincsenek véletlenek.) Háromszor ültünk be a gyerekekkel egymás után. Nem tudtam nem odafigyelni minden egyes szóra, érzésre, ami új és új tartalommal telt meg.

candles-230779_640

Megváltoztam. Emlékezem. Nem csak egy napon az évben. Minden nap. Keresem, figyelem és érzem őket. Tudom, hogy vigyáznak ránk odafentről.

http://www.youtube.com/watch?v=CR7HyHZ2Ipk