2016. március 11.

Kavics a cipőben

Az élet sokszor állít engem is kihívások elé. Döntéshelyzetbe kerülök nap mint nap. Megtanultam már, minden döntés adott időben helyes – a későbbi következmények lehetnek kellemesek vagy épp kellemetlenek. Megtanultam kockáztatni, hiszen a sikeres végeredmény így még inkább inspiráló számomra. A legközelebbi barátaim mosolyogva szokták megjegyezni: számodra nincs lehetetlen. Való igaz, nincs. Néha olyan érzésem van, mintha kavics került volna a cipőmbe – ami igen kellemetlen érzés. Meg lehet szokni, azonban miért tenném? Így vagyok a kihívásokkal, a lehetőségekkel és a különféle helyzetekkel is. Miért hagynám, hogy kellemetlen helyzetekben ragadjak?

Egy kedvenc mesehősöm – Alice – is így gondolkodik – akinek a híressé vált mondatait egyszer már megosztottam veletek. Olvassátok őket újra, szeretettel.

“Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!”

Mi is a lehetetlen? Számomra ismeretlen fogalom. Hiszem, feladatokat kapunk csupáőn, melyeket néha talán csak tovább tart megoldani. A lehetetlen sokszor az, amitől félünk, rettegünk, pedig elég csak egy picivel több energiát és hitet belefektetni. Sokszor és sokan beszélnek arról, mi és hogyan akadályozza meg őket a cselekvésben, s egész magyarázkodást pakolnak a kifogások mögé. Ez a félelem a bukástól, vagy épp a megmérettetéstől. Képzelj hát el hat lehetetlent!

“Az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja.”
Miért éljük meg problémaként, ha újra és újra elkövetjük ugyanazt a hibát? Ez mindaddig áll fent, míg észre nem vesszük, hol “akad a film”. A “hibát” csak akkor tudjuk kiküszöbölni, kikerülni, amikor rájövünk, miért és mikor hozzuk mindig ugyanazt a döntést. Ekkor meg tudjuk majd változtatni a forgatókönyvet, s végre a saját, valódi filmünk főszereplői lehetünk.

“Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.”
Ahhoz, hogy elérjük a kitűzött céljainkat, először meg kell fogalmaznunk azokat. Amíg nincsenek céljaink, csak telnek a napok. Bolyongunk. Fáradunk, nyűgösebbek és kiégettek leszünk. A célok keretbe foglalják az életet, motiválnak és sikerélményhez juttatnak.

“Mindenben van tanulság, csak meg kell találni.”
Minden esemény, történés, baleset, vagy épp találkozás a fejlődésünket szolgálja. Nincsenek véletlenek. Minden adott időben történik. Bizonyos emberek feladattal érkeznek az életünkbe, események is mérnöki pontossággal befolyásolják helyzetünket. Ha elég szemfülesek vagyunk és átgondoljuk a jó vagy negatív dolgokat, megláthatjuk, merre terel minket a sorsunk. Az élet nem mindig a fent és nem is mindig csak a lent. Mélységet és magasságot is meg kell tapasztalnunk, mert életünk így lesz dinamikus. A tanulságot nekünk kell leszűrnünk.

“Az élet tényleg egyfajta iskola, alkalom a gyakorlásra.
Elsősorban a jellem felépítésére és a szellem nevelésére való.”
Az életet élnünk kell. Sokan észre sem veszik az időjárás változásait, vagy csak arra ébrednek, ismét eltelt egy év. Beszélgessünk és nevessünk sokat! Merjünk sírni, beszélni a fájdalmainkról, merjünk beszélni az érzéseinkről, s kimutatni is azokat. Merjünk kockáztatni, s gyűjtsünk erőt a jobb időszakokban, hogy legyen erőnk kudarc esetén felállni és erőre kapni.

“Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek. Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában.”
Egyik kedvenc idézetem ez. Amíg a gyerekek szeretettel és érdeklődéssel fordulnak még az ismeretlenek felé is, a felnőttek sokszor bezárkóznak, elfordulnak, s elszigetelik magukat az ismeretlentől. Ahogy már említettem, inkább nem vesznek tudomást titkokról, de félnek kockáztatni. Kockáztatás nélkül viszont nincs győzelem; s persze felelősség sem.

Kockáztass, s élj hát!