2016. július 27.

ELVÁRÁSOK? Szükségtelenek.

Ha elvárásaid vannak mások viselkedésével szemben, gyakran és könnyen fogsz csalódni. Igyekezz az előítéleteket elengedni és csak hagyd megtörténni az eseményeket. Vegyél pár dolgot figyelembe közben.

  • Ne várd el, hogy mások egyetértenek veled – azt sem, hogy megértsenek.

Képzeld csak el, hogy mindannyian, akik ezen a bolygón élünk – mind – mind különbözőek vagyunk. Ez az igazság. Ha ezt szem előtt tartod, akkor máris egyszerűbb elhinni, hogy mindenki mást gondol, máshogyan érez, hisz. Sokszor nem értjük a körülöttünk élőket sem, az érzéseiket, tetteiket vagy meglátásaikat. Sokkal hatékonyabb elfogadni, hogy más szemszögből látják a dolgokat, nem jobban vagy rosszabban.

Tehát, ha mások ellentétes véleményt fogalmaznak meg, hagyd, fogadd el, s hagyd elméd továbblépni. Be beleragadsz egy nézeteltérésbe, akkor a negatív érzelmek csapdájába esel, ami vitát szül. Onnan pedig nehéz kapcsolatokat, kötelékeket visszahozni tüskék nélkül.

  • Ne várd el, hogy szeressenek.

Az előbbi gondolatmenetet folytatva, a sokszínű világban lehetetlen elvárni, hogy mindenki szeressen téged. Tetteink irritálhatnak másokat, ami természetesen visszafelé is működik. Amit tarts észben jól, az az, hogy sokan szeretnek és fogadnak el téged úgy, ahogy vagy. Azért, aki vagy. Ha mindent megteszel vagy görcsösen megfelelni akarsz másoknak, hogy szeressenek, akkor őrült áldozatokat kell hoznod és feladnod önmagad. Önmagad maradni ebben a világban egy belső harc, ahol nehéz mindig nyerni. Azonban nem is szükséges. Ha megfelelni szeretnél, egy soha véget nem érő háborúba lépsz. Ha vállalod önmagad, az érzéseid, gondolataid, tetteid, lehetőséged van olyan embereket bevonzani, akik valóban önmagadért szeretnek és fogadnak el.

  • Ne várd el, hogy mindig minden legyen rendben.

Pontosan tudod, hogy nem vagy mindig kiegyensúlyozott és vidám – miért is várnád el másoktól ugyanezt? Rengeteg oka van annak, hogy valakinek nincs jó napja, nem érzi jól magát: betegség, fáradtság, kimerültség, stressz, munka, kapcsolatok, bármi. Csak azért, mert te szeretnéd, hogy ők jól legyenek, nem így lesz. Fogadd el, hogy az élet csupa hullámhegy és hullámvölgy. Így van meg az egyensúly. Teljesen természetes folyamat. Amikor nincsenek jó napjaik, csak éld bele magad a helyzetükbe és légy ott, amikor segítségre van szükségük. Ha kérik. De nem mondd meg nekik, mit tegyenek. A saját csatáját mindenkinek önmagának kell megharcolnia.

  • Ne várd el, hogy kitalálják a gondolataid.

Elménk határtalan. Lehetetlen mindenre emlékezni. Hányszor vártad már el, hogy tudják, mire gondolsz vagy hogyan érzel. Nyilván vannak jelek, melyeket tudunk olvasni és értelmezni, de mindig marad még jócskán találgatni való. A gondot az okozza, ha nem értik és olvassák az általad küldött jeleket, úgy érzed, nem törődnek veled. Ez rossz közérzetet okoz és súrlódáshoz vezet közöttetek. Ismerősek ezek a gondolatok? Egyszerűbb hát, ha az érzéseidről és gondolataidról nyíltan beszélsz. Ha megosztod őket, akkor kezdődhet a gyógyulás is. Olyan, mint amikor mázsás kő gördül le rólad.

  • Ne várd a változás, változz magad

Mindannyian fejlődünk. A mindennapi tapasztalatok, élmények részünké válnak. Vannak, akik gyorsabban észlelik a változásokat, van, akinek hosszabb időre van ehhez szüksége. Valószínű, hogy sokszor kívánod, bárcsak úgy maradna minden, ahogy éppen van – hiszen akik körülvesznek bennünket, szeretnek, ismerjük őket, megszoktuk. Másokkal szemben pedig azt várod el, hogy változzanak, hiszen számos dolog zavar téged bennük. A változás megállíthatatlan és feltartóztathatatlan. Se megállítani, se sürgetni nem tudod. Szorongásod az okozza, hogy mindkét esetben a félelem vezérel. Félsz, hiszen az egyik oldalon nem akarod elveszteni egy esetleges változás miatt a barátságot – amíg a másik oldalon, pont a változástól teszed függővé a kapcsolat folytatását. Nehéz megélni ezeket a változásokat, azonban ez a természetes. Nem marad mindenki örökké mellettünk, a kapcsolataink sem örökké ugyanazon a hőfokon égnek. Érett, felnőttek tudják ezt és megélik a kapcsolataik mélységeit és magasságait is.

  • Ne várd, hogy más helyrehozza a dolgaid. Javítsd meg magad.

Amikor kisgyermek vagy, a szüleidtől várod a segítséget. Felnőttként, a felnőtt életben is sokan várják másoktól a segítséget. A barátok, ha akarjuk, ha nem, jó tanácsokkal látnak el minket – ami gyengítheti vagy épp erősítheti a kapcsolatot. NE várd azonban tőlük, hogy megoldják a problémáidat helyetted. Mindannyiuknak meg van a maga élete – te is képes vagy arra, hogy vezesd mindennapjaid és gondoskodj magadról. Mutasd meg a függetlenségedet és érettségedet. Míg másoktól függsz, s ők mondják meg, mit tegyél, sosem leszel szabad.

  • Ne várd, hogy csak jó emberek kerülnek a közeledbe.

Hiszem, hogy a minket körülvevő emberek alapvetően jók, tele szeretettel és együttérzéssel. Ennek ellenére sajnos az sem ritka, hogy az emberek egymással kapcsolatban mindig a legrosszabbra gondolnak – akár ismerik őket, akár nem. Lehet, az várod, hogy elnézőek, vagy épp azt, hogy vitázni fognak veled, vagy azt feltételezed, hogy nem fizetik vissza a kölcsönt. Még magad is meggyőzöd, hogy ismeretlenek fognak nevetni rajtad, esetleg bántani fognak. Előfordulhat, hogy azért alacsonyak az elvárásaid valakivel szemben, hogy ne kelljen csalódnod, viszont még így is sodorhatod magad kellemetlen helyzetekbe, melyekre nem számítasz. Ahelyett tehát, hogy valakiről a legrosszabbat feltételezed, próbáld meg a jót előnyben részesíteni. A pozitív hozzáállás önbeteljesítő – jó embereket vonzol majd szép lassan magad köré.

Csökkentsd az elvárásaid.

Adj szabadságot másoknak, ahogy te is erre vágysz.

Légy és add önmagad.

A saját életed éld.

Vállalj felelősséget z életedért, tetteidért, szavaidért, érzéseidért.

Döntsd önállóan és szabadon.

Éld meg a pillanatokat.