2016. május 16.

Boldogság

Sokan, sokszor, sokféleképpen kérdezik meg tőlem, hogyan lehet boldogan élni. Adjak tanácsot, de minimum szupertitkos receptet. Azt, ami nekem is bevált.

Mindig ugyanazt tudom mondani. Ami számomra fontos, hogy kiegyensúlyozott legyek. Mit jelent ez? Nincs ebben titok. Megélek minden percet, pillanatot; hagyom magam érzelmileg beleengedni adott szituációkba: akár öröm, akár bánat, düh, csalódás, szomorúság, határtalan jókedv, vidámság. Ezek a pillanatok teszik teljessé az életem. Így vagyok kiegyensúlyozott és boldog. Nincs elvesztegetett lehetőség vagy pillanat.

S hogyan jutottam idáig?

  • Rájöttem, hogy az életkor csak egy szám. Nem az életkorom határozza meg, mit tehetek és mit nem. Egyszer élünk – okos és bölcs döntés úgy felhasználni, ahogy nekünk jólesik – mielőtt fizikai korlátok szabályozzák mit tehetünk és mit nem. Sokszor elfelejtjük, milyen önfeledten játszottunk annak idején a játszótéren – milyen szabadságot adott egy – egy hintázás. Valóban elmúlt az az idő – vagy csak döntés kérdése, hogy megyünk és kipróbáljuk újra…

 

  • Kizárom a lehúzó, negatív kritikákat, hiszen ez az egyik legnagyobb gátja a boldog napoknak. Hosszú évekig akartam erővel megfelelni mindenkinek és minden külső erő által meghatározott feltételnek, s útközben elvesztettem önmagam. Ma már az a fontos, hogy önmagamnak feleljek meg. Minden nap úgy teljen, hogy benne vagyok a döntéseimmel együtt. Minden este úgy végződjön, hogy tudom, s érzem, minden tőlem telhetőt megtettem, megéltem; s tudok tükörbe nézni egyenes gerinccel.

 

  • A munka, amelyet végzek, örömmel tölt el. A munkám nem csak a hivatásom, de a hobbim is egyben. Keresem a kihívásokat, a lehetőségeket, ahol kamatoztatni tudom a megszerzett tudást. Szenvedélyesen szeretem a munkáim minden percét.

“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.” mp

  • Már megélem a pillanatokat, s nem engedem át a félelemnek az érzéseimet. Átgondolom a tetteim előtt, milyen lehetőségeim vannak – s bizonyos helyzetekben mit nyerhetek meg vagy épp tanulhatok meg. Nem félek a kudarctól, hiszen megtanultam, ezekből építkezhetek. Sokszor lépem át a komfortzónám, s igazi eufórikus érzés, mikor sikerrel járok. Még akkor is, ha sok érzés jár át, s meghatódom a boldogságtól vagy épp sírok a fájdalomtól. Ezek építenek, s tesznek percről percre többé.

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” mp

  • Rengeteg negatív dolog vesz minket körbe nap mint nap. Amennyiben ezeket beengedjük az életünkbe, örvényként fognak lehúzni bennünket. Ezeket nem megtagadnunk kell, hanem tisztában lenni azzal, hogy a mi helyünk hol van a világban, s mit tudunk megtenni azért, hogy a környezetünk kiegyensúlyozott legyen. Nem engedhetjük meg, hogy minden negatív esemény befolyásolja az érzéseinket, gondolatainkat, mindennapjainkat.

A boldog, kiegyensúlyozott emberek arra fókuszál, hogy jobbá tegye a körülötte lévő világot, lépésről lépésre. Lehet, hogy nem csinálnak forradalmat, viszont apró kedvességgel pozitívabbá varázsolják környezetüket. Ezt teszem én is.

  • „Pontosan annak az öt embernek vagy a mása, akikkel a legtöbb időt töltöd.” – beszédes idézet Jim Rohn-tól. Érdemes körbenéznünk, kik vesznek minket körül – hiszen olyanok vagyunk, olyanná válunk, mint a környezetünk. Engem márolyan barátok vesznek körül, akik amikor nem értenek is elfogadnak, őszinte, nyitott érdeklődéssel fordulnak, felém, támogatnak – akikkel jó együtt örülni, sírni, nevetni, beszélgetni.

“Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.”mp

  • A múlt nem létezik, s még a jövő sem jött el. Most élünk. Ahhoz, hogy boldog vagyok ma, elengedtem a múltat. Magammal hoztam a kellemes emlékeket, s elengedtem a kellemetleneket. Előfordul még ma is, hogy váratlan helyzetekben, különösen, mikor a komfortzónám hagyom el, állít az élet elém fájdalmas emlékeket a múltból. Mit teszek? Vállalom a kockázatot és sokszor erőmön felül használom az adott helyzetet arra, hogy felálljak, s ne kövessem el ugyanazt a botlást még egyszer. Különösen nem félelemből. Hálás vagyok azért, hogy a közvetlen környezetem végtelen türelemmel és megértéssel kezeli ezt. S mi szükséges még ehhez? Nincsenek elvárásaim sem.

 

  • Nem várok viszonzást. Amit teszek, önzetlenül teszem. Boldog vagyok, mert adhatok. Elfogadni a jót pedig folyamatosan tanulom.

“Sokan vannak, akik elintézetlen benső viszonyaikat kívül akarják rendezni. Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagunkhoz való jóságot. Sok örömtelen lélek gondolja azt, hogy a szeretet csupán az emberekhez fűződő kapcsolatait jelenti, ezért önmagához nem jó. Önmagát lebecsüli, ostorozza, örökösen bűntudatos, s csak a túllihegett külső pótcselekvések néhány pillanatában éli meg, hogy ő nem is rossz ember.
A másikkal “jót tenni” csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi “jótett” nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük – végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni. Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni.” mp

  • Egyre kevesebbet panaszkodom. Értelmetlen cselekedet. Néha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk, azonban látnunk kell, hogy ezek is mind a fejlődésünket szolgálják. Hálás vagyok mindenért, amit elértem, amim van; s nem okoz gondot azon búslakodnom, ami nem adatott meg. Még nem érkezett el az ideje, vagy nincs is helye az életemben.

 

  • Sokszor akasztanak ránk címkéket életünk során, ezzel is meghatározva kik vagyunk. A külső elvárásoknak való megfelelés megnyomorít bennünket. A kiegyensúlyozott élethez ezektől meg kell szabadulnunk, hiszen csak az időnket rabolják. Az időm az enyém. Azt teszem, ami engem boldoggá és teljessé tesz. Ehhez persze meg kell tanulnunk nemet is mondani.

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.” mp

2016. május 11.

Napsütés, tavasz, gesztenyevirág, tulipán, rigófészek …

Lassan térnek vissza az emlékek…..1985 …. 1989 ….. 1992 ….ahogyan sétálok hazafelé a Kassai úti gesztenyefák alatt. Hatalmas lombjaik árnyat adtak, s már akkor is a születésnapomra nyíltak ki. A sárospataki diákévek alatt egyszer – épp ezen a napon – kaptam is egy sebtében leszakított virágot belőle…. Még ma is emlékszem, mennyire örültem a spontán megnyilvánulásnak.

Mennyi minden történt azóta?

Minden örök – csak a változás állandó.

Tavaly ilyenkor a Várhoz vezető sétányon mentünk végig a tavaszi napsütésben, pont ezek a régi emlékek jutottak eszembe. Hálás voltam a sorsnak, hogy visszataláltam az elmúlt évtizedek hosszú útján önmagamhoz. Megtaláltam újra a vidámságot, a nevetést, a kötődést, a törődést, az odafigyelést. Sokáig nem éreztem az illatokat, nem láttam az évszakok változását.

Tavaly ilyenkor már gyakorlottan tudtam segíteni másoknak, hogy ők is meglássák velem az Élet minden apró szépségét. Megértettem és megtanultam, hogy nem másoknak, hanem magamnak felelek meg. Megtanultam nemet mondani és hálát adni mindazért, amit kaptam és amiért megdolgoztam.

Minden döntésemben benne vagyok én is. Megállok és átgondolom, ha valami fáj, ha valami bánt és akkor is, amikor határtalan boldogság és öröm árad szét bennem.

Mi változott azóta?

