2016. július 16.

Bölcsesség
Sokan keressük a válaszokat ki nem mondott kérdésekre, pedig azok már régen a birtokunkban vannak. Semmi mást nem kell tennünk, mint önmagunkba tekintetni, s mindent megtalálunk, amire csak szükségünk van.
Amíg görcsösen akarunk valamit, erővel próbáljuk megszerezni, addig sosem lesz a miénk. Amikor azonban elengedünk, szabaddá válunk. Amikor nem harcolunk a létünk ellen, hanem csupán megéljük az életünket, magunkat is felfedezzük.

Az örömet sosem az önző vágyak adják meg, s nem is a címkék. Öröm az, amikor elengedem magam, megfelelés nélkül, nyitott szívvel. Nem figyelve a gonoszra, hiszen azt a figyelmen kívül hagyom, kámforrá válik. Nem számít, meddig uralkodik a gonoszság, az önzés, hiszen a kedvesség és az együttérzés végül megtalál.

Az önbizalom erős támasz, ezért nem kell törődnünk azzal, mások mit mondanak, hogyan bírálnak, néznek le vagy épp próbálnak kritikával megsemmisíteni.

Az alázat alapot ad a bölcsességnek és erőnek. A türelem, a tolerancia és a kompromisszumkészség támaszt adnak hozzá.

A változás? Valóban fájdalommal jár. A felismerések új utakra térítenek, melyek eddig ismeretlenek voltak. A változás azonban elkerülhetetlen, s a javunkra válik. Bármennyire kényelmetlen is elsőre.
A valódi boldogság nem örök. Kiegyensúlyozott hulláma a jó és fájdalommal járó tanulási folyamatoknak. Ezért fontos arra törekedni, hogy ne valaki légy és ne valamit tégy.
A dolgod tedd, azzal foglalatoskodj.