2016. július 27.

ELVÁRÁSOK? Szükségtelenek.

Ha elvárásaid vannak mások viselkedésével szemben, gyakran és könnyen fogsz csalódni. Igyekezz az előítéleteket elengedni és csak hagyd megtörténni az eseményeket. Vegyél pár dolgot figyelembe közben.

  • Ne várd el, hogy mások egyetértenek veled – azt sem, hogy megértsenek.

Képzeld csak el, hogy mindannyian, akik ezen a bolygón élünk – mind – mind különbözőek vagyunk. Ez az igazság. Ha ezt szem előtt tartod, akkor máris egyszerűbb elhinni, hogy mindenki mást gondol, máshogyan érez, hisz. Sokszor nem értjük a körülöttünk élőket sem, az érzéseiket, tetteiket vagy meglátásaikat. Sokkal hatékonyabb elfogadni, hogy más szemszögből látják a dolgokat, nem jobban vagy rosszabban.

Tehát, ha mások ellentétes véleményt fogalmaznak meg, hagyd, fogadd el, s hagyd elméd továbblépni. Be beleragadsz egy nézeteltérésbe, akkor a negatív érzelmek csapdájába esel, ami vitát szül. Onnan pedig nehéz kapcsolatokat, kötelékeket visszahozni tüskék nélkül.

  • Ne várd el, hogy szeressenek.

Az előbbi gondolatmenetet folytatva, a sokszínű világban lehetetlen elvárni, hogy mindenki szeressen téged. Tetteink irritálhatnak másokat, ami természetesen visszafelé is működik. Amit tarts észben jól, az az, hogy sokan szeretnek és fogadnak el téged úgy, ahogy vagy. Azért, aki vagy. Ha mindent megteszel vagy görcsösen megfelelni akarsz másoknak, hogy szeressenek, akkor őrült áldozatokat kell hoznod és feladnod önmagad. Önmagad maradni ebben a világban egy belső harc, ahol nehéz mindig nyerni. Azonban nem is szükséges. Ha megfelelni szeretnél, egy soha véget nem érő háborúba lépsz. Ha vállalod önmagad, az érzéseid, gondolataid, tetteid, lehetőséged van olyan embereket bevonzani, akik valóban önmagadért szeretnek és fogadnak el.

  • Ne várd el, hogy mindig minden legyen rendben.

Pontosan tudod, hogy nem vagy mindig kiegyensúlyozott és vidám – miért is várnád el másoktól ugyanezt? Rengeteg oka van annak, hogy valakinek nincs jó napja, nem érzi jól magát: betegség, fáradtság, kimerültség, stressz, munka, kapcsolatok, bármi. Csak azért, mert te szeretnéd, hogy ők jól legyenek, nem így lesz. Fogadd el, hogy az élet csupa hullámhegy és hullámvölgy. Így van meg az egyensúly. Teljesen természetes folyamat. Amikor nincsenek jó napjaik, csak éld bele magad a helyzetükbe és légy ott, amikor segítségre van szükségük. Ha kérik. De nem mondd meg nekik, mit tegyenek. A saját csatáját mindenkinek önmagának kell megharcolnia.

  • Ne várd el, hogy kitalálják a gondolataid.

Elménk határtalan. Lehetetlen mindenre emlékezni. Hányszor vártad már el, hogy tudják, mire gondolsz vagy hogyan érzel. Nyilván vannak jelek, melyeket tudunk olvasni és értelmezni, de mindig marad még jócskán találgatni való. A gondot az okozza, ha nem értik és olvassák az általad küldött jeleket, úgy érzed, nem törődnek veled. Ez rossz közérzetet okoz és súrlódáshoz vezet közöttetek. Ismerősek ezek a gondolatok? Egyszerűbb hát, ha az érzéseidről és gondolataidról nyíltan beszélsz. Ha megosztod őket, akkor kezdődhet a gyógyulás is. Olyan, mint amikor mázsás kő gördül le rólad.

  • Ne várd a változás, változz magad

Mindannyian fejlődünk. A mindennapi tapasztalatok, élmények részünké válnak. Vannak, akik gyorsabban észlelik a változásokat, van, akinek hosszabb időre van ehhez szüksége. Valószínű, hogy sokszor kívánod, bárcsak úgy maradna minden, ahogy éppen van – hiszen akik körülvesznek bennünket, szeretnek, ismerjük őket, megszoktuk. Másokkal szemben pedig azt várod el, hogy változzanak, hiszen számos dolog zavar téged bennük. A változás megállíthatatlan és feltartóztathatatlan. Se megállítani, se sürgetni nem tudod. Szorongásod az okozza, hogy mindkét esetben a félelem vezérel. Félsz, hiszen az egyik oldalon nem akarod elveszteni egy esetleges változás miatt a barátságot – amíg a másik oldalon, pont a változástól teszed függővé a kapcsolat folytatását. Nehéz megélni ezeket a változásokat, azonban ez a természetes. Nem marad mindenki örökké mellettünk, a kapcsolataink sem örökké ugyanazon a hőfokon égnek. Érett, felnőttek tudják ezt és megélik a kapcsolataik mélységeit és magasságait is.

