Változz, hogy változtass!

Az Észak Magyarország coach és tréning tanácsadója szerint a test karbantartása mellett nagyon fontos a személyiség, a lélek edzése is. Ennek alapja az önbizalom építése, erősítése – ez azonban helyes önismeret nélkül nem lehetséges. Nem csak másokban kell megtanulnunk bízni és hinni, hanem elsősorban önmagunkban. Játékos formában, kreatív feladatokkal előbújnak a rejtett képességek, készségek, melyek megerősítése hozzájárul egy kiegyensúlyozott, boldog felnőtt élethez – erre szervez most kiscsoportos foglalkozásokat.

Kiknek ajánlja? Diákoknak, álláskeresőknek – hiszen a vizsgákon, állásinterjúkon hasznos ötleteket, tapasztalatokat szerezhetnek a felkészüléshez. De mindenkinek, akinek megingott az önbizalma, keresi helyét a világban, szürkének látja a hétköznapokat. Válás, párkapcsolati kudarc után van, elvesztette állását, vagy épp munkahelyet váltana vagy pályaválasztás előtt álló fiatal. De annak is lehetőség egy ilyen kurzus, aki párkapcsolati problémákkal küzd, baráti, munkahelyi kapcsolatai nem stabilak vagy konfliktusa van gyermekével, rokonaival. A májusban induló, 8 foglalkozásból álló kiscsoportos foglalkozás keretében önismeret, önbizalom, magabiztosság, kommunikáció témakörökben erősödhetünk meg újra.

Hasznos infók:

Első foglalkozás 2016. május 14-én, 10.00 – 13.00.
Helyszín: Miskolc, Zsolcai kapu 3., az Észak Magyarország szerkesztőségi épülete.
Részletes felvilágosítás e-mailben: etpmiskolc@gmail.com vagy a  www.experiencethepresent.com oldalon.

2016. április 25.

alázat – barátság – bátorság – boldogság – félelemHÁLA – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

Néhány dolog, melyekért hálás vagyok és hálát adok minden nap:

Az egészségem. A családom. A barátaim. A forró kapucsínó. A tejcsokoládé egész mogyoróval. A könyvek mindenhol. A meleg pulóver. A finom étel. Az álom, melyre emlékszem. A nappalok. A gyerekek. A tanítványok. A zene. Az éjszakák. A hideg téli esték. Az ölelés. A napfelkelte az ablakomból. Az éjszakai beszélgetések. Az éjszakai üzenetek. A hóesés. A szivárvány. A sushi. A mosoly. A forró fürdő. A gyertyák. A nevetés. A nagy bögrék. A hosszú beszélgetések. A még hosszabb hallgatások. A hazatérés. Az utazás. A repülés. Az ünnepek. A hétköznapok. A munkám. A csend. A tavasz. A színek.  A könnyek. A forró piros tea. A meleg takaró. Az összebújás. A vezetés. Az élet.

2016- április 23.

alázat – barátság – bátorság – boldogság – félelem – hála – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – SZENVEDÉLY– tanulás – tisztelet

“A szenvedélyes vágynak két oldala van: ez az az erő, amely mindent megszépít, és amely bizonyos körülmények közt mindent le is rombol. (…) A szenvedély sorsokat teremt, s ezzel valami visszavonhatatlant idéz elő.” Jung

Szenvedéllyel élni minden napot – lesni az égboltot, elkölteni egy vacsorát, meginni egy forró kávét. Szenvedélyesen szeretni, vágyni, ölelni. Szenvedéllyel nevetni – teli torokból, úgy, hogy a könnyem kicsordul. Szenvedéllyel megélni a fájdalmat, mikor összehúz, vacogok, ráz a hideg. Szenvedéllyel szeretni ez Életem.

