2016. április 1.

ÉLD MEG, AMI TÖRTÉNIK VELED – 3.

alázat – BARÁTSÁGbátorság – boldogság – félelem – hála – kaland – kihívás – ölelés – őszinteség – szabadság – szenvedély – tanulás – tisztelet

Az egyik legfontosabb kötelék, mely meghatározza kapcsolatainkat, személyiségünket. Bátorságot kapunk általa, támogat minket a hétköznapok küzdelmeiben, tükröt tart elénk, elosztja a terhet és osztozik az örömben.

Életem során sokszor alakultak át baráti kapcsolataim. Sokan részei vagyunk egymás életének rövidebb hosszabb kitérőkkel, új barátságok szövődnek, de előfordul, hogy egy – egy barát leszáll valamelyik állomáson, s már nem kísérjük tovább egymást. Sokszor ezek az elválások fájdalmasak, hiszen veszteséget élünk meg, van, amikor egészen viharos a távozás, de van, hogy egyszerűen életeink más szakaszba lépnek, s már nem értjük meg vagy épp nem fogadjuk el egymás döntéseit úgy, ahogy azelőtt.

Szerencsés vagyok, mert mind a szakmámból kifolyólag, mind a magánéletben sokan vesznek körül. Szorosabb – lazább barátságok, ismeretségek között mozoghatok. Számíthatunk egymásra, egymás támogatására. Van, akikkel bármilyen helyzetben – van, akikkel adott helyzetekben. Lehet, hogy épp egyedül élünk néhányan, talán privát kapcsolataink okoznak nehéz perceket, de magányosak sosem vagyunk, hiszen az igaz baráti szálak körülölelnek. Akkor hívnak, mikor épp bátorításra van szükségem; meghallgatnak, mikor határtalanul boldog vagyok és osztoznak az örömömben vagy együtt hatódunk meg.

Az elmúlt pár évben megtapasztaltam, mit jelent felnőtt barátságot kötni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezeket megélhetem. Ők azok, akik sallangok nélkül, őszintén látják valós énünket, adnak őszinte visszajelzést, fogadnak el minket minden tulajdonságunkkal együtt. Látják, milyen fejlődéseket lépünk meg, s irigység, vagy épp bírálat nélkül ugyan, de kritikusan fogalmazzák meg érzéseiket velünk kapcsolatban.

 

 

Az életem ismét olyan szakaszába lépett, mikor nagyobb változáson megy át a kapcsolatrendszerem, hiszen egyre több döntést hozok – ami nem mindig tetszik a körülöttem élőknek. Az, ahogyan kifejezik nemtetszésüket – ellenérzést vált ki belőlem. Miért? Mert a Barát mellettem áll és hagyja, hogy megéljem életem pillanatait, akár jó akár rossz az. Mert a Barát nem bírál és kritizál, hanem támogat. Mert a Barát nem azt jelenti számomra, hogy vészmadárként duruzsolja a fülembe, hogy “már most borítékolom egy hónap múlva csalódni fogsz” – s azt sem, hogy “már ne haragudj meg, de ugyanoda kerültél vissza, ahonnan indultál”. A barát mellettem áll akkor is, mikor szerinte a saját vesztembe rohanok, s anélkül, hogy bármit mondana, meghallgat, vagy akár megfogalmazza azt, hogy nem ért velem egyet – de ott is áll majd mellettem egy hónap múlva, mikor szükségem van a támogatására.

Ők a Barátok.