Jó tanácsok – kedvenc mesehősömtől

Számomra is, mint mindannyiunknak, örökre meghatározó marad, amit Micimackótól és barátaitól tanultam. Milne mesehősei olyan jó tanácsokat szedtek csokorba egy kötetben, hogy életre szóló kis csomaggal indulhatunk útnak elolvasásuk után. Felnőttként akár gyermekeinknek felolvasva, akár csak szórakozásból ezek a gondolatok rengeteget segíthetnek nekünk megérteni, megélni, újragondolni a mindennapokat.
Csokorba gyűjtöttem itt most pár, számomra kedves gondolatot, saját képekkel fűszerezve, mindenféle kommentár nélkül.
Fogadjátok szeretettel.

“Malacka: – Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet?
Micimackó: – Azt nem betűzik, azt érzik.”

Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők,  A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa,  Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen,  Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon. (Buddha)

“Te nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor? És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?”

Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.”

Az élet játéka, a bumerángok játéka. A gondolataink, tetteink és szavaink visszatérnek hozzánk előbb vagy utóbb, megdöbbentő pontossággal. (Florence Shinn)

 “Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.”
 “Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.”
993316_10200481746990630_1907997753_n
 “Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?”

“Ha akarsz, maradj, és várd meg, amíg a többiek megkeresnek téged. De sokkal jobb lenne, ha néha te közelednél hozzájuk.”

1452207_10201347028022115_2096592087_n

“Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól.”

“A folyók, tudják mi a lényeg: minek rohanni, egyszer úgyis odaérünk.”

iPhone 556

“Egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.”

iPhone 205

” Ha eljön a nap, amikor már nem lehetünk együtt, őrizz meg engem a szívedben. Ott leszek mindig.  “

iPhone 015

” Egy kis odafigyelés és egy kis gondoskodás mindent
megváltoztat.”
10390271_10203628255211369_5421692367472861347_n

Kedvesség – barátság

Sokan használják a kapcsolataik minőségére a  barátság kifejezést. Elgondolkodtató, hogyan minősítik le vagy épp fel az adott relációt egymás között.  Azt vallom, bármilyen társas kapcsolatba alapvetően szükséges a kölcsönös őszinteség és tisztelet. Ha ez hiányzik, akkor a kapcsolatok elmúlásával vagy harag, vagy teljes passzivitás, esetleg ellenségeskedés marad örökségül.

Ahhoz, hogy kapcsolataink fejlődjenek, tennünk kell. Mindkét félnek.  Nem elég a mérleg egyik serpenyőjébe pakolni, mindkét félnek szükséges – legyen ez baráti, házastársi vagy munkakapcsolat, kollegális vagy szerelmi viszony.  Ha mindketten ugyanannyi energiát fektetünk a kapcsolatba, akkor dinamikusan fejlődünk majd. Együtt és egymás mellett. Ha egyikünk többet vesz ki a közös kosárból, mint amennyit beletett, akkor a kapcsolat ingatag lesz és egy idő után felborul. Ez nem idő függvénye és nem is türelemé, sokkal inkább  hozott minták és a társadalmi elvárások határozzák meg.  A tiszta és közös kommunikáció elősegíti a megértést és az elfogadást, mégsem gyakoroljuk sokan.

A kedvesség, barátságosság ezzel szemben már egy kötelék. Csak néhányunknak adatik meg, hogy ezt a különleges kapcsolatot megéljük.

A  kedvesség mélyebb tartalommal bír, egy  viselkedésformára utal, nem magára a kapcsolatra. Ennek semmi köze ahhoz, hogy kivel és mit élünk át – ez valójában a mi bensőnkben létezik. Nem lehetünk kapcsolatban, ha valójában magányra kárhoztatjuk magunkat- ez önámítás. A barátsághoz társra van szükségünk – a másik alapvetően szükséges ehhez a kapcsolathoz – a kedvesség azonban egyfajta viselkedésforma.

Bármilyen virág nyílhat akár a sivatag közepén is; ha senki nem halad el mellette, ő akkor is illatozik. Nem számít, hogy jön e bárki, aki megnézi,  vagy tudomást sem vesz róla – ő maga a szépség.  Előfordulhat, hogy senki nem fog róla tudni. Nem is számít ez. A virág  önmaga is ünnepel, hiszen kihajtott és virágba borult.

A barátság két ember között létezhet, és természetesen az  emberek és állatok között is. A kedvesség azonban kialakulhat egy aprócska kődarabbal, tisztelet a folyóval, heggyel, felhővel, akár egy távoli csillaggal. Ez az érzés valóban határtalan és időtlen, hiszen nem függ egyik sem a másiktól. Ez teljesen és tökéletesen a saját önnön kisugárzásod.

Legyünk tehát barátságosak és kedvesek mindenhez, ami létezik és él. Azokban  a kapcsolatokban találjuk meg mindazt, amiért érdemes élni.

Érdemes tehát áldozni, gyönyörködni, fejlődni, élni.

 

Elfeledett érzések

Nehéz.

Kegyetlen nehéz.

