“Szeress, élj, engedd el”

Különös az élet. A napok, hetek, hónapok telnek, s egy – egy fontos esemény, megemlékezés gondolkodtat el bennünket azon, milyen gyorsan is peregnek az évek.

Három év, s egy nap telt el, mióta sarkosan megváltozott az életem.

Ebben a három esztendőben több volt, mint előtte összesen. Megváltozott az életem, …. az életünk. Az események befolyással voltak a múltamra, az akkori jelenemre és a jövőmre – melyet most már élek.

Egy betegség, egy baleset vagy egy számunkra fontos személy elvesztése arra késztet bennünket, hogy átgondoljuk és átértékeljük a velünk történteket. Kapcsolatokat, érzéseket és legfőképp fontossági sorrendet. Nem a legjobb az, hogy számtalanszor tragédiának kell történnie ahhoz, hogy végre a saját életünk kezdjük el élni. Sokszor a csalódás, a harag vagy épp a megfelelési kényszer irányít minket – de eljön az idő, amikor tér és idő megszűnik, s olyan események sorába csöppenünk, ahol egyszerre több érzéssel is meg kell küzdenünk.

Az elmúlt három év bővelkedett élményekben, eseményekben – a skála minden lépcsőfokát megjártam és járom a mai napig – volt és van itt: kellemes, fantasztikus, váratlan, meglepő, kellemetlen, fájdalmas, visszatérő, s még sorolhatnám. Ma már megélem az eseményeket, az érzéseket. Ma már mindenről nyíltan és őszintén beszélek. A megbocsátás, az elfogadás, az elengedés, a tolerancia mind az életem részévé váltak. Merek gyengének mutatkozni, s úgy élni, hogy ne fedjem el fájdalmaim, nehézségeim, örömöm vagy kétségem.

Olyan emberek vesznek körül, akik elfogadnak és befogadnak. Mikor változunk, akkor a körülöttünk lévő világ is változik.

Átértékelődött az életem.

Tanulok, figyelek és új vizeken kormányozom most már a hajómat.

Hosszú még az út, a jó szeleket pedig befogja a vitorla…

“A végén ezek a dolgok számítanak a leginkább: Mennyire szerettél? Mennyire éltél teljes életet? Milyen mélyen engedted el?”