2016. szeptember 29.

Ölelés újra

Gyönyörű nap volt a mai. Kellemes őszi napsütés, a gyerekekkel az ebéd után időszakot kint töltöttük az udvaron. Néhányan labdáztak, a fiúk rúgták a bőrt, a lányok egy árnyékos helyen ültek körben és úgy tűnt, beszélgetnek. Odaültem melléjük úgy, hogy engem még értek az őszi napsugarak.

Hamar kiderült, mit játszanak – egyszerű kérdésekre kellett választ adniuk vagy épp mókás feladatokat elvégezni. Igazi kihívás még kitalálni is tréfás helyzeteket. Nagy volt a nevetés végig. Aztán jött egy feladat, hogy egy kedves kollégát kellett megölelni. Milyen hatalmas kihívásnak tűnik ez egy gyermek számára, pedig milyen egyszerű mozdulat és mennyi minden van benne. A kis csapat lassú léptekkel közeledett a kolléga felé, néha hátranéztek kis bátorításért. Aztán már csak egy hatalmas ölelést láttunk messziről. Milyen egyszerű és mégis mennyire félünk megtenni? Pedig egy ölelésben minden benne van.

Az egyik legfontosabb és legegyszerűbb kifejezőeszköze a szeretetnek a mosoly mellett.

Ez a legnagyszerűbb gesztus, hiszen maga a szív kap benne szerepet, s ettől olyan varázslatos. Mágikus erővel bír. Képes arra, hogy azonnal pozitív hatást váltson ki.

Már kisgyermekként bármi öröm vagy bánat ért minket, egy ölelés igazi gyógyír volt a sebekre. Az ölelés biztosítja a kisgyermek számára az azonnali kapcsolatot. A mindent.

Nem telik el úgy napom, hogy a lányom és a sok tanítvány közül valaki még meg ne öleljen. Minden ok nélkül jönnek oda és ölelnek meg tiszta szívből. A fiam, aki ma már fölém magasodik, minden találkozásunkkor átölel szótlanul. Nem szükséges mondanunk bármit is, hiszen az őszinte, tiszta szeretet egyszerű kifejezése ez. Szavak nélkül is érthető. Mindkét fél számára.

Amikor átölelsz valakit melegséggel, szeretettel, az nem csak egy gesztus, hiszen szíved minden melegét átadod neki.

Amikor szeretsz valakit, akkor nem csak szavakkal fejezed ki érzéseid, hiszen a szavak nem elegendőek. Valami másra is szükség van.

Hiszen …

“Vannak ölelések, amelyek megváltoztatják az ember életét.
Vannak ölelések, melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt.
Vannak ölelések, melyekről úgy hisszük az utolsó, mégis az első pillanatává válnak valaminek.
Vannak ölelések, melyekre mindennél,
mindennél jobban vágyunk, mégis félünk tőlük, mert tudjuk, utána semmi sem maradna többé ugyanaz.
S vannak ölelések, melyek várt-váratlanul az utolsók maradnak.”

 

 

2016. szeptember 26.

Gesztenye

A vadgesztenye végigkíséri az életem. Hosszú éveken át a Kassai utcai fák alatt sétáltam haza, csodáltam, mikor virágoztak és szedtem a termését, mikor őszre fordult.

A gesztenyék minden évben a születésnapomon bontanak virágot. Már hetekkel korábban figyelem, vajon az időjárás hogyan fogja befolyásolni a virágzást. Pont a napján virít majd, picit korábban vagy esetleg pár nappal később.
Az elmúlt hetekben arra lettem figyelmes, hogy hiába volt még indián nyár, forróság, a gesztenye termése már bőven érett. Ma hazafelé tartva pedig már jól észrevehetőek voltak az út mentén a lehullott gesztenyék.

Mennyi minden történt azóta, hogy utoljára virítottak a hatalmas, árnyat adó gesztenyefák?

Felsorolni is nehéz.
Az elmúlt esztendők önmaguk is a változásokról szóltak. Nem csak a körülöttem létező világ változott meg, de én magam is sok mindenben lettem más. Nyitottam a világ felé, amiért cserébe új barátokat, ismeretségeket és nem utolsó sorban élményeket kaptam a sorstól. Visszataláltam önmagamhoz, hosszú, fáradtságos munkával. Megérte. Hiszen …

… minden örök – csak a változás állandó …

Megtanultam, hogy az élet örök hullámvasút, hol fent, hol lent – a töltekezés és a tanulás váltakozásáról szól. Hosszú hónapok, évek után az élet az idén gesztenyevirágzáskor új fejezetet indított el az életemben. Mindazt, amit megtanultam, amit tapasztalok, amit átadok másoknak – egy teljesen új síkon élem meg. Ehhez segítségemül kaptam új barátokat, társakat, akik abszolút tiszta szívvel és nyitottan állnak mellettem. Hálás vagyok, amiért együtt éljük meg ezeket a pillanatokat. Hálás azért, mert olyanok vesznek körül, akik valóban szeretnek. Akik nem számoltatnak el, vagy épp vetik a szememre, ha nem jelentkezünk minden nap – vagy épp ellenkező esetben, órákat beszélgetünk számunkra fontos dolgokról, eseményekről akár minden nap. A beszélgetéseinket mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk azelőtt. Megérezzük, mikor szükség van egymásra, s olyankor összezárunk. Osztozunk a gondolatainkban. A számonkérést hírből sem ismerjük. Őszinte és építő kritikával segítjük egymás fejlődését, elakadásait – s tartunk tükröt helyzetekben. Őszintén örülünk egymás sikereinek is. Hálás vagyok, amiért tabuk nélkül osztjuk meg gondolatainkat, érzéseinket, terveinket, vágyainkat vagy épp aggodalmainkat. Hálás vagyok, mert kockáztatunk. Hálás vagyok, amiért újra tudunk ölelni, nevetni és sírni. Hálás a türelemért, segítségért és bizalomért, amit ehhez kapok Tőlük.

A közös élmények pedig a beszélgetések mellett még jobban összekovácsolnak bennünket. Mennyi minden történt … számtalan utazás, színház és filmélmény, koncert, közös vacsora vagy főzés, csöndes séta vagy épp vízparton ücsörgés, hosszú éjszakába nyúló beszélgetés, felnőtt barátságok, összefonódott életek, kitalált gondolatok, rengeteg nevetés, kölcsön zsepi a moziban hatalmas nevetések közepette, félszavak vagy pár soros üzenet, épp jókor érkező spontán ölelés vagy „csak” egy kocka csoki, egy piros lámpánál átadott apró üdvölőkártya, csomagba rejtett meglepetés, postán érkező csomag váratlanul, s még sorolhatnám.

Magadra ismertél? Akkor Te is végigélted velem az elmúlt időszakot, s jólesik visszagondolni, felidézni mindazt, amit átