2016. március 30.

ÉLD MEG, AMI TÖRTÉNIK VELED – 2.

alázat – barátság – bátorság – boldogság – félelem – hála – KALAND – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

Egész életünk kaland. Minden egyes napunk tele van izgalommal, hiszen minden nap tartogat valamit a sors számunkra, aminek örülhetünk, vagy épp ami miatt elszomorodunk. A lényeg azonban az, hogy minden, ami velünk történik, hozzáad egy picit a személyiségünkhöz, s ezáltal fejlődünk. Akár kellemes, akár fájdalmas egy pillanat, mindig hordoz tanulnivalót. Megélni a mélységeket és magasságokat hihetetlen energiákat szabadít fel. Szinte kézzel fogható az erő, mellyel feltölt.

Jó ideje időről időre kilépek a komfortzónámból, hiszen az élet ott kezdődik. Nem kis munkámba kerül bizonyos szituációkba belelépnem, meglépnem akár aprónak tűnő eseményeket is – végül azonban vállalom a megmérettetést. Sokszor érzem, hogy egy örvény le vagy épp felfelé húz – ilyenkor csak ráfekszem kényelmesen a sodrásra, és hagyom az érzéseimet megélni.
Érzem, mikor merre sodor az utam, a sors – s pontosan érzem azt is, miért fontos, hogy megéljem ezeket az élményeket. Hosszú évekig ellenálltam a változásoknak, hagytam, hogy mások befolyásolják az életem, megfelelni vágytam, s féltem az esetleges kudarcoktól.

Hosszú utat tettem meg, míg megtanultam kezelni a lehetőségeimet. Hosszú utat tettem meg, míg megtanultam megélni a lehetőségeimet. Már nem aggódom amiatt, mit szólnak mások egy – egy döntésem kapcsán. Már nem aggódom amiatt, hogy elbukhatok. Tudom, hogy egy – egy döntés kellemetlen következménye is a fejlődésem szolgálja – hiszen semmi nem történik véletlenül. Már őszintén beszélek a sikereimről és a kudarcaimról is.

S hogy nincsenek véletlenek? A mostanában mozikba került Zootopia filmet a lányommal kétszer is meg kellett nézni – annyira tetszett neki.


Miről szól?
A bátorságról, a kalandról.
Amikor a vidéki nyuszi mer nagyot álmodni és a ragadozókkal teli nagyvárosba megy, mert élete nagy álma rendőrré válni. Mindent megtesz a cél érdekében. Sokszor elbukik, kerül méltatlan helyzetbe – sokszor egyedül kell döntést hoznia és megélnie a mindennapokat. Mi vezérli? A bátorsága. Az önmagába vetett hite. A kaland.Ahogy pontosan egy hete megfogalmaztam: kalandra fül!

Élvezzétek az életet.
Fogadjátok el a felkínált lehetőségeket.
Éljetek!

2016. március 28.

ÉLD MEG, AMI TÖRTÉNIK VELED – 1.

2012 decemberében alapvetően változott meg az életem. Az azóta eltelt időben hatalmas változások mentek végbe a mindennapjaimban. A tegnapi nap folyamán volt alkalmam arra, hogy pár órát azzal töltsek, átgondolom ezt az időszakot, lépésről lépésre, újraélve a mélységeket és magasságokat. Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam, kik és hogyan léptek be az életembe, még ha csak rövid idő időre is vagy épp ki nem a mindennapjaim része.

Számba vettem azokat a számomra fontos tulajdonságokat, érzéseket, melyek ma már az életem részei:

alázat – barátság – bátorság – boldogság – félelem – hála – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

Ezek segítenek tanulni, tapasztalni, megélni.

Élni.

alázat – barátság – BÁTORSÁG – boldogság – félelem – hála – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

A közvetlen környezetem teljesen megdöbbent és aggódva figyelt csak, mikor egyik napról a másikra teljesen váratlanul döntések sorát hoztam, egyiket a másik után. Akkor és ott messze nem bátorságnak könyvelték el tetteimet. Ezeknek az elhatározásoknak köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki. Változások sora érkezett, melyekért már hálás vagyok jó ideje.

