Hála – 2015. december 31.

Az elmúlt napokban az év vége közeledtével egyre többször futnak át az év eseményei a gondolataimon. Nem tartottam még számvetést, hiszen az nem dátumhoz köthető, s nem is az új év tervezésénél járok, egyszerűen csak jólesett a mindennapokban pár percet szakítani arra, hogy felidézzem azt a rengeteg eseményt, ami történt.

Egy ma érkezett váratlan, szívet melengető képeslap érkezett, mely méltó zárása ennek az esztendőnek. Köszönöm!

FullSizeRender

Hálás vagyok a sorsnak azért az életért, amit élek. Hálás vagyok minden napért, melyet megélek. Hálás vagyok az útért, amit kaptam – s azokért is, melyeket elkerültem. Hálás vagyok azoknak, akik közel állnak hozzám, akikkel összehozott a  sors. Hálás vagyok azért, mert olyan szakmákat választottam, melyek teljessé teszik az életem, örömet szereznek, töltenek, összefonódnak. Új élményeket, tapasztalatokat és barátságokat hoznak. Magabiztossá, megfontolttá és türelmessé tesznek.

“Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál.” R.LG.

Az elmúlt 12 hónap mind az 52 hete tartogatott valamit a számomra: jót – rosszat, édest – keserűt, vidámat – szomorút, kellemest – kellemetlent, derűs – borút, örömet – bánatot. Jóleső érzés végiggondolni azt a rengeteg eseményt, melyek most, mint egy film peregnek előttem. Látom az önfeledt pillanatokat, a megható egymásra-találásokat, a fájdalmas perceket – s tudom, ezek a rövidke epizódok tesznek engem minden nap mássá, s teljesítik ki az életem.

A sikeres év számomra azt jelenti, hogy nem csak a jót, a kellemest veszem észre, hanem a nehéz pillanatokban, az embert próbáló feladatokban is meglátom a fejlődés lehetőségét. Figyelek, tanulok, szeretek, elengedek. Ezek az események tesznek engem azzá, aki vagyok, fekszem le nyugodt szívvel esténként, s vágok bele minden új napba teljes nyitottsággal.

Kívánom Nektek, hogy az év utolsó napja teljen nagyon szépen!

“Figyeld a jelet, azt amitől véget ér az addigi életed.” R.LG.

Ne feledjétek, nem egy dátum dönti el, mikor ér véget valami a szívetekben, s mikor kezdődik valami új. Az újratervezéshez pedig felajánlom Nektek segítségemet, hogy tartalmas, kiegyensúlyozott évet zárhassatok ti is 2016-ban.

December 21.

“Haragtartónak lenni olyan, mint forró szenet marokra fogni azzal a szándékkal, hogy valaki másra hajítjuk azt; mi fogunk elsőként megsérülni.”

Az elengedéssel kapcsolatban eszembe jutott a harag és a gyűlölet. Hitem szerint az, aki gyűlöletre képes, az sajnos szeretni nem tud. Aki haragot tart vagy gyűlöletet szít, azt megmérgezni és eltölti a félelem, az irigység, s ezáltal önmaga zárja el az utat attól, hogy szeressen, hogy szerethessék.

Sokan vettek körül, fiatalok, idősek, férfiak, nők, akik csak azzal foglalkoztak, ki mit rontott el, folyamatosan a hibát vagy épp a hibást keresték. Sokan közülük megbetegedtek, elvesztették szeretteiket, barátaikat, s magányosan töltik napjaikat. Többször ad nekik az élet lehetőséget, hogy megváltoztassák az útirányt, mégsem teszik. Ugyanabban a körben harcolnak önmagukkal és környezetükkel. S közben nem értik, miért nem válnak a dolgok jobbá, életük pedig boldogabbá.

Megtanultam én is, hogy mindenkit olyannak fogadjak el, amilyen. Hosszú és nehéz folyamat volt, hiszen ha bántanak minket, tüskések, visszahúzódók leszünk. Ahhoz, hogy újra tudjunk bízni, szükségünk van arra, hogy minden fájdalmunkat, sérelmünket elengedjük.