Megtanultam…

“A szenvedély általában remek módja annak, hogy az ember irtó nagy slamasztikába keveredjen.” L.Collins

2016.április 19.

alázat – barátság – bátorság – BOLDOGSÁG – félelem – hála – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

Sokan vágynak arra, s nevezik meg életcélul, hogy boldogok szeretnének lenni. Amennyiben feltalálnák az örök boldogság szerét – biztosan nem kérnék belőle. Miért? Mert hiszem:

“Nincs olyan ember, akinek tökéletes pillanatokkal lenne tele az élete.És még ha lenne is, azok a pillanatok közel sem lennének hibátlanok. Inkább csak átlagosak. Honnan tudnád, milyen a boldogság, ha nem tapasztalod meg a mélységet is?” psily

iPhone 757

 

Gondolkozz pozitívan. Száműzd a negatív gondolatokat. Igyekezz kerülni olyan kifejezéseket, mint a ne vagy a de. Ha már egy nap sikerül csak egyet is törölnöd, jó úton jársz. Sokszor érnek bennünket nehéz, gondterhelt napok – akkor sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy semmi sem tart örökké. Minden hullámvölgyet hullámhegy követ, úgy, ahogyan az éjszaka után is a nappal következik. Vegyük körül magunkat olyan emberekkel, akik feltétel nélkül elfogadnak minket, akik kritikájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy fejlődjünk.

Éld meg a jelent. Nem közhelyes kifejezés ez. Sokan a múltban élnek, döntések rossz kimenetelét elemzik, s kívánják, bárcsak visszafordíthatnák. A jelenben élni, megélni a MOST erejét nem könnyű, de tanulható. Hagyd gondolataid néha elkalandozni, aztán gyere vissza.  A jelen megélése, átélése – annak mélységeivel és magasságaival együtt –  az egyik legfontosabb dolog, mely veled történik. A múltat már nem tudod megváltoztatni, a jövő nem tudod kiszámítani. Miért fecsérelnéd hát akkor rájuk a drága időd?

Elégedj meg. A tökéletességre törekvés, a megfelelési kényszer sok életet nyomorít meg, tesz tönkre.  Értékeld, azt, amit már elértél. Értékeld képességeidet. Mind hozzájárulnak ahhoz, hogy előre haladj, s a következő célt lásd magad előtt. Amikor úgy érzed, minden tőled telhetőt megtettél, mégsem győzedelmeskedtél, akkor sem leszel elkeseredve. Amibe belevágsz, azt viszont fejezd is be.

Önmagaddal foglalkozz. Ne pazarold az időd arra, hogy mások elvárásainak felelsz meg. Arra sem, hogy mások által megszerzett dolgok után sóvárogsz. Teremtsd meg önmagad, s azt a környezetet, melyben jól érzed magad. Ne másokhoz viszonyítsd magad, hanem önmagadhoz, képességeidhez, céljaidhoz.

S végül, mi tesz engem boldoggá? Egészen apró dolgok, melyekre figyelek, melyek teljessé teszik a mindennapjaim:

  • egy gyönyörűen virágzó fa, virágok – tulipánok, az esőcseppek
  • szikrázó napsütés, a napfelkelte, a vörösben izzó ég alja esténként
  • felhők az égen, az ezüstös szegély, repülőgép, szivárvány
  • egy jó kávé, egy vacsora a barátaimmal, egy tál friss eper
  • egy mosoly, egy ölelés, egy jókor érkezett telefonhívás
  • egy gyermek rajza, egy “szeretlekjutkanéni”, egy kacsintás
  • egy ismerős zene a rádióban, egy rég elfeledett film
  • egy könyv, egy koncert, egy színdarab
  • nevetni sírásig és sírva nevetni
  • egy jó beszélgetés, séta, utazás

… és még sorolhatnám…

 

 “Élj úgy, mintha négy lábbal állnál a földön, mert akkor nem veszíted el önmagadat. Ugyanakkor ne az eszeddel lásd a világot magad körül, próbáld meg a szíveddel látni, és ha így teszel, megismered Istent.” (E.G.)

2016. április 14.

alázat – barátság – bátorság – boldogság – FÉLELEM – hála – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

Életünk talán legfélelmetesebb szeglete a rengeteg kétség, bizonytalanság és félelem. Az ismeretlen, a kudarc, a bukás – melyek mind – mind félelemmel töltenek el bennünket.

Sokan minden nap minden óráját és percét rettegéssel vagy kételkedéssel töltik. Aggódnak a pénz, a jövő, a munka, az egészség, a családok vagy rokonok miatt, s nem veszik észre hogyan sodródnak és őrlik fel magukat a mindennapokban. Az embereket elválasztja egymástól a kétség. Barátságok bomlanak fel, s veszítjük el egymást, mert félünk, s hordozzuk a számtalan kimondott és kimondatlan tüskét. Ahogyan felnövünk, családunk terheit róják ránk szüleink, hiszen a felhalmozott gondokat – vagy épp titkokat –  adjuk tovább egymásnak a régi sémák, beidegződések alapján.