2013 nyarán először életemben nekivágtam egy útnak, ismeretlen országban, ismeretlen terepen, autót bérelve, hogy eljussak a „világ végére”. Sosem felejtem azt az érzést, amit akkor éreztem, mikor célba értem. Megcsináltam! Hihetetlen energiával töltött fel az élmény. Még ma is érzem ugyanazt az érzést, ha behunyom a szemem.

Ezen felbátorodva vágtam bele, hogy új szakmát tanuljak, váltottam munkahelyet – így lett szép lassan teljes és kerek az életem. Azt csinálom, amit szeretek, olyan környezetben, ahol jó dolgozni.

Mi változott még?

A bátorságom kulcsa abban rejlik, hogy mindig átgondolom a helyzethez kapcsolódóan, mi lehet a legrosszabb, ami történhet – s azt hogyan tudom majd orvosolni. Még sosem történt meg, hogy ne jutottam volna megoldásra. Ez a legmegnyugtatóbb. Ez teszi lehetővé, hogy ismeretlen szituációkba is belevágjak, vállalva annak minden következményét – hiszen, ahogy mindig mondom: a döntés mindig jó, a következmény változó. Bárhogyan is alakul, mindig beleengedem magam az adott helyzetbe, megélem azt megannyi negatív és pozitív érzéssel együtt – hiszen tudom, csak így fejlődhetek.

Hiszek a döntéseimben, önmagamban, az életemben, a lehetőségeimben.

2016. március 11.

Kavics a cipőben

Az élet sokszor állít engem is kihívások elé. Döntéshelyzetbe kerülök nap mint nap. Megtanultam már, minden döntés adott időben helyes – a későbbi következmények lehetnek kellemesek vagy épp kellemetlenek. Megtanultam kockáztatni, hiszen a sikeres végeredmény így még inkább inspiráló számomra. A legközelebbi barátaim mosolyogva szokták megjegyezni: számodra nincs lehetetlen. Való igaz, nincs. Néha olyan érzésem van, mintha kavics került volna a cipőmbe – ami igen kellemetlen érzés. Meg lehet szokni, azonban miért tenném? Így vagyok a kihívásokkal, a lehetőségekkel és a különféle helyzetekkel is. Miért hagynám, hogy kellemetlen helyzetekben ragadjak?

Egy kedvenc mesehősöm – Alice – is így gondolkodik – akinek a híressé vált mondatait egyszer már megosztottam veletek. Olvassátok őket újra, szeretettel.

“Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!”

Mi is a lehetetlen? Számomra ismeretlen fogalom. Hiszem, feladatokat kapunk csupáőn, melyeket néha talán csak tovább tart megoldani. A lehetetlen sokszor az, amitől félünk, rettegünk, pedig elég csak egy picivel több energiát és hitet belefektetni. Sokszor és sokan beszélnek arról, mi és hogyan akadályozza meg őket a cselekvésben, s egész magyarázkodást pakolnak a kifogások mögé. Ez a félelem a bukástól, vagy épp a megmérettetéstől. Képzelj hát el hat lehetetlent!

“Az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja.”
Miért éljük meg problémaként, ha újra és újra elkövetjük ugyanazt a hibát? Ez mindaddig áll fent, míg észre nem vesszük, hol “akad a film”. A “hibát” csak akkor tudjuk kiküszöbölni, kikerülni, amikor rájövünk, miért és mikor hozzuk mindig ugyanazt a döntést. Ekkor meg tudjuk majd változtatni a forgatókönyvet, s végre a saját, valódi filmünk főszereplői lehetünk.

“Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.”
Ahhoz, hogy elérjük a kitűzött céljainkat, először meg kell fogalmaznunk azokat. Amíg nincsenek céljaink, csak telnek a napok. Bolyongunk. Fáradunk, nyűgösebbek és kiégettek leszünk. A célok keretbe foglalják az életet, motiválnak és sikerélményhez juttatnak.

