2016. augusztus 27.

Milestones
 
Az elmúlt években, s a legutóbbi pár hétben még többet jut eszembe, mennyi mérföldkő van az életünkben. Észrevesszük e. Élünk e lehetőségekkel. Megélünk e pillanatokat, érzéseket, élményeket. Szaladnak az órák, a napok, a hetek, az évek. Sokszor sietünk és nem szakítunk időt picit megállni. Gyűjtöm a pillanatokat. Régebben rengeteget fotóztam, s rendeztem őket albumokba. Ma már inkább megállok, s elviszem magammal amit, látok, érzek.
 
Mérföldkövek ezek mind.
 
A meghatározó gyermekkor: szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérrel, barátokkal, iskolatársakkal. Rengeteg élmény kirándulásokról, túrákról, egy szoros családi kötelékről, mely meghatározza a következő évtizedeket. Tengernyi emlék, csibészes iskolai huncutságok. Az emlékek megmaradnak és az élet legváratlanabb pillanataiban törnek fel a mélyről, s indítanak el új irányba.
 
A szerelemmel teli fiatalkori évek: család, gyermekszülés. Közös programok, nyaralások az ország különböző pontjain, melyek vegyülnek a küzdelmes időszakokkal. A munka kiteljesedik, hiszen egészen a kezdetektől tölt, motivál, s számos élménnyel gazdagít. Barátságokká váló munkakapcsolatok, fantasztikus tanítványok és lehetőségek. Jó együtt lenni, együvé tartozni, megélni, s közben küzdeni.
 
Sok mindent nem láttam, hiszen teljesen más szemmel – más szemüvegen át láttam mindent. Az élet azonban okosan, lassan adagolva teszi elénk a változások lehetőségét – s kapunk hasonló esélyeket mi magunk is.
 
Véletlenek nincsenek. Mikor befejeztem a főiskolát, akkor úgy döntöttél, abbahagyod a munkád és másfelé indultál el. Akkor a kerek évfordulót egy közös úttal ünnepeltük.
 
10 évvel ezelőtt már a maihoz hasonlóan összegyűltünk, s köszöntöttünk, hiszen fontosak ezek a mérföldkövek. Együtt lenni, találkozni, mesélni.
 
Ma ismét összejöttünk, ismét titokban, hogy köszöntsünk. Készültünk rá, terveztünk, beszélgettünk, üzentünk, szerveztünk. Sikerült ismét. Másképp mégis, mint egy évtizeddel ezelőtt. Felidéztük, mennyi minden történt ismét az eltelt idő alatt. Mennyi minden változott,s mennyi minden lett más. Mégis ugyanolyan jó érzés volt ott lenni és látni az őszinte örömöt.
 
Köszönök – köszönünk mindent. A mai a Te napod volt.
 
Az évek szaladnak, de az érzések ugyanúgy megmaradnak.
 
Isten éltessen, Mama.

2016. augusztus 24.

Boldogság

Elcsépelt szó? Minden csak nézőpont kérdése. Sokan hajszolják vagy épp vágyják a boldogságot. Irigykedve nézik azokat, akik valóban boldogok – vagy azt gondolják – ez csak álca. Előfordul, hogy erőltetett a boldogság, egy álca, azonban hosszú ideig ez nem tartható fent. Az álarc lehull, betegségek ütik fel a fejüket, váratlan balesetek történnek vagy épp olyan fordulatot vesz az élet, hogy követni sem bírjuk lépéseinkkel.

Hogyan lehetünk valóban boldogok? Létezik recept? Egyszerűbb, mint sokan gondolnák, mégis rengeteg munka szükséges hozzá.

Mivel mi határozzuk meg nem csak gondolatainkat, érzéseinket, de azt is, mit esz minket boldoggá – ennek a kulcs egyértelműen a saját kezünkben van. Nem elég vágyni a boldogságra, tenni is kell érte. Változatunk kell a hozzáállásunkon, gondolatainkon- Halljuk meg a dicséretet, ne álljunk ellen neki. A barátságtalan megjegyzéseken ne rágódjuk napokig – s igyekezzünk mi is úgy élni, úgy fogalmazni, hogy ne bántsunk meg másokat. Ha hagyjuk, hogy kellemetlen megjegyzések tegyék tönkre a napjainkat, esetleg éveinket, akkor azzal önmagunk boldogságának az útjában állunk. A szemetet sem gyűjtögetjük évekig, miért tennék ezt a sérelmekkel? Nézzük meg, ki mondta, s miért a becsmérlő szavakat.