  • Ne várd, hogy más helyrehozza a dolgaid. Javítsd meg magad.

Amikor kisgyermek vagy, a szüleidtől várod a segítséget. Felnőttként, a felnőtt életben is sokan várják másoktól a segítséget. A barátok, ha akarjuk, ha nem, jó tanácsokkal látnak el minket – ami gyengítheti vagy épp erősítheti a kapcsolatot. NE várd azonban tőlük, hogy megoldják a problémáidat helyetted. Mindannyiuknak meg van a maga élete – te is képes vagy arra, hogy vezesd mindennapjaid és gondoskodj magadról. Mutasd meg a függetlenségedet és érettségedet. Míg másoktól függsz, s ők mondják meg, mit tegyél, sosem leszel szabad.

  • Ne várd, hogy csak jó emberek kerülnek a közeledbe.

Hiszem, hogy a minket körülvevő emberek alapvetően jók, tele szeretettel és együttérzéssel. Ennek ellenére sajnos az sem ritka, hogy az emberek egymással kapcsolatban mindig a legrosszabbra gondolnak – akár ismerik őket, akár nem. Lehet, az várod, hogy elnézőek, vagy épp azt, hogy vitázni fognak veled, vagy azt feltételezed, hogy nem fizetik vissza a kölcsönt. Még magad is meggyőzöd, hogy ismeretlenek fognak nevetni rajtad, esetleg bántani fognak. Előfordulhat, hogy azért alacsonyak az elvárásaid valakivel szemben, hogy ne kelljen csalódnod, viszont még így is sodorhatod magad kellemetlen helyzetekbe, melyekre nem számítasz. Ahelyett tehát, hogy valakiről a legrosszabbat feltételezed, próbáld meg a jót előnyben részesíteni. A pozitív hozzáállás önbeteljesítő – jó embereket vonzol majd szép lassan magad köré.

Csökkentsd az elvárásaid.

Adj szabadságot másoknak, ahogy te is erre vágysz.

Légy és add önmagad.

A saját életed éld.

Vállalj felelősséget z életedért, tetteidért, szavaidért, érzéseidért.

Döntsd önállóan és szabadon.

Éld meg a pillanatokat.

 

2016. július 19.

Társ

Az elmúlt pár év megannyi új ismeretséget, barátságot, szorosabb köteléket hozott az életembe. Hálás vagyok azért, hogy olyanok vesznek körül, akikre számíthatok – s akik számíthatnak rám. Önmagam lehetek mellettük és általuk. Segítjük és támogatjuk egymást. Mi tart össze bennünket? A bizalom, a tisztelet, az alázat és az őszinteség. Nincs megfelelés vagy félelem. Fél szavakból is megértjük egymást. Mi több, pontosan ráérzünk egymás örömére vagy fájdalmára még messziről is.

S hogy mit is takar a „lelki társ” kifejezés? Számomra az alábbiakat.

Képesek vagytok a beszéd nélküli kommunikációra
A lelki társak egymás számára olyanok, mint a nyitott könyv. Minden szinten képesek csatlakozni egymáshoz. Befejezik egymás mondatait, egyszerre mondják ki ugyanazokat a gondolatokat, hívják föl egymást. Azt is tudják és érzik, hogyan reagáljanak a másik érzelmi jeleire. Tudják, mikor maradjanak a közelben vagy épp csöndben; ha a másiknak megerősítésre van szüksége adnak teljes figyelmet vagy épp a másik szükségleteinek megfelelően válaszolnak, érintik meg illetve ölelik át egymást, ha öröm vagy bánat éri, s nyugtatják egymást, amikor fájdalom éri társukat.

A zsigereidben érzed, hogy megtaláltad a Társad
Ahogy a régi mondás is állítja: „Amikor tudod, hogy tudod.” Érzed, hogy megtaláltad a társad. Nincs helye találgatásnak, kíváncsiságnak. Egyszerűen azt érzed csak, hogy megérkeztél. Az árulkodó jele annak, hogy valódi lelki társra találtál minden porcikádban érezhető. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az eddig utad jó irányba vezetett. Minden eddigi kapcsolatod szépen lassan vezette az utad idáig – amikor minden apró kis részlet a helyére kerül. Amikor jó megérkezni. Amikor hazaérsz.