Tegyük hát le a forró szenet és tárjuk ki helyette szívünket.

December 20.

“És vagyunk e annyira bátrak, hogy a fa alá semmit ne tegyünk, hanem szeretteinknek csak egy szívből jövő történetet, éneket vagy ölelést adjunk?

Csak szeretet adni, és csak szeretetet kapni.

Csak időt adni, és csak időt kapni.

Csak önmagunkat adni, és csak másokat elfogadni.

Csak élni.

Csak.

Merjük e?”

 

 

December 19.

“Két módon tehetnek bolonddá.
Az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot.
A másik, hogy visszautasítod az igazságot.”

Hányan jártunk már így: elhittük a hazugságot, pedig tudtuk jól a mögöttes tartalmat. Nem mertük elhinni az igazságot, mert tisztában voltunk azzal, hogy fájni fog meglátni és felismerni.

Az igazság mindig fáj, de azt vallom, még mindig jobb így, mint hazugságban élni hetekig, hónapokig, évekig. A hazug embert utoléri végzete. S bár lehet, hogy az igaz egy rövid ideig magára marad, de emelt fővel távozhat. Önbecsülése, becsülete megmarad.

December 16.

“Barátod, főnököd, szerelmed vagy a párod – tudd, hogy a középpont nem bennük, hanem benned van! Így vagy megteremtve – az igazi vezetőd önmagad vagy. Bármilyen szerelmes vagy, gyenge, gyáva, odaadó, félős vagy jóindulatú: a sorsod kocsiját te vezeted. Senki nem ülhet a volán mögé, csak te! Még a legjobb párkapcsolatban sem adhatod át a kormányt, a legjobb kezekbe sem, mert az önelfelejtés akkor is veszélyes, ha mások nem élnek vissza vele. Ez nem önzés, hanem az életről és a lelkedről való tudás: minden és mindenki a saját tengelyén forog.” M.P.

December 15.

Egész életünk egy rohanás, türelmetlenek vagyunk, sietünk, különösen így az ünnepek táján. Folytonos stresszben élünk.

Pedig milyen egyszerű lenne minden, ha csak egy pillanatra is, de megállnánk néha.

Türelemre van szüksége mindannyiuknak:

–         reggeli dugókban

–         a piros lámpánál

–         sorban állva a pénztárnál

–         a buszra várva

–         vagy ha csak egy telefonhívást vagy üzenetet várunk valakitől.

Életünk örökös rohanás, mindent azonnal akarunk. Ha nincs elérhető internet kapcsolat vagy csak lassabban töltődnek az oldalak, máris idegeskedünk. Ha nincs ingyenes wi-fi elérhetőség máris leszóljuk a helyet, ahová betévedtünk. Ez az instant életmód olyan dolgoktól és élményektől foszt meg minket, amelyek talán soha nem térnek vissza többet.

Számtalan esetben van szükség az önmérséklet gyakorlására, hiszen nem tudhatjuk, a másiknak miért is van éppen rossz napja. Türelmetlenségünkkel elmélyíthetjük a gondjait, tetézhetjük is azt; arról nem is beszélve, hogy magunknak is bosszúságot okozunk.

Legyünk hát türelmesek és kedvesek. S egy mosoly többet ér minden szónál. Ez az egy mosoly ugyan nem változtatja meg a világot, de annak az egy embernek lehet, megszépíti a napját.

Induljunk hát el időben, s nem lesz rohanás az út tele aggódással, s talán egy kis szemlélődésre is marad időnk.

Engedjük előre a sorban azt, aki türelmetlen. Ne morogjunk vissza. Ne vegyük át más dühét.

Az élet kegyes. Amire szükségünk van és nekünk rendeltetett az életben, az úgyis megtalál minket.

Legyünk türelmesek és járjunk nyitott szemmel, szívvel.

December 14.

“A hit ott kezdődik, ahol az értelem nem jut tovább, ahogyan a csillagok is csak besötétedés után jönnek elő, hogy megmutassák az ég távlatait.”