iPhone 722

“Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre – rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat.” (E.G.)

Alice nyomában

Az Élet egyre több embert sodor elém, s ezzel egy időben állít nap mint nap új kihívások elé. Rengeteg probléma, gond nyomja mindannyiuk vállát, s úgy érzik, nem bírnak  már el több terhet. Azért keresnek hát fel, hátha érdekes és hasznos tanáccsal leszek segítségükre  vagy épp vállveregetésre vágynak tőlem. Sajnos egyikkel sem szolgálhatok. Azt vallom, mindannyiunknak a saját utunkat kell bejárnunk, önálló döntésekkel és kockázatokkal. A meglátásaimmal, megérzéseimmel tudom őket segíteni, amennyiben ezt kérik, s el is fogadják.

Szomorú, hogy családok titkait, azok minden terhét cipeljük generációról generációra, nehezítve ezzel a boldogulást. Sokan próbálják meg felfedni, megoldani a rejtélyeket, vagy csak épp úgy érzik, mindig nyom az a kavics a cipőben. Félnek kimondani, megkérdezni, kutatni a gyökereket, a gondok forrását. Akik megteszik, szembenéznek az oroszlánnal, s egy lehetőséget is adnak önmaguknak azért, hogy elérjék a kiegyensúlyozott, boldog, tartalmas életet.

Sokszor jut eszembe Alíz, aki Csodaországban járt,s az általa mondott igazságok is. Íme néhány, melyeken érdemes elgondolkodni.

alice_in_wonderland

  • “Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!”

Mi is a lehetetlen? Számomra nem létezik, talán csak tovább tart megoldani. A lehetetlen sokszor az, amitől félünk, rettegünk, pedig elég csak egy picivel több energiát és hitet belefektetni. Sokszor és sokan beszélnek arról, mi és hogyan akadályozza meg őket a cselekvésben, s egész magyarázkodást pakolnak a kifogások mögé. Nem más ez, mint a félelem a bukástól, vagy épp a megmérettetéstől.Képzelj hát el hat lehetetlent!

  • “Az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja.”

Nem gond, ha újra és újra elkövetjük ugyanazt a hibát. Ez mindaddig áll fent, míg észre nem vesszük, hol “akad a film”. A “hibát” csak akkor tudjuk kiküszöbölni, kikerülni, ha rájövünk, miért és mikor hozzuk mindig ugyanazt a döntést. Ekkor meg tudjuk majd változtatni a forgatókönyvet, s végre a saját, valódi filmünk főszereplői lehetünk.

  • “Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.”

Ahhoz, hogy elérjük a kitűzött céljainkat, először meg kell fogalmaznunk azokat. Amíg nincsenek céljaink, csak telnek a napok. Fáradunk, nyűgösebbek és kiégettek leszünk. A célok keretbe foglalják az életet, motiválnak és sikerélményhez juttatnak.

iPhone 022

  • “Mindenben van tanulság, csak meg kell találni.”

Minden esemény, történés, baleset, vagy épp találkozás a fejlődésünket szolgálja. Nincsenek véletlenek. Minden adott időben történik. Ha elég szemfülesek vagyunk és átgondoljuk a jó vagy negatív dolgokat, megláthatjuk, merre terel minket a sorsunk. Az élet nem mindig a fent és nem is mindig csak a lent. Mélységet és magasságot is meg kell tapasztalnunk, mert életünk így lesz dinamikus. A tanulságot nekünk kell leszűrnünk.

  • “Az élet tényleg egyfajta iskola, alkalom a gyakorlásra.
    Elsősorban a jellem felépítésére és a szellem nevelésére való.”

Az életet élnünk kell. Sokan észre sem veszik az időjárás változásait, vagy csak arra ébrednek, ismét eltelt egy év. Beszélgessünk és nevessünk sokat! Ne féljünk sírni, beszélni a fájdalmainkról. Merjünk kockáztatni, s gyűjtsünk erőt a jobb időszakokban, hogy legyen erőnk kudarc esetén felállni és erőre kapni.

  • “Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek. Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában.”

Egyik kedvenc idézetem ez. Amíg a gyerekek szeretettel és érdeklődéssel fordulnak még az ismeretlenek felé is, a felnőttek sokszor bezárkóznak, elfordulnak, s elszigetelik magukat az ismeretlentől. Ahogy már említettem, inkább nem vesznek tudomást titkokról, de félnek kockáztatni. Kockáztatás nélkül viszont nincs győzelem; s persze felelősség sem. Kockáztass, s élj hát!

ZENE

Ismét jön a tavasz.

Érezzük, látjuk, végre napsugarat is látunk és töltődhetünk!

Elszomorodom, mikor látom és hallom, hogy sokan észre sem veszik az évszakok változását, pedig az élet örök körforgás. Nappalok – éjszakák, öröm – szomorúság, fent – lent, szegénység – gazdaság, sírás – nevetés és még sorolhatnám.

Sokáig nem láttam sem telet, se tavaszt, az élet bedarált. Én is, mint sokan mások megfelelni akartam és görcsösen, mindenáron boldog lenni. Észre sem vettem, hogy nem élek.

Ma már korán reggel kitárom az ablakot, akár esik, akár fúj, s megállok egy pillanatra és beszívom mélyen az illatokat és a látványt: az eső cseppek kopogását, a napkeltét, a szélben szálló leveleket, a madarak énekét. Nem hagyom, hogy az időjárás negatívan befolyásolja a hangulatom. Igyekszem megélni a pillanatot.

Ha kicsit szomorúbb vagyok, fáradtabb vagy nyűgösebb, akkor vannak trükkök, melyek megnyugtatnak, feltöltenek. Elég ehhez egy jó kávé, egy könyv, egy kis csönd, egy jó beszélgetés, egy színházi előadás vagy épp zene.

A zene az, ami segít. Igazi gyógyír. Az autóban sokszor látni engem hangosan énekelni  –  mosolyogva, mert épp töltekezem a szövegből, a felcsendülő dallamokból, hisz szükség van a lendületre, erőre – vagy épp sírva, mert kiadom a feszültséget, megélem a fájdalmas, szomorú dolgokat.  Előfordult már, hogy nyáron a zuhogó esőben a Balatonra tartva a gyerekekkel karácsonyi dalokat hallgattunk és énekeltünk, hogy vidámabban teljen az utazás.

Hallgassátok egyik kedvenc dalomat,

szeretettel!