Búcsú nélkül

Pár soros üzenet, hogy elmentél. Cikkek, barátok, bejegyzések sora nő. Elmentél. Köszönés nélkül hagytál itt mindannyiunkat. Valami örökre megváltozott.

Csak egy éve ismertelek meg, de egy örökkévalóságnak tűnik; s ezzel nem csak én vagyok így. Egy üde színfolt voltál, aki mindig derűt varázsolta az arcokra.

A történeteid mindig szívesen hallgattam, hallgattuk. A régi iskoládról, munkahelyedről, a gyerekeidről, családodról, a hétvégi főzőcskézésekről. Éltél. Minden egyes napot tartalommal töltöttél meg mindannyiunk számára.

Köszönöm, hogy megismertlek. Köszönöm, hogy megosztottad velem a meséid. Köszönöm, hogy kiálltál mellettem és taníthattalak. Köszönöm a rengeteg segítséget, mert itt sem írhatnék ma nélküled. Köszönöm, a humort, a biztatást, az elfogadást, a tiszta, építő kritikákat. Köszönöm a könyv és filmajánlókat. Mindent írtam, jegyzeteltem jó diák módjára. Ígérem, mindnek a végére jutok!Rengeteget tanultam Tőled.

Vigyázza magadra!

Jó utat!

 

 

 

MESE

22.

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
– Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

ERŐFESZÍTÉS

21. “Az, hogy milyen javakkal rendelkezünk az életben, attól függ, hogy milyen emberek vagyunk. Kutatások eredményei igazolják, hogy a legtöbb ember, aki nagy összegeket nyer a lottón, rekordidő alatt eléri, hogy visszacsöppenjen korábbi anyagi nehézségei közé. Két évvel a nagy nyeremény után ötből négy nyertesember rosszabb anyagi helyzetben van, mint amilyenben a kasszírozás előtt volt. Legbelül egy szemernyit sem változtak, külső körülményeik pedig azt tükrözik, hogy milyenek belülről.
Nincsenek kerülőutak. Ahhoz, hogy a dolgok javuljanak, saját magunknak is javulnunk kell. Ha nem teszünk erőfeszítés

IGAZSÁG

20. “Két módon tehetnek bolonddá.
Az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot.
A másik, hogy visszautasítod az igazságot.”

Hányan jártunk már így: elhittük a hazugságot, pedig tudtuk jól a mögöttes tartalmat. Nem mertük elhinni az igazságot, mert tisztában voltunk azzal, hogy fájni fog meglátni és felismerni.

Az igazság mindig fáj, de azt vallom, még mindig jobb így, mint hazugságban élni hetekig, hónapokig, évekig. A hazug embert utoléri végzete. S bár lehet, hogy az igaz egy rövid ideig magára marad, de emelt fővel távozhat. Önbecsülése, becsülete megmarad.

ENGEDD EL A HARAGOT

19. “Haragtartónak lenni olyan, mint forró szenet marokra fogni azzal a szándékkal, hogy valaki másra hajítjuk azt; mi fogunk elsőként megsérülni.”

Az elengedéssel kapcsolatban eszembe jutott a harag és a gyűlölet. Hitem szerint az, aki gyűlöletre képes, az sajnos szeretni nem. Aki haragot tart vagy gyűlöletet szít, azt megmérgezni és eltölti a félelem, az irigység, s ezáltal önmaga zárja el az utat attól, hogy szeressen, hogy szerethessék.

Sokan vettek körül, fiatalok, idősek, akik csak azzal foglalkoztak, ki mit rontott el, folyamatosan a hibát vagy épp a hibást keresték. Sokan közülük megbetegedtek, elvesztették szeretteiket, barátaikat, s magányosan töltik napjaikat.

Megtanultam én is, hogy mindenkit olyannak fogadjak el, amilyen. Hosszú és nehéz folyamat volt, hiszen ha bántanak minket, tüskések, visszahúzódók leszünk. Ahhoz, hogy újra tudjunk bízni, szükségünk van arra, hogy minden fájdalmunkat, sérelmünket elengedjük.

Tegyük hát le a forró szenet és tárjuk ki helyette szívünket.

 

ÖSSZETARTOZÁS

18.  Összetartozás

A Karácsony közeledtével bekúsztak a mindennapjainkba a gyerekműsorok. Megható műsorok részese és szemlélője lettem én magam is.

Jó érzés olyan emberek körében készülődni az ünnepekre, ahol fél szavakból is megértjük egymást, összemosolygunk, beszélgetünk és szívből megöleljük egymást.

Készülődjünk hát ebben a szellemben az Ünnepre.

Köszönöm!

 

Ady Endre:

Karácsony – Harang csendül…

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba’
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

ÉLJ TUDATOSAN

17. “A pillanatnak élni annyit jelent, mint elengedni a múltat és nem várni a jövőt. Tehát tudatosan élsz, annak tudatában, hogy minden pillanat ajándék.”

 

 

EMLÉKEK

16. “Nincs szebb és ártatlanabb valami, mint az első harmatos szerelem, amelynek emléke akkor is mindennél fényesebb marad, ha nem lesz belőle házasság.Nincs szebb és ártatlanabb valami, mint az első harmatos szerelem, amelynek emléke akkor is mindennél fényesebb marad, ha nem lesz belőle házasság.”

Ezen az éven számos olyan dolog történ velem, mely visszahozta a rég elfeledett emlékeket: gyerekkori, plátói szerelem elfeledett alakjait, hosszú évekre megszakadt barátságot és tengernyi kisgyermekkori emléket.

Nincsenek véletlenek.

Életünkben minden elrendeltetett, s ha elég nyitottak vagyunk, észrevehetjük, mire akar megtanítani minket az élet, a sors.

Tartom, s hiszem, hogy a fenti idézet nem csak a harmatos szerelemre, de a barátságokra, kapcsolatokra is érvényes – minden érzés, élmény mélyen bennünk van. Figyeljünk hát a jelekre :o)