A kémia tapintható
Minden szinten és téren. Érzed a másikat több ezer kilométer távolságból is. Az örömét, a bánatát, a fájdalmát, a kétségeit, a döntéseinek a súlyát. Ez megrémíthet – de csak addig, amíg rá nem ébredsz, hogy nem a saját félelmeid uralkodnak el épp rajtad – hanem a társad érzéseit éled át.

Tökéletesen kényelmes minden az első pillanattól kezdve
Minden gond és félelem nélkül csatlakoznak egymáshoz. Az érzés ismerős és kényelmes egymás társaságában. Valódi arcukat mutatják mindenféle játszma és álarc nélkül. Egymást látják. Nincs megfelelés. Ez az a hely, ahol végre önmagad lehetsz. Kimondhatod az érzéseid és a gondolataid anélkül, hogy aggódnál a következmények miatt.
A kapcsolat nem mindig felhőtlen. Olyan kihívások elé állít, mint soha azelőtt.
Ez a kapcsolat nem sima vitorlázásból áll a végtelen és nyugodt tengeren. Nem tökéletesen csomagolt ajándék. Tele van kihívásokkal, hiszen az életkörülmények különbözősége miatt, vagy épp a nehézségeket jelentő kihívásokkal szemben egységesen lépnek fel, egymást erősítve, kiegészítve. ez az, ami összeköti őket a nehéz időszakokon át. Ezáltal kerülnek helyükre a dolgok és válnak valós, hiteles önmagukká. Mi több, azért is támaszkodnak egymásra, mert tisztában vannak azzal, hogy egymás által fejlődhetnek. Sokszor előfordul, hogy a kapcsolatuk viharos, teli nehézségekkel, megoldandó feladatokkal – azonban tisztában vannak vele mindketten, hogy ezeken egymást segíthetik át pontosan a kettejük között fennálló szoros kötelék által.

Nem ugyanazt látjátok, azonban ugyanabba az irányba tekintetek.
Téves azt hinni, hogy a lelki társak mindig ugyanazt gondolják. Közel sem. A gondolkodásmód, a nyelv, az életfilozófia és a cél azonos. Sok apró részletben tér el a véleményük, mégis ugyanazok az erények, erkölcsi normák és értékek fontosak számukra, s látják a világot hasonló szemüvegen át.

A kapcsolat mindkettőtök számára belső békét hoz.
Amikor számodra nem megfelelő személlyel vagy, bizonytalanná válsz és attól tartasz, egy kis rossz mozdulat is vihart kavar körülöttetek. Amikor megtalálod a társad, akkor nem számít mi történik a körülöttetek lévő világban, tudjátok, hogy ott a csapattárs, akire számíthattok. A belső hangod megsúgja, hogy bízhatsz, biztonságban vagy. Ez az egészséges kapcsolat ismérve. Ahol minden témát megvitathatsz érett, felnőtt módon, sérelmek nélkül.
Különböző személyiségek, akik egy irányba tekintenek.
Mindketten felismerik, hogy külön álló egyéniségek, külön élettel, múlttal, életeseményekkel – mégis tisztában vannak azzal, hogy semmilyen külső erő vagy hatás nem teheti tönkre a kapcsolatukat.

Talán évek óta ismeritek egymást, mégis egy pillanat műve, hogy egymásra hangolódjatok.
Az időzítés váratlan. Szerelmek, házasságok, kapcsolatok jönnek és mennek az évek során. Középiskola óta tartó barátságok, szakítások, költözések, új munkahelyek váltakoznak. Vannak régi barátságok és jönnek újak. Aztán egy nap, befut egy új, varázslatos módon, mérnöki pontossággal időzítve. Légy nyitott, tartsd nyitva a szíved, amikor kopogtat a társad, be tudd engedni – állj készen arra, hogy kinyitod az ajtót.

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.” (Márai)

2016. július 16.

Bölcsesség
Sokan keressük a válaszokat ki nem mondott kérdésekre, pedig azok már régen a birtokunkban vannak. Semmi mást nem kell tennünk, mint önmagunkba tekintetni, s mindent megtalálunk, amire csak szükségünk van.
Amíg görcsösen akarunk valamit, erővel próbáljuk megszerezni, addig sosem lesz a miénk. Amikor azonban elengedünk, szabaddá válunk. Amikor nem harcolunk a létünk ellen, hanem csupán megéljük az életünket, magunkat is felfedezzük.

Az örömet sosem az önző vágyak adják meg, s nem is a címkék. Öröm az, amikor elengedem magam, megfelelés nélkül, nyitott szívvel. Nem figyelve a gonoszra, hiszen azt a figyelmen kívül hagyom, kámforrá válik. Nem számít, meddig uralkodik a gonoszság, az önzés, hiszen a kedvesség és az együttérzés végül megtalál.