“Mindenben van tanulság, csak meg kell találni.”
Minden esemény, történés, baleset, vagy épp találkozás a fejlődésünket szolgálja. Nincsenek véletlenek. Minden adott időben történik. Bizonyos emberek feladattal érkeznek az életünkbe, események is mérnöki pontossággal befolyásolják helyzetünket. Ha elég szemfülesek vagyunk és átgondoljuk a jó vagy negatív dolgokat, megláthatjuk, merre terel minket a sorsunk. Az élet nem mindig a fent és nem is mindig csak a lent. Mélységet és magasságot is meg kell tapasztalnunk, mert életünk így lesz dinamikus. A tanulságot nekünk kell leszűrnünk.

“Az élet tényleg egyfajta iskola, alkalom a gyakorlásra.
Elsősorban a jellem felépítésére és a szellem nevelésére való.”
Az életet élnünk kell. Sokan észre sem veszik az időjárás változásait, vagy csak arra ébrednek, ismét eltelt egy év. Beszélgessünk és nevessünk sokat! Merjünk sírni, beszélni a fájdalmainkról, merjünk beszélni az érzéseinkről, s kimutatni is azokat. Merjünk kockáztatni, s gyűjtsünk erőt a jobb időszakokban, hogy legyen erőnk kudarc esetén felállni és erőre kapni.

“Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek. Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában.”
Egyik kedvenc idézetem ez. Amíg a gyerekek szeretettel és érdeklődéssel fordulnak még az ismeretlenek felé is, a felnőttek sokszor bezárkóznak, elfordulnak, s elszigetelik magukat az ismeretlentől. Ahogy már említettem, inkább nem vesznek tudomást titkokról, de félnek kockáztatni. Kockáztatás nélkül viszont nincs győzelem; s persze felelősség sem.

Kockáztass, s élj hát!

2016. március 5.

A tavasz már a kertek alatt.


Érezzük, látjuk, végre napsugarat is látunk és töltődhetünk!
Szomorú látni, hogy sokan észre sem veszik az évszakok változását, pedig az élet örök körforgás. Nappalok – éjszakák, nap – hold, napsütés – eső, sötét – világos, öröm – szomorúság, fent – lent, szegénység – gazdaság, sírás – nevetés és még sorolhatnám.


Sokáig nem láttam sem telet, se tavaszt, az élet bedarált. Én is, mint sokan mások megfelelni akartam és görcsösen, mindenáron boldog lenni. Észre sem vettem, hogy nem élek.


Ma már ez másként van. Hagyok időt reggelente megállni – még ha néha rohanás is a vége – meginni egy teát, elolvasni néhány sort, átgondolni az előttem álló napot. Néha csak állok és nézem az ablakunkból a felkelő napot, hallgatom az eső cseppek kopogását vagy a madarak énekét. Nem hagyom, hogy az időjárás negatívan befolyásolja a hangulatom. Igyekszem megélni a pillanatot.

Ha kicsit szomorúbb vagyok, fáradtabb vagy nyűgösebb, akkor vannak trükkök, melyek megnyugtatnak, feltöltenek. Elég ehhez egy jó kávé, egy könyv, egy kis csönd, egy jó beszélgetés, egy színházi előadás vagy épp zene.

Egész életünk apró mozaikokból áll össze. A mi döntésünk, kirakjuk ezt a gyönyörű képet, mely ezekből az apró mozaikokból áll össze – melyre jó visszatekinteni. Néha mosolygós, vidám napok sorolnak egymás után, melyet megszakít egy szomorú vagy épp egy fájdalmas esemény. Mindent fogadjuk szeretettel és nyitott szívvel, hiszen általuk változunk, formálódunk.

Apró emlékek, mozaikok, események, napok  – ők teszik kerek egésszé életünket.