Félünk kimondani dolgokat, félünk őszintén megvallani érzéseinket, félünk kérdezni, s félünk egyedül maradni is. Ezekből a ki nem mondott szavakból, ragaszkodásokból olyan sérülések, tüskék keletkeznek, melyek egyre nagyobb fájdalmat okozva megmérgezik a kapcsolatainkat, s önmagunkat is.

Sokan a kapcsolataikba menekülnek. Ragaszkodnak a mellettük élőhöz, sakkban tartják – no nem szeretetből – pusztán azért, mert ők maguk félnek egyedül maradni. Nem veszik észre, hogy ezzel még távolabb sodorják magukat a másiktól, hiszen védekezésre kényszerítik “társukat”.

Bíznunk és szeretnünk kell.

Elsősorban önmagunkban és önmagunkat.

Megismerni erőinket, képességeinket, értékeinket. Átgondolni a már megtett utat, honnan hova jutottunk. Hálásnak lenni a megpróbáltatásokért, az élményekért, a feladatokért. Tisztában lenni, s tudatosítani, mire is vagyunk képesek; s mi motivál bennünket. Hogyan szeretnénk leélni az életünket.

Segít, ha lecsendesedünk. Amikor lecsendesítjük elménket, s hagyjuk hatni az érzéseinket, tudunk befelé figyelni. Fontos, hogy ne hagyjuk a félelmet eluralkodni, hiszen pontosan tudjuk, hány és hány megpróbáltatást vettünk más sikerrel. Legyünk őszinték magunkkal és azokkal is, akik a helyzetben körülöttünk vannak. Kérjünk segítséget, ha szükségét érezzük.

Nekem rengeteg jelent, hogy reggel és este fordítok időt arra, hogy a figyelmem befelé fordítsam. Hihetetlen erővel és energiával tölt fel az, hogy pontosan tudom merre haladok. Sokszor inog meg ez akár a nap során, akár egy – egy időszakon belül, hiszen az élet örök körforgás, a jó és kevésbé jó események váltakozása, de egyben ez is járul hozzá az egyensúlyhoz. Amikor egy akadály tornyosul előttem, feladatként tekintek rá, s hagyom megmérettetni magam.

Egy – egy ilyen helyzet után, mikor lecsendesedik minden, pontosan olyan érzésem van, mint amikor leesik az első hó: nyugalom, csend, béke, kiegyensúlyozottság. Ez pedig elementáris erővel képes tölteni, energiákat felszabadítani.

 

Nem másoktól kell hát elvárnunk, hogy biztosítsanak szeretetükről. Ha nem bízunk magunkban és a képességeinkben, akkor ezt is fogjuk kifelé sugározni. Egy bizonytalan ember pedig sebezhető.

Ha képesek vagyunk szeretni önmagunkat és bízni önnön erőnkben, a csatát már meg is nyertük. Ez az, amit soha nem vehet el tőlünk senki. Nem engedhetjük meg, hogy mások irányítsák életünket, döntsenek a sorsunkról vagy befolyásoljanak saját félelmeik vagy kisszerűségeik miatt. Önmagunkért és döntéseinkért mi vagyunk a felelősek.

Igaz az a mondás: “Egy kétszínű és rosszindulatú baráttól inkább kell tartani, mint egy vadállattól; egy vadállat megsebesítheti a tested, de egy gonosz barát az elmédben sebez meg.”

Bízzunk hát önmagunkban, hisz csak így élhetünk teljes életet…

2016. április 11.

alázat – barátság – bátorság – boldogság – félelem – hála – kaland – kihívás – ÖLELÉS – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

Az egyik legfontosabb és legegyszerűbb kifejezőeszköze a szeretetnek az ölelés.

Ez a legnagyszerűbb gesztus, hiszen maga a szív kap benne szerepet, s ettől olyan varázslatos. Mágikus erővel bír.

Képes arra, hogy azonnal pozitív hatást váltson ki.

Életünkben számos lépcsőfokot járunk meg, hiszen a kisgyermek először tinédzser, majd felnőtt lesz, mielőtt megöregszik. Fontos tudnunk azonban, hogy a bennünk élő kisgyermek örökre megmarad, ha figyelünk rá és törődünk vele. Az évek során számos réteg rakódik személyiségünkre, csak úgy, mint ahogyan a hagyma rétegei lapulnak egymásra. Ha lehámozzuk ezeket a rétegeket, meglátjuk gyermeki énünket, azt az ártatlan kisgyermeket, aki a segítségünkre lehet nehezebb időszakokban. Kisgyermekként bármi öröm vagy bánat ért minket, egy ölelés igazi gyógyír volt a sebekre. Az ölelés biztosítja a kisgyermek számára az azonnali kapcsolatot. A mindent.