Az önbizalom erős támasz, ezért nem kell törődnünk azzal, mások mit mondanak, hogyan bírálnak, néznek le vagy épp próbálnak kritikával megsemmisíteni.

Az alázat alapot ad a bölcsességnek és erőnek. A türelem, a tolerancia és a kompromisszumkészség támaszt adnak hozzá.

A változás? Valóban fájdalommal jár. A felismerések új utakra térítenek, melyek eddig ismeretlenek voltak. A változás azonban elkerülhetetlen, s a javunkra válik. Bármennyire kényelmetlen is elsőre.
A valódi boldogság nem örök. Kiegyensúlyozott hulláma a jó és fájdalommal járó tanulási folyamatoknak. Ezért fontos arra törekedni, hogy ne valaki légy és ne valamit tégy.
A dolgod tedd, azzal foglalatoskodj.

2016. július 14.

Birtoklás
A birtoklási vágy talán az egyik legalattomosabb „betegsége” életünknek, legyen szó a legújabb technikai készülékekről, nagyobb házról vagy épp személyről – barátról, szerelemről.
Személyes tapasztalatom, hogy egyre többen halmozzák maguk körül a tárgyakat, melyek skálája a könyvektől, a ruhadarabokon át egészen a drágábbnál drágább, sokszor hasznavehetetlen dolgokig tart. Át sem gondolják sokan, valóban szükség van e az épp aktuálisan akciózott termékre, sokkal jobban örülnek annak, hogy végre hozzájuthatnak, még ha nem is fogják használni.
Életüket meghatározzák a felgyülemlett, összegyűjtött emlékek, két kézzel, görcsösen ragaszkodnak a tulajdonukhoz, legyen az tárgy vagy épp emberi kapcsolat. Gondot okoz nekik megosztani másokkal bármit, hiszen félnek, rettegnek, hogy ezáltal kevesebbek lesznek. Különféle indokokat eszelnek ki arra az esetre, ha valaki mégis segítséget kér tőlük, vagy épp szükségük lenne egy általuk birtokolt tárgyra, eszközre. S talán ők vannak legjobban megdöbbenve, mikor hasonló esetben csupa elutasítást kapnak.
Sajnos nem csak a tárgyakkal, de az általuk birtokolt személyekkel is hasonlóan bánnak, éreznek. Féltékennyé, ingerlékennyé, agresszívvá válnak, mikor valaki a körükben élő, családi – baráti kötelékbe tartozó személlyel létesít kapcsolatot. Mindent megtesznek, hogy az adott kapcsolatot tönkretegyék, a bizalmat megingassák, semmi nem tartja vissza őket még a legalattomosabb eszközöktől sem. Mennyi hazugság, játszma van ezekben a kapcsolatokban, a másik lelkének megdolgozása, lekicsinylése, zaklatás – a másik oldalon pedig e félelem, a titkok.
Mind jobban ragaszkodnak ezekhez a kapcsolatokhoz, már – már megfojtva a másikat álságos szeretettükkel, nem veszik észre, hogy ezzel szép lassan minden szálat megszakítanak vele. Az ilyen kapcsolatok élete soha nem lehet hosszú életű, hiszen mindenfajta őszinteséget és szeretetet nélkülöz. Félnek egyedül maradni, rettegnek a magánytól, pedig épp társas magányban élik mindennapjaikat. Félelem tölti el őket attól, hogy pótolhatók vagy attól, hogy titkaik, életük részletei napvilágra kerülnek.
Mit tehetnek? Hogyan győzhetik le félelmeiket, s léphetnek ki a napfényre?
„Barátság… kevesen értik e szót. A barátság olyan, mint az anyai, a testvéri, az örök, a megálmodott, a várva várt szeretet. Nem szerelem búvik a szeretet álcája mögé. Tiszta, sose követelőző, ezért örökké tartó. A barátság erősebb kapocs, mint a szerelem; értékes és szent. Számomra mindennél fontosabb. A barát, akiben csalódunk, örökre leszerepelt, emléke kitörölhető. Ha a barátság áldását élvezzük, szent feladatunk, hogy betartsuk előírásait, bármi történjen. Jó barátnak lenni nem egyszerű feladat. Néha emberfeletti erőfeszítéseket igényel a szabályok betartása. De a barátság a legfontosabb kapcsolat két ember között; tartósabb, mint a szerelem. Az egyik szerelmet könnyen pótolhatja a másik. De a baráti kézszorítás olyan fogadalom, amely többé nem feledhető.”
Marlene Dietrich