 “Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (…) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk – ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott.” ah

Mióta a járatlan utat választottam, rengeteg barátra tettem szert. Olyan nőkkel és férfiakkal hozott össze a sors, akik hasonlóan tele vannak szeretettel, érdeklődéssel, kimondott félelmekkel – érzésekkel.

Megtanultam és megértettem, ha megosztjuk a szeretet, kamatostól tér vissza hozzánk. Mernünk kell ellépni a negatív emberektől, akik nem állnak sziklaszilárdan mellettünk. Ha szerető emberekkel vesszük magunkat körül, az érzések megsokszorozódnak. Amit mi magunk sugárzunk környezetünk felé, azt fogjuk visszakapni.

 

 „Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni.” ms

 

 

 

2016. augusztus 22.

“Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni; a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek; elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.” M.M.

Az elmúlt években volt sok alkalmam megtapasztaltam – s az utóbbi néhány hétben ismét, milyen törékeny dolog is a bizalom. A világon talán legtörékenyebb, a legérzékenyebb dolog.
Sokan képesek önmaguk érdekében, félelemből bármit és bárhogyan megtenni, megígérni, akár elhallgatni ideig – óráig. Ilyenkor önmagukat védik. Félnek állást foglalni, egyenes, gyors és megfontolt döntéseket hozni. Úgy érzik, ha mindenkinek azt mondják, amit hallani akar, akkor a kapcsolat nem szenved törést. Ez a viselkedés és taktika azonban már csak játszma és sehova nem visz. A félelem teljesen megbénítja őket. A sok kimondott hamis mondat és kimondatlan titok megmérgezi a kapcsolatot. Ha pedig fény derül az igazságra, megpróbálnak a lelkiismeretre hatást gyakorolni és akár visszaforgatni a felelősséget. Különféle magyarázatokat és szabályokat alkotni, mi – miért alakult ki. S ők nem tettek ezért semmit.

Mit érzek ilyenkor? Csalódást.

Mint amikor a kristálypohár millió apró darabra törik. Ahonnan nincs visszaút. Egy nagyon kedves tanítványom írta június végén egy papírlap aljára, hogy „A bizalom olyan, mint egy radír, amikor hibázunk, mindig egyre kisebb”.

Hibázni emberi dolog – a bizalommal és őszinteséggel visszaélni szerintem merészség. Nagyon ritka és értékes dolog az, ha valaki maximálisan hisz nekünk, bízik bennünk és mi nem élünk ezzel. Talán az egyik legnehezebb és legtöbb munkát igénylő feladat ez életünkben. Döntéseink adott pillanatban mindig helyesek – a következményük lehet mindig más és más. Kellemes vagy épp kellemetlen. Rajtunk áll, hogyan döntünk, s mennyire vagyunk merészek vállalni önmagunk, a döntéseink vagy épp a következményeit.

Sokszor emlegetem azt a mondást, hogy a szavak erejét csak áldásra, gyógyításra és boldogulásra szabad használni. A pletyka, az átok, a rossz mindig annak a fejére száll vissza, aki küldte vagy kívánta. A hazug szó, az elhallgatás mindig kiderül. A titok ideig – óráig marad titok csak.

Miért vagyok mégis hálás?

Ismét gazdagodtam egy tapasztalattal, szorosabbá váltak baráti kapcsolataim, s megértettem, hogy nem kell “örökké” egymás mellett utaznunk. Elég ha elkísérjük egymást életünk egy szakaszán, majd útjaink elválnak és más irányt vesznek.

2016. augusztus 10.

Életünk legmeghatározóbb részét kapcsolataink alkotják. Általuk fejlődünk, haladunk előre, adnak leckéket, teljesíteni ki. Amíg minden találkozás fontos szerepet tölt be életünk megértésében és megélésében, addig vannak sokkal különlegesebb kapcsolataink is, melyekre érdemes több figyelmet szentelnünk. Melyek ezek?

A lelki társ az, aki minden téren passzol hozzád.  Minden stimmel, ahol sosem érzed kényelmetlenül magad. És a társad sem. Előfordulnak nézeteltérések vagy viták, hiszen nem érthetünk mindig mindenben egyet a másikkal; azonban ezek sosem fajulnak el. A megoldások pedig szorosabbá fűzik a kapcsolatotokat. Az is megtörténhet, hogy évekig nem beszéltek egymással, majd amikor újra találkoztok, ott folytatjátok, ahol annak idején befejeztétek. Mintha semmi sem történt vagy változott volna.