Nem telik el úgy napom, hogy a lányom és a sok tanítvány közül valaki még meg ne öleljen. Minden ok nélkül jönnek oda és ölelnek meg tiszta szívből. Nem is szükséges mondaniuk bármit, hiszen az őszinte, tiszta szeretet egyszerű kifejezése ez. Szavak nélkül is érthető. Mindkét fél számára.

Amikor átölelsz valakit melegséggel, szeretettel, az nem csak egy gesztus, hiszen szíved minden melegét átadod neki.

Amikor szeretsz valakit, akkor nem csak szavakkal fejezed ki érzéseid, hiszen a szavak nem elegendőek. Valami másra is szükség van.

Tedd hát meg.

Fogd meg a kezét, nézz a szemébe, öleld át.

Mindkettőtök érezni fogja, hogy egyre erősebbek, fiatalabbak, frissebbek és élettel telibbek vagytok.

 

“Vannak ölelések, amelyek megváltoztatják az ember életét.
Vannak ölelések, melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt.
Vannak ölelések, melyekről úgy hisszük az utolsó, mégis az első pillanatává válnak valaminek.
Vannak ölelések, melyekre mindennél,
mindennél jobban vágyunk, mégis félünk tőlük, mert tudjuk, utána semmi sem maradna többé ugyanaz.
S vannak ölelések, melyek várt-váratlanul az utolsók maradnak.”

Ez az igazi, tiszta szeretet.

Ez az élet.

2016. április 9.

ÉLD MEG, AMI TÖRTÉNIK VELED – 6.

alázat – barátság – bátorság – boldogság – félelem – hála – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség SZABADSÁG – szenvedély – tanulás – tisztelet

Sokszor pillantok az égre – az életem jelenti mindazt, amit ott látok. Én vagyok. Egyszerűen csak jó érzés csodálni mindent, ami odafent van, ami száll a szélben, amit sodor a szellő.

pillangó madár virágszirom tollpihe léggömb felhő repülő szivárvány hópihe esőcsepp hőlégballon

Csodálom a szabadságukat, s közben hálás vagyok, mert ugyanezt élem meg én is a mindennapokban. Hagyom magam sodorni az árral – még annak ellenére is, hogy néha zavarosnak tűnik egy – egy helyzet, nem állok ellent.

A döntéseimet már én hozom, nem akarok görcsösem megfelelni elvárásoknak, külső megítélésnek, akár félelemből. Olyan szakmákat végezhetek minden nap, melyek feltöltenek, örömmel töltenek el még egy dolgos, nehéz nap után is. Nem érzem már, hogy a munka elvesz belőlem, sőt, hozzáad az életemhez apró mozaikokat, melyek továbbvisznek. A barátok, kollégák színesítik a néha szürkének tűnő napokat. Egy – egy vicces helyzet, cinkos kacsintás, jól irányzott poén vagy akár egy váratlan megnyilvánulás, megható pillanat, egy szívből jövő ölelés vagy az építő kritika mind szabaddá tesznek. Őszinte visszajelzések ezek.

IMG_1407

Szabad vagyok, mert meghoztam döntéseket. Magam mögött hagytam olyan élethelyzeteket, melyek nem építettek már. Felelősséget vállaltam a megélt dolgokért. Elhoztam a szép emlékeket, s igyekszem szép lassan letenni azokat, melyek fájdalmat okoztak. Hosszú folyamat ez, melyben szükséges kockázatot vállalnunk, amikor sérüléseinket kezeljük. Az igazi szabadság az, hogy ezt megtehetjük – s megtesszük.

 

Szabadság az, hogy nem ragaszkodunk olyan dolgokhoz, melyek már nem szolgálnak, nem építenek. Nem akarjuk őket görcsösen megtartani, hanem elengedjük, had szálljon szabadon. Amit magunkhoz láncolunk, az elpusztul. Amit szorosan tartunk, az elhal. Amit elengedünk – s hagyjuk szabadon szállni, az visszatér hozzánk; hiszen a

„A szabad kapcsolatok tartósak. Mint a világot járt vándormadarak, hosszú idő után újra összejönnek, s elmesélik egymásnak, mit láttak.” Müller P.

