… szükség …

“Néha szükségünk van valakire, aki egyszerűen csak ott van,

-nem azért, hogy erősítsen vagy rendbe hozzon bármit is –

semmi különösért –

egyszerűen csak azért, hogy érezzük, mellettünk áll és törődik velünk”

 

 

10921632_827407727334480_121466458036688360_o

Eljön az idő,
amikor ujjongva ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
a mindkettőtök egymásra mosolyog,

s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett

egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le a polcról a szerelmes leveleket,

a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.

(Derek Walcott: Szerelem szerelem után
Ford.: Devecseri Gábor)

IMG_0083

 

A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött.                                                         (Csernus Imre)

Boldogtalanság

Egyre többen keresnek fel azért, hogy segítségükre legyek,  hiszen boldogtalanok. Receptet szeretnének kérni, amivel biztosra mehetnek. Amivel valóban boldogok lehetnek.  Nehéz helyzetben vannak, hiszen sok – sok év kitartó munkájának eredményeképpen lettek boldogtalanok. Rengeteg munka vár rájuk ahhoz, hogy újra a régi fényben tündököljenek. Az első és legfontosabb lépést már meg is tették, hiszen segítséget kértek.

iPhone 520

Nézzük hát, mi okozhat elakadást a boldogság útjában.

Folyamatosan problémákat keresnek, gyártanak; s egész egyszerűen bonyolítják amúgy sem egyszerű életüket. Mindig két – három lépéssel szeretnének mindenki előtt járni, minden lehetséges kimenetelre felkészülni. Ez egyrészt megterhelő, felemészti minden energiájukat, másrészt egyikük sem gondolatolvasó. Önmagukra plusz terhet raknak azzal, hogy egyszerre több dologra is figyelnek, amelyeknek nagy része nem is valós.

Nem elég, hogy bonyolítanak, minden helyzetben a rosszat látják. Bolhából elefántot gyártanak. A negatív dolgokban felerősítik a rossz érzést, s erre fektetik a hangsúlyt. Ez kivetül életük minden területére, megmutatkozik testtartásukban, tekintetükben.

Ez utóbbi érzést felerősítik azokkal az információkkal, melyeket hallanak, látnak, tapasztalnak, s így teljesen eluralkodik rajtuk a pánik és a félelem. Félelem mindentől, ismert és ismeretlen dolgoktól is. Szépen lassan bezárkóznak, magányossá válnak, hiszen félelmeik világába nem férkőzik be senki.

Mindezek tetejébe azt látják, mindenki másnak könnyebb, jobb, egyszerűbb. Mindenki más sikeres és boldog.  Folyamatosan másokhoz hasonlítják önmagukat, mely lehúzza amúgy sem magas önbecsülésüket. Miközben figyelnek és elemeznek, elveszítik valódi énjüket, s már észre sem veszik értékeiket és képességeiket.

A legnagyobb problémát mégis a megfelelési kényszer okozza. Folyamatosan a tökéletességre törekszenek, s olyan lecet állítanak maguk elé, melyet nem érhetnek el. Mindig van jobb, szebb, drágább, tökéletesebb. Ez mind elégedetlenné teszi őket, s a kör bezárul.

Hogyan lehetünk boldogok és elégedettek? Hamarosan megosztom Veletek gondolataim és tapasztalataim ezzel kapcsolatban.