Mikor találkoztok, különös érzések kerítenek hatalmukba. Mintha születésetektől fogva ismernétek egymást. Fél szavakból is értitek a másikat, jólesik együtt lenni, nevetni vagy épp sírni. Távolról is érzitek a másikat.

Sokan keverik vagy épp mossák össze a lelki társat a szerelemmel. Nem zárja ki egyik a másikat, de nem is feltétlen fedik egymást. A lelki társ lehet barát, rokon vagy épp valaki olyan, aki rövidebb – hosszabb ideig vendégeskedik az életünkben és más útra tereli azt. Ad egy lökést, hoz egy felismerést, megtanít valamit.

A tükör az, aki megmutatja neked azt, hogy is állnak a dolgok valójában. Egyenes, őszinte kapcsolatok ezek, aki nem fél attól, hogy megbántja az érzéseidet. Ez teszi a kapcsolatot különlegessé, hiszen ezáltal formálja a meglátásunkat. Tereli más irányba, hiszen sokszor nem látunk a dolgok mögé magunktól.

Sosem tiszteletlenek. Ők azok, akik megmondják neked, miért helyes vagy épp helytelen a viselkedésed. Ez legtöbbször akkor fordul elő, mikor hasonlóan viselkedtek, s ráébredtek a másik cselekedeteiből, hogy ti éppen ugyanezt teszitek. Így tartva egymásnak tükröt – mely a leghatékonyabb módszer, hiszen magatok döbbentek rá saját viselkedésetekre, érzéseitekre. A tükröződő területet kell mindig megdolgozni, akár közösen is.

Akadhatnak viták itt is természetesen, de az érvek pont ezek alatt bújnak meg. Sokszor pont elég az, ha valaki ott van mellettünk akkor, amikor nem tudjuk meghozni a felelős döntést mi magunk.

A segítő lehet egy mentor, egy tanár, egy vezető. Inspirál, motivál, bátorít, visszajelzéseket ad és visszaránt a földre, mikor szükséges. Segítenek, mikor nehézségeid támadnak, érzelmi csapdába kerülsz vagy elakadsz a fejlődésben.

Olyan ember ő, akire felnézel, akit tisztelsz, aki mindig képes téged előremozdítani és támogatásáról biztosít életed adott szakaszán. Rávilágít az események gyökerére vagy megmutatja a célt, amerre haladsz.

H szerencsés vagy, már találkoztál is valamelyikükkel, akár mindhármukkal. Ha még nem, akkor járj nyitott szemmel és szívvel, mert hamarosan egymásra találtok.

2016. augusztus 8.

Melyikünk ne szeretné úgy leélni az életét, hogy ne kelljen semmiről sem lemondania, vagy épp megbánnia valamit. Hosszú évek teltek el az én életemből is úgy, hogy lemondtam számomra fontos dolgokról, vagy épp úgy hoztam meg, hogy másoknak kedvezzen, ne nekem – melynek meg is lett a böjtje később. Sokáig hordoztam sérelmeket, illetve bántam meg kimondott és ki nem mondott érzéseket, eseményeket is. A fordulatot egy szomorú családi esemény hozta. Azóta folyamatosan dolgozom azon, hogy egyensúlyban tartsam az életem. A döntéseket átgondolva hozom meg, s még akkor is, ha fáj egy – egy folyamat – mindig benne vagyok a végső elhatározásban. Így nem kell lemondanom semmiről, főleg nem úgy, hogy később megbánnám azokat. Sokszor a határaim feszegetem, valódi magasságokat és mélységeket élek meg, melyek megijesztik a hozzám közel állókat; a lehetetlent nem ismerem.

Ha ti is gyakran találjátok magatokat szemben azzal, hogy hezitáltok a tipikus „tegyem vagy ne tegyem” helyzetben, a következő pár gondolat talán segít megadni a végső lendületet a döntés meghozatalához. Ezeket bánhatod meg éveid előrehaladtával legnagyobb eséllyel…

 

  • Félsz a változástól

A változás valóban ijesztő, hiszen nem tudjuk biztosan, mi vár ránk. Az út azonban minden ismeretlenével fantasztikus élményekkel gazdagít bennünket, ha belevágunk. A költözés, utazás, egy kapcsolat lezárása, új munkahely – mind tarkítja életünket. Ha félretesszük a félelmeinket, lépünk egy nagyot, észrevesszük, hogy mennyi új lehetőség kerül elénk.