Szabad vagyok, mert szabadon választhatom meg, hogyan élek, ki és mi mellett kötelezem el magam. Szabad vagyok, mert a jelenben élek.

Számomra ez a szabadság.

2016. április 5.

ÉLD MEG, AMI TÖRTÉNIK VELED – 5.

alázat – barátság – bátorság – boldogság – félelem – hála – kaland – kihívás – ölelés – ŐSZINTESÉG – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

 Lehet őszintétlenül élni – de miért tennénk? Számomra az egyik legfontosabb – ha nem A legfontosabb dolog, őszintének lenni. Elmondani, ami fáj, ami örömet szerez, ami bánt, ami feszít, ami megérint.

Sokszor okoz fejtörést, hogyan és mi módon lehet őszinte, egyenes visszajelzést adni helyzetekben – úgy, hogy ne okozzak sérülést a másiknak. Aztán rádöbbenek, ez képtelenség; hiszen nem tudhatjuk, milyen hatások érték a másikat. Nem lehetünk mindig minden körülmények között körültekintőek, mivel nem vagyunk tisztában minden korábbi történéssel, lenyomattal – kiben milyen élmények lakoznak.

Arra viszont törekednünk szükséges, hogy mondanivalónkat megfelelően csomagoljuk be. A hogyan mondanom és hogyan fogalmazom meg mindent eldönt. Sokszor siklott ki beszélgetés már félreértsek miatt nálam is – amibe később sértettség vagy düh keveredett. Talán kapcsolatok, barátságok szakadtak meg félreértések, félrecsúszott gondolatok – mondatok miatt.

Ma már tudatosan figyelek arra, hogy tisztán, egyenesen, érthetően kommunikáljak – ami nem egyszerű; folyamatos tanulást – fejlődést feltételez.

Másik érdekes felismerés – hogy már nem szűrök. Őszintén beszélek az örömömről, bánatomról, kudarcaimról, félelmeimről a körülöttem élőknek. Sokan kérdezték meg, nem félek e attól, hogy ezzel a nyíltsággal, őszinteséggel valaki visszaél majd. A válasz egyszerű: nem. Nem szégyellem sem a boldog, sem a nehéz időszakokat az életemben, hiszen általuk vagyok az, aki. Vállalom a sikereket, de a kudarcokat is, hiszen tapasztalást nyerek.

S hogy valóban élt e vissza valaki az őszinteségemmel? Erre egy idézettel válaszok:

„A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.”  Csernus I.

2016. április 3.

ÉLD MEG, AMI TÖRTÉNIK VELED – 4.

alázat – barátságbátorság – boldogság – félelem – hála – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – TISZTELET

Sokszor milyen elcsépelt szó – mégis mennyi jelentést hordoz önmagában.

Hosszú időbe telt megtapasztalnom, mennyire fontos, hogy ne mindig csak másokat tiszteljek és becsüljek, de önmagam is. Hányan esünk abba a helyzetbe – s szándékosan nem használom a „hibába” kifejezést – hogy tiszteletben tartunk elveket, érzéseket, helyzeteket, miközben nekünk nem megfelelő a szituáció. Feltételezzük és gondoljuk, hogy így minden rendben van és rendben lesz, hiszen mi minden tőlünk telhetőt megtettünk – már nem rajtunk múlik semmi. A fő gond az első két kifejezéssel van: feltételezzük és gondoljuk. Ezek teljességgel mellőzik és kizárják az érzéseinket, melyekre figyelnünk és hallgatnunk szükséges.

Hányszor halljuk azt, hogy „mindent megtettem neki, feladtam magam és mégis itt hagyott, cserben hagyott” vagy épp azt, „én megmondtam előre, de nem hallgatott rám”, vagy azt, hogy „én csak jót akartam”. Mi hiányzik ezekből a mondatokból vagy cselekedetekből?

A tisztelet.

Önmagunk és a másik tisztelete. Ami nem más, mint egyenlőség, becsület és empátia.

Az, hogy tiszteletben tartom a barátom, a kollégám, a társam, a kedvesem vagy épp a környezetemben élők vagy tartózkodók személyét, érzéseit, gondolatait, cselekedeteit. Meghagyom a szabadságukat a döntéshozatalra és az érzéseik megélésére. Tiszteletben tartom, hogy másképp látnak dolgokat. Tiszteletben tartom, hogy meghoznak olyan döntést is, ami számomra nem érthető – ennek ellenére elfogadom.

