2016. július 14.

Birtoklás
A birtoklási vágy talán az egyik legalattomosabb „betegsége” életünknek, legyen szó a legújabb technikai készülékekről, nagyobb házról vagy épp személyről – barátról, szerelemről.
Személyes tapasztalatom, hogy egyre többen halmozzák maguk körül a tárgyakat, melyek skálája a könyvektől, a ruhadarabokon át egészen a drágábbnál drágább, sokszor hasznavehetetlen dolgokig tart. Át sem gondolják sokan, valóban szükség van e az épp aktuálisan akciózott termékre, sokkal jobban örülnek annak, hogy végre hozzájuthatnak, még ha nem is fogják használni.
Életüket meghatározzák a felgyülemlett, összegyűjtött emlékek, két kézzel, görcsösen ragaszkodnak a tulajdonukhoz, legyen az tárgy vagy épp emberi kapcsolat. Gondot okoz nekik megosztani másokkal bármit, hiszen félnek, rettegnek, hogy ezáltal kevesebbek lesznek. Különféle indokokat eszelnek ki arra az esetre, ha valaki mégis segítséget kér tőlük, vagy épp szükségük lenne egy általuk birtokolt tárgyra, eszközre. S talán ők vannak legjobban megdöbbenve, mikor hasonló esetben csupa elutasítást kapnak.
Sajnos nem csak a tárgyakkal, de az általuk birtokolt személyekkel is hasonlóan bánnak, éreznek. Féltékennyé, ingerlékennyé, agresszívvá válnak, mikor valaki a körükben élő, családi – baráti kötelékbe tartozó személlyel létesít kapcsolatot. Mindent megtesznek, hogy az adott kapcsolatot tönkretegyék, a bizalmat megingassák, semmi nem tartja vissza őket még a legalattomosabb eszközöktől sem. Mennyi hazugság, játszma van ezekben a kapcsolatokban, a másik lelkének megdolgozása, lekicsinylése, zaklatás – a másik oldalon pedig e félelem, a titkok.
Mind jobban ragaszkodnak ezekhez a kapcsolatokhoz, már – már megfojtva a másikat álságos szeretettükkel, nem veszik észre, hogy ezzel szép lassan minden szálat megszakítanak vele. Az ilyen kapcsolatok élete soha nem lehet hosszú életű, hiszen mindenfajta őszinteséget és szeretetet nélkülöz. Félnek egyedül maradni, rettegnek a magánytól, pedig épp társas magányban élik mindennapjaikat. Félelem tölti el őket attól, hogy pótolhatók vagy attól, hogy titkaik, életük részletei napvilágra kerülnek.
Mit tehetnek? Hogyan győzhetik le félelmeiket, s léphetnek ki a napfényre?
„Barátság… kevesen értik e szót. A barátság olyan, mint az anyai, a testvéri, az örök, a megálmodott, a várva várt szeretet. Nem szerelem búvik a szeretet álcája mögé. Tiszta, sose követelőző, ezért örökké tartó. A barátság erősebb kapocs, mint a szerelem; értékes és szent. Számomra mindennél fontosabb. A barát, akiben csalódunk, örökre leszerepelt, emléke kitörölhető. Ha a barátság áldását élvezzük, szent feladatunk, hogy betartsuk előírásait, bármi történjen. Jó barátnak lenni nem egyszerű feladat. Néha emberfeletti erőfeszítéseket igényel a szabályok betartása. De a barátság a legfontosabb kapcsolat két ember között; tartósabb, mint a szerelem. Az egyik szerelmet könnyen pótolhatja a másik. De a baráti kézszorítás olyan fogadalom, amely többé nem feledhető.”
Marlene Dietrich