2016. május 11.

Napsütés, tavasz, gesztenyevirág, tulipán, rigófészek …

Lassan térnek vissza az emlékek…..1985 …. 1989 ….. 1992 ….ahogyan sétálok hazafelé a Kassai úti gesztenyefák alatt. Hatalmas lombjaik árnyat adtak, s már akkor is a születésnapomra nyíltak ki. A sárospataki diákévek alatt egyszer – épp ezen a napon – kaptam is egy sebtében leszakított virágot belőle…. Még ma is emlékszem, mennyire örültem a spontán megnyilvánulásnak.

Mennyi minden történt azóta?

Minden örök – csak a változás állandó.

Tavaly ilyenkor a Várhoz vezető sétányon mentünk végig a tavaszi napsütésben, pont ezek a régi emlékek jutottak eszembe. Hálás voltam a sorsnak, hogy visszataláltam az elmúlt évtizedek hosszú útján önmagamhoz. Megtaláltam újra a vidámságot, a nevetést, a kötődést, a törődést, az odafigyelést. Sokáig nem éreztem az illatokat, nem láttam az évszakok változását.

Tavaly ilyenkor már gyakorlottan tudtam segíteni másoknak, hogy ők is meglássák velem az Élet minden apró szépségét. Megértettem és megtanultam, hogy nem másoknak, hanem magamnak felelek meg. Megtanultam nemet mondani és hálát adni mindazért, amit kaptam és amiért megdolgoztam.

Minden döntésemben benne vagyok én is. Megállok és átgondolom, ha valami fáj, ha valami bánt és akkor is, amikor határtalan boldogság és öröm árad szét bennem.

Mi változott azóta?

Hálás vagyok, amiért így alakult az elmúlt pár év. Visszatekintve a pár évvel ezelőtti önmagamra és a megtett útra, nem is tűnik már olyan „vészesnek”. Benne lenni és megélni minden mélységét és magasságát hihetetlen élmény volt és hatalmas tapasztalás. Hálás vagyok minden egyes percért.

Hálás vagyok, mert megtanultam ezeket az érzelmi hullámokat megélni, megdolgozni. Már nem akadályokat látok, hanem feladatokat. Már meglátom a lehetőséget és az esélyt a tanulásra, fejlődésre egy nehéz helyzetben is. Tudom, hogy nem végződik minden mindig teljes sikerrel – azonban a közben felmerült nehézségek is tanulásra ösztönöznek.

Hálás vagyok azért, mert megtanultam döntést hozni, megtanultam kockáztatni és megtanultam kimondani kétséget, megfogalmazni félelmet. Hálás vagyok, amiért megtanultam újra ölelni, nevetni és sírni. Hálás vagyok, amiért a környezetemben egyre többen fogadják el ezt a nyílt és egyenes kommunikációt. Köszönöm a türelmet, segítséget és bizalmat, amit ehhez kapok Tőlük.

Hálás vagyok a váratlan fordulatokért, s hálás a saját döntéseimért. Számtalan új barátságot hozott az elmúlt pár év és néhánynak vége is szakadt. Megtanultam elengedni és fájdalom nélkül méltó módon lezárni ezeket a kapcsolatokat. Megértettem, hogy egy adott életszakaszon társai, barátai voltunk egymásnak, az utunk azonban más irányt vett már.

Egyetlen pillanat létezik csupán, amelyben fontos, hogy felébredj. Ez a pillanat most van. (Buddha)

Hálás vagyok, amiért azok vesznek ma már körül, akik valóban szeretnek. Akik nem számoltatnak el, vagy épp vetik a szememre, ha nem jelentkezünk minden nap. A beszélgetéseinket mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk azelőtt. Megérezzük, mikor szükség van egymásra, s olyankor összezárunk. Osztozunk a gondolatainkban. A számonkérést hírből sem ismerjük. Őszinte és építő kritikával segítjük egymás fejlődését, elakadásait – s tartunk tükröt helyzetekben. Őszintén örülünk egymás sikereinek.

Hálás vagyok, amiért visszatértek – visszatérnek az életembe gyermek és tinédzserkorom meghatározó barátai, ismerősei, szerelmei. Akár egy jó beszélgetés erejéig, akár elfeledett emlékek felidézése céljából, akár azért, mert folytatódik a barátságunk hosszú évek, évtizedek után. Hálás vagyok, amiért újra együtt emlékezünk, s tabuk nélkül osztjuk meg gondolatainkat, érzéseinket, terveinket, vágyainkat.

IMG_0874

Hálás vagyok a Barátoknak, akik az elmúlt négy évben léptek az életembe. Felnőtt korban nem könnyű már barátságot kötni, de nekünk sikerült, sikerül. Megdolgozunk minden nap a közös élményekért, örömökért, osztozunk fájdalmakban. Őszintén, teljes bizalommal fordulunk egymás felé. Félmondatokból megértjük egymást. Elég egymásra néznünk, s tudjuk, hogy csendre, ölelésre, zsebkendőre vagy épp egy kocka csokira van szükségünk. Hálás vagyok azért, mert mindannyian nyitottak arra, hogy megismerjék egymást általam.

Köszönöm Nektek – Mindannyiótoknak az elmúlt heteket, hónapokat, éveket.

Köszönöm az élményeket, a kérdéseket, a kritikákat, a hosszú éjszakába nyúló beszélgetéseket, az utazásokat, a színház és filmélményeket, a koncerteket, a közös vacsorákat – akár chilivel akár sushival – , a csöndes sétákat, a kitalált gondolatokat, a rengeteg nevetést, a kölcsön zsepiket és pulcsikat, a félszavakat, az épp jókor érkező spontán öleléseket … a szeretetet és bizalmat.

Jövőre, Veletek, ugyanígy – mégis máshogy :o)

Két esztendővel ezelőtt ilyenkor kezdődött a lemez B oldala – s valóban igazi, dögös számok vannak rajta azóta is …