Sok félreértéstől és vitától kímélhetjük meg magunkat, ha tisztán és őszintén fogalmazzuk meg, mire vágyunk, mit szeretnénk, mi kellemes vagy épp kellemetlen számunkra. Számolva azzal is, hogy ez adott esetben nem megfelelő a többieknek. Azáltal azonban, hogy megtiszteljük magunkat azzal, hogy magunkat adjuk – mindenféle sallang, elhallgatás, hazugság, őszintétlenség nélkül – átalakulnak a kapcsolataink. Megszilárdulnak. Összefonódnak. Olyanok vesznek körül akkor minket, akiknek helye van az életünkben.

Hiszem, hogy nem kell mindig mindenben egyetértenünk, épp elég csak elfogadnunk, hogy másként látjuk a világot.

Ez önmagam és a másik tisztelete.

 

2016. április 1.

ÉLD MEG, AMI TÖRTÉNIK VELED – 3.

alázat – BARÁTSÁGbátorság – boldogság – félelem – hála – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

Az egyik legfontosabb kötelék, mely meghatározza kapcsolatainkat, személyiségünket. Bátorságot kapunk általa, támogat minket a hétköznapok küzdelmeiben, tükröt tart elénk, elosztja a terhet és osztozik az örömben.

Életem során sokszor alakultak át baráti kapcsolataim. Sokan részei vagyunk egymás életének rövidebb hosszabb kitérőkkel, új barátságok szövődnek, de előfordul, hogy egy – egy barát leszáll valamelyik állomáson, s már nem kísérjük tovább egymást. Sokszor ezek az elválások fájdalmasak, hiszen veszteséget élünk meg, van, amikor egészen viharos a távozás, de van, hogy egyszerűen életeink más szakaszba lépnek, s már nem értjük meg vagy épp nem fogadjuk el egymás döntéseit úgy, ahogy azelőtt.

Szerencsés vagyok, mert mind a szakmámból kifolyólag, mind a magánéletben sokan vesznek körül. Szorosabb – lazább barátságok, ismeretségek között mozoghatok. Számíthatunk egymásra, egymás támogatására. Van, akikkel bármilyen helyzetben – van, akikkel adott helyzetekben. Lehet, hogy épp egyedül élünk néhányan, talán privát kapcsolataink okoznak nehéz perceket, de magányosak sosem vagyunk, hiszen az igaz baráti szálak körülölelnek. Akkor hívnak, mikor épp bátorításra van szükségem; meghallgatnak, mikor határtalanul boldog vagyok és osztoznak az örömömben vagy együtt hatódunk meg.

Az elmúlt pár évben megtapasztaltam, mit jelent felnőtt barátságot kötni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezeket megélhetem. Ők azok, akik sallangok nélkül, őszintén látják valós énünket, adnak őszinte visszajelzést, fogadnak el minket minden tulajdonságunkkal együtt. Látják, milyen fejlődéseket lépünk meg, s irigység, vagy épp bírálat nélkül ugyan, de kritikusan fogalmazzák meg érzéseiket velünk kapcsolatban.

 

 

Az életem ismét olyan szakaszába lépett, mikor nagyobb változáson megy át a kapcsolatrendszerem, hiszen egyre több döntést hozok – ami nem mindig tetszik a körülöttem élőknek. Az, ahogyan kifejezik nemtetszésüket – ellenérzést vált ki belőlem. Miért? Mert a Barát mellettem áll és hagyja, hogy megéljem életem pillanatait, akár jó akár rossz az. Mert a Barát nem bírál és kritizál, hanem támogat. Mert a Barát nem azt jelenti számomra, hogy vészmadárként duruzsolja a fülembe, hogy “már most borítékolom egy hónap múlva csalódni fogsz” – s azt sem, hogy “már ne haragudj meg, de ugyanoda kerültél vissza, ahonnan indultál”. A barát mellettem áll akkor is, mikor szerinte a saját vesztembe rohanok, s anélkül, hogy bármit mondana, meghallgat, vagy akár megfogalmazza azt, hogy nem ért velem egyet – de ott is áll majd mellettem egy hónap múlva, mikor szükségem van a támogatására.

Ők a Barátok.