Telnek a napok, jönnek a gondolatok, az érzések; a megoldás azonban várat magára.  Negyvenes, helyes, határozott,  mosolygós nő, pontosan tudja és érzi, hogy közel a megoldás, mégis olyan nehéz lépni. Megtenni az első lépéseket  ….. újra ….. hiszen a legnagyobb lépést már régen megtette. Itt az ideje kilépnie a fényre, mégis fél.

iPhone 757

Fél a csalódástól, a visszautasítástól, az egyedülléttől. Nem is értem, ez utóbbitól miért, hiszen ismerve történetét,   házassága éveiben volt a legmagányosabb. Egyedül élni és magányosnak lenni nem ugyanaz. A barátai szeretik, munkahelyén elfogadják,  sokszor és sokaknak segít; mikor velem beszélget mégis szinte elfogy. Fáradt, sebzett, nyúzott, hiszen végre itt önmaga lehet. Lehull az álarc és kiléphet végre a felvett szerepek mögül.  Hányszor  hallom én ezt. A rengeteg elmulasztott lehetőséget, nehéz éveket, melyeket  a megfeleléssel küzdve teljesített, ellátva a munkát és háztartás, majd a magányosan töltött estéket.

Teltek a napok, hetek, évek, s rádöbbent ő is, mint előtte oly sokan mások, elvesztette út közben önmagát. Idejét nem tudta már, mikor  töltött el egy nyugodt estét egyedül,  egy jó könyvvel vagy zenével.  Sokat dolgoztunk azon, hogy önmagára találjon újra válása után. A kezdeti lendület után az élet elé sodort egy új kapcsolatot, felvillantva a szerelmet, s elveszett ismét.  Újra felderengett előtte előző kapcsolatának, házasságának még fülében csengő mondata – “úgysem kellesz senkinek, ha én itt hagylak ” – s azon mód össze is omlott.

Kiegyensúlyozott életébe ismét felvillant ugyanaz a séma, mely annyiszor égett már bele. A film forgott, egy és ugyanazon ponton pedig mindig a már ismert utat választotta. Félve az ismeretlentől,  inkább egyedül élte az elmúlt éveket, most azonban  olyan helyzet állt elő, melyben érezte, az ismeretlen útra szükséges lépnie.  Ismerkednie, kérdeznie, s önmagát adnia. Álarc nélkül. Levetkőzve mindazt, melyek elfedték valódi énjét.

iPhone 774

Érezni, érteni, elfogadni értékeit, képességeit, s kamatoztatni karrierje mellett ezeket a mindennapokban is. Önmagáért, s saját életéért él. Hinni,  bízni, elfogadni önmagát. Mindannyian sebeket hordozunk, senkinek sem könnyebb vagy nehezebb.  Neki sem. Ugyanolyan esélyekkel indulunk. Ahogy a mondás is tartja, a vereség csak átmeneti, ha azonban feladjuk, állandósul.

Ahogyan meséli azt a pár órát a kávézóban, mennyi mindenről szó esett, s milyen jó volt ismét élni mesélés közben. Egészen kisimulnak a vonásai. Látom, kapaszkodik. Az érzésbe, az ismeretlenbe, az “újra-fontos-vagyok” érzésbe. Érzi, jó volt felnőtt beszélgetésben partnernek lenni. Tabuk nélkül megosztani a gondolatait és érzéseit az életéről. Látni és érezni, hogy figyelik minden szavát és mozdulatát.  Aztán semmi. Már nem keresi, nem válaszol a hívásra, s nem érti. Elveszett. Mit tett  vagy mondott rosszul?  Valóban nem kell senkinek, ahogy megjósolta neki volt párja?

Elveszett. Nehéz. Kegyetlen nehéz.

Hosszú beszélgetések,  sírás, nevetés, s szépen lassan elindulunk ki az alagútból. Látom a halvány mosolyán és könnyein át, elhiszi, hogy valaki odakint rá vár. Nem, valóban nem érezte rosszul. Mind a kettejüknek jólesett a hosszú beszélgetés, szükségük volt egymásra, a találkozásra, hogy vigyenek magukkal valamit a következő kapcsolatba. Talán pont azt, meglátták egykori önmagukat. A kamaszokat, akik  előző, nehéz, elrontott kapcsolatuk előtt voltak. Visszakaptak egy szeletet önmagukból. Értékes percek és felismerések ezek.  Megérti, ne magában keresse a hibát, s nem is a másik félben. Találkoztak, jól érezték magukat, s mindketten feltöltve indulnak tovább útjukon. Látom, menni fog. Már  hisz, bízik és érez újra.

Átölelem beszélgetésünk végén. Érzem, hogy hálás.

Hálás, mert érti, s már elfogadja, hogy

„Egy nő nem attól lesz különleges, hogy magára ölt egy álarcot, ami a tökéletes képet festi le róla, hanem attól, hogy változik.
Folyamatosan.
Tanul a hibáiból, ha kell, elköveti őket újra, csak hogy megtanulja, mi is a járható út.

Bár ezerszer megtörték már, mindig képes ugyanúgy, tiszta szívvel szeretni, hiába mondja az ellenkezőjét. Amint felállt az előző csalódásból, megújult erővel megy tovább és tovább, amíg célba nem ér.
Mert célba fog.

Egy nő, még ha úgy is érzi, elbukott, akkor is tudjon emelt fővel távozni onnan, ahol csatát vesztett. De igazán különlegessé az teszi, hogy magabiztos, nem zárkózik el az ismeretlentől, viszont csak akkor nyílik meg, ha érdemes.

Nagyon is jól tudja, mit akar és azzal is tisztában van, hogy megérdemli, ahogy minden nő azt, hogy különlegesnek érezze magát, mert bizony az. „
Zen