Hálás vagyok, amiért így alakult az elmúlt pár év. Visszatekintve a pár évvel ezelőtti önmagamra és a megtett útra, nem is tűnik már olyan „vészesnek”. Benne lenni és megélni minden mélységét és magasságát hihetetlen élmény volt és hatalmas tapasztalás. Hálás vagyok minden egyes percért.

Hálás vagyok, mert megtanultam ezeket az érzelmi hullámokat megélni, megdolgozni. Már nem akadályokat látok, hanem feladatokat. Már meglátom a lehetőséget és az esélyt a tanulásra, fejlődésre egy nehéz helyzetben is. Tudom, hogy nem végződik minden mindig teljes sikerrel – azonban a közben felmerült nehézségek is tanulásra ösztönöznek.

Hálás vagyok azért, mert megtanultam döntést hozni, megtanultam kockáztatni és megtanultam kimondani kétséget, megfogalmazni félelmet. Hálás vagyok, amiért megtanultam újra ölelni, nevetni és sírni. Hálás vagyok, amiért a környezetemben egyre többen fogadják el ezt a nyílt és egyenes kommunikációt. Köszönöm a türelmet, segítséget és bizalmat, amit ehhez kapok Tőlük.

Hálás vagyok a váratlan fordulatokért, s hálás a saját döntéseimért. Számtalan új barátságot hozott az elmúlt pár év és néhánynak vége is szakadt. Megtanultam elengedni és fájdalom nélkül méltó módon lezárni ezeket a kapcsolatokat. Megértettem, hogy egy adott életszakaszon társai, barátai voltunk egymásnak, az utunk azonban más irányt vett már.

Egyetlen pillanat létezik csupán, amelyben fontos, hogy felébredj. Ez a pillanat most van. (Buddha)

Hálás vagyok, amiért azok vesznek ma már körül, akik valóban szeretnek. Akik nem számoltatnak el, vagy épp vetik a szememre, ha nem jelentkezünk minden nap. A beszélgetéseinket mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk azelőtt. Megérezzük, mikor szükség van egymásra, s olyankor összezárunk. Osztozunk a gondolatainkban. A számonkérést hírből sem ismerjük. Őszinte és építő kritikával segítjük egymás fejlődését, elakadásait – s tartunk tükröt helyzetekben. Őszintén örülünk egymás sikereinek.

Hálás vagyok, amiért visszatértek – visszatérnek az életembe gyermek és tinédzserkorom meghatározó barátai, ismerősei, szerelmei. Akár egy jó beszélgetés erejéig, akár elfeledett emlékek felidézése céljából, akár azért, mert folytatódik a barátságunk hosszú évek, évtizedek után. Hálás vagyok, amiért újra együtt emlékezünk, s tabuk nélkül osztjuk meg gondolatainkat, érzéseinket, terveinket, vágyainkat.

IMG_0874

Hálás vagyok a Barátoknak, akik az elmúlt négy évben léptek az életembe. Felnőtt korban nem könnyű már barátságot kötni, de nekünk sikerült, sikerül. Megdolgozunk minden nap a közös élményekért, örömökért, osztozunk fájdalmakban. Őszintén, teljes bizalommal fordulunk egymás felé. Félmondatokból megértjük egymást. Elég egymásra néznünk, s tudjuk, hogy csendre, ölelésre, zsebkendőre vagy épp egy kocka csokira van szükségünk. Hálás vagyok azért, mert mindannyian nyitottak arra, hogy megismerjék egymást általam.

Köszönöm Nektek – Mindannyiótoknak az elmúlt heteket, hónapokat, éveket.

Köszönöm az élményeket, a kérdéseket, a kritikákat, a hosszú éjszakába nyúló beszélgetéseket, az utazásokat, a színház és filmélményeket, a koncerteket, a közös vacsorákat – akár chilivel akár sushival – , a csöndes sétákat, a kitalált gondolatokat, a rengeteg nevetést, a kölcsön zsepiket és pulcsikat, a félszavakat, az épp jókor érkező spontán öleléseket … a szeretetet és bizalmat.

Jövőre, Veletek, ugyanígy – mégis máshogy :o)

Két esztendővel ezelőtt ilyenkor kezdődött a lemez B oldala – s valóban igazi, dögös számok vannak rajta azóta is …