ZENE

Ismét jön a tavasz.

Érezzük, látjuk, végre napsugarat is látunk és töltődhetünk!

Elszomorodom, mikor látom és hallom, hogy sokan észre sem veszik az évszakok változását, pedig az élet örök körforgás. Nappalok – éjszakák, öröm – szomorúság, fent – lent, szegénység – gazdaság, sírás – nevetés és még sorolhatnám.

Sokáig nem láttam sem telet, se tavaszt, az élet bedarált. Én is, mint sokan mások megfelelni akartam és görcsösen, mindenáron boldog lenni. Észre sem vettem, hogy nem élek.

Ma már korán reggel kitárom az ablakot, akár esik, akár fúj, s megállok egy pillanatra és beszívom mélyen az illatokat és a látványt: az eső cseppek kopogását, a napkeltét, a szélben szálló leveleket, a madarak énekét. Nem hagyom, hogy az időjárás negatívan befolyásolja a hangulatom. Igyekszem megélni a pillanatot.

Ha kicsit szomorúbb vagyok, fáradtabb vagy nyűgösebb, akkor vannak trükkök, melyek megnyugtatnak, feltöltenek. Elég ehhez egy jó kávé, egy könyv, egy kis csönd, egy jó beszélgetés, egy színházi előadás vagy épp zene.

A zene az, ami segít. Igazi gyógyír. Az autóban sokszor látni engem hangosan énekelni  –  mosolyogva, mert épp töltekezem a szövegből, a felcsendülő dallamokból, hisz szükség van a lendületre, erőre – vagy épp sírva, mert kiadom a feszültséget, megélem a fájdalmas, szomorú dolgokat.  Előfordult már, hogy nyáron a zuhogó esőben a Balatonra tartva a gyerekekkel karácsonyi dalokat hallgattunk és énekeltünk, hogy vidámabban teljen az utazás.

Hallgassátok egyik kedvenc dalomat,

szeretettel!