  • Nem tanulsz idegen nyelvet

Annyi gyönyörű hely van a világon, különböző kultúrák, szokások, országok, nyelvek, melyeket öröm felfedezni. Az idegen nyelv tanulása valóban komoly munka és energia befektetése, mely által nem csak a tudás bővül, de egyben szórakoztató is.

  • Benne maradsz egy rossz kapcsolatban vagy haragot tartasz

Hosszú heteket, hónapokat, éveket benne maradni egy kapcsolatban a legnagyobb időpazarlás. Mikor végül kilépsz, egyetlen dolgot kívánsz csak – miért nem tetted meg hamarabb. Kifogásokat gyártani, felelősöket keresni a legegyszerűbb; hinni és tenni valóban nagy dolog. Bocsáss meg és lépj tovább.

  • Nem utazol, mikor lehetőséged lenne rá

Sokszor hisszük azt, hogy nincs lehetőségünk utazni, vagy majd megtesszük később, mikor alkalmasabb lesz az idő és a körülmény. Az igazság az, hogy minél idősebb vagy, annál nehezebb meglépni az újat, az ismeretlent. A legalkalmasabb idő mindig a most.

  • Hagyod, hogy mások befolyásoljanak

Találd meg azt, amit szenvedélyesen szeretsz, ami feltölt és légy elég erős ahhoz, hogy megéld. Ne hagyd, hogy a nemed, életkorod, a társadalmi elvárás, vagy bármi más visszatartson.

  • Félsz kimondani, hogy „szeretlek”

Sokszor ijesztő kimondani vagy hallani ezt a szót – sőt, sokszor mondjuk, hogy elcsépelt. Ha viszont nem halljuk, őrült hiányérzetünk támad. Mondd, amikor szükségét érzed. Felszabadító érzés.

  • A „sajnálom” és „ne haragudj” kifejezésekkel ugyanez a helyzet…
  • Nem munkahelyet váltani, mielőtt még kiégnél

Mindannyian fizetünk számlákat, tartjuk fent magunkat és a családot. Úgy felkelni minden nap, hogy nem szeretjük, amit végzünk, bemenni unottan és fáradtan – ahhoz elég, hogy épp a felszínen maradjunk. Tegyél érte, képezd magad, keresd a lehetőségeket, ahelyett, hogy beleragadsz a rosszba.

  • Csak magaddal foglalkozol

Ha úgy éled az életed, hogy csak magaddal törődsz, egyedül is fogsz maradni. Tanulj meg törődni másokra figyelni, figyeld őket, beszélgess. Megéri.

  • Túl sokat foglalkozol azzal, mit gondolnak mások

Bármit teszel, mindig lesz valaki, akinek az épp nem tetszik, kifogásolni fogja. Tanulj meg fölé emelkedni.

  • Nem állsz ki magadért

Ne hagyd, hogy mások megtörjenek, lenézzenek. Húzd ki magad, higgy magadban és hallasd a hangod – lényeges, hogyan mondod.

  • Túl sokat dolgozol

Amikor a munkát élvezettel végzed, észre sem veszed, hogy repül az idő, s még csak nem is megterhelő. Amikor már a munkába menekülsz, érdemes felülvizsgálni, miért nem tudsz kiszakadni a mókuskerékből.

  • Nem tanulsz meg főzni

Fantasztikus érzés alkotni, új ízeket kipróbálni. S mi jobb ettől? Együtt elfogyasztani.

  • Nem fejezed be, amit elkezdtél

Legyen elég erőd és bátorságod pont olyan lendülettel befejezni valamit, ahogyan elkezdted. Tartsd meg a lelkesedésed.

  • Hagyod elszállni a pillanatot

A pillanat elszáll. Állj meg, s hagyd hatni az érzést. Legyen az bármilyen. A világ elrohan mellettünk, sokszor észre sem vesszük az értékes pillanatokat. Tudd, mikor kell megállnod, lassítanod.

  • Nem kockáztatsz

Az egész életed megváltozhat egy jó időben hozott nagy döntéstől. Ne félj megtenni az első lépést. Ugorj nagyot.

  • Nem vagy hálás

Vedd észre az értékes pillanatokat és embereket a környezetedben. Vedd magad körül velük. Légy hálás értük. Mondd is ezt ki.

  • Nem olvasol eleget

Egy új világ tárul eléd, miközben olvasol. Bármit. Nem csak a szókincsed gyarapszik, de hatással van a gondolatmenetedre, ismereteidre, képzelőerődre. Hagyd, hogy a történet magával ragadjon.

  • Nem teszel bele mindent a tanulásba

Hányszor halljuk ezt mindannyian. Tanulj, mert késő lesz. Nem a diploma, nem a papír a fontos, hanem a tudás. Ted bele hát magad, s légy büszke az elért eredményeidre.

  • Azt gondolod, nincs szükséged senkire

A jó barát ajándék. Ő tudja, mire van szükséged, képes felvidítani, meghallgatni, támogatni. Motivál vagy megtámaszt.

 

Soha nincs késő.

Miért nem látsz hozzá ma?

2016. augusztus 6.

“Akkor vagy otthon, amikor nincsenek elvárások, amikor az lehetsz, aki vagy. És a másik örömet lel benned, nem akar megváltoztatni, és nem kritizál, hanem örül neked úgy, ahogy vagy.” Feldmár

 

Napjainkban egyre nehezebb megtalálni az igazit, a társat, akivel nyugalomban és békében élhetünk. Sokan nem értik, miért okoz ez nehézséget. Hatalmasak a falak, melyeket évek során építünk fel magunk körül, hogy ne legyünk sebezhetők. Félünk kimutatni az érzéseinket, kimondani a félelmeinket, megélni a pillanatot.

Ahhoz, hogy boldogan, elégedetten és nyugalomban éljünk, először önmagunkat kell megtalálnunk. Önmagunkra kell rátalálni, megtalálni a saját utunk, melyen kiegyensúlyozottan tudunk végigmenni. Figyelembe és számításba véve a hullámhegyeket és völgyeket.

Én magam is rengeteget dolgozom azon, hogy régi beidegződéseket, lenyomatokat megtalálva más utat és megoldást válasszak. Nemcsak az élet állít kihívások elé, de én magam is keresem azokat a szituációkat, ahol fejlődhetek.

Miért?

Mert hatalmas különbség van aközött, hogy valaki magányosan él vagy egyedül. Mindkettő saját döntésünk – a különbség az, hogy amíg az egyik tesz valami önmagáért, a másik csak sajnálkozik.

 

Hogyan tehetsz önmagadért?

  • A dogmák és társadalmi elvárások helyett hallgass a szívedre. Figyelj az érzéseidre, a megérzéseidre. Sosem csalnak. Mindig jó úton vezetnek.
  • Néhány üzenet, e-mail várhat – nem kell mindig mindent azonnal megválaszolni. nem kell másokat azonnal hívogatni, ha nem reagálnak általunk küldött üzenetekre. Hagyj személyes teret magadnak. Neked kell eldöntened, kit engedsz be a személyes zónádba, s főleg azt, hogy mikor.
  • A hétvégi programot ne minden áron vidd véghez és főként ne mindig másokkal. A szabadidős tevékenységeinket neked kell összeállítanod saját örömödre, anélkül, hogy másoktól függővé tennéd.
  • Élvezd a szabadságodat. Amikor csak teheted, iktass be a napi vagy heti rendbe olyan időszakot, amikor azt teszed, amiben kedved leled. Már pár perc is hatalmas energiákat mozgat meg.
  • Élvezz minden egyedül töltött percet. Ne érezd magad kényelmetlenül, ha egy kávét iszol meg egyedül vagy épp magad ebédelsz. Biztos ismersz olyat, aki mindig másokra akaszkodik, hiszen olyanokra próbál támaszkodni, akik magabiztosabbak, mint ő. Ugye, hogy nem olyan jó ötlet ez?
  • Vidd véghez, amit elterveztél. Ne hagyd mások által befolyásolni magad. Minden pillanat számít, használd ki mindet. Egyszer élünk.
  • Hagyd sodródni magad az árral. Bízz a megérzéseidben. Merj nemet mondani. Kérdezz. Így maradsz egyensúlyban.
  • A boldogság azt jelenti, egyedül is boldog vagy. Amikor elfogadod magad, mindent megkapsz, amire szükséged van. Ekkor tudsz másokkal is osztozni a boldogságban. Amikor egyedül is kiegyensúlyozott vagy, akkor tudod távoltartani magadtól mások drámáját.
  • Menj a természetbe. Sétálj. Utazz. Vigyél magaddal egy jó könyvet vagy csak ülj le és figyeld a természetet.
  • Vacsorázz meg egy kellemes helyen. Nézz meg egy filmet a moziban. Sétálj egyet. Főzz. Színezz. Végy egy forró fürdőt. Nézd az esőt. Bármit. Tégy olyan dolgokat, melyek töltenek.

 

Végül, de nem utolsó sorban, hagyj magadnak időt gondolkodni, érezni. Egyedül. Figyelj befelé. Arra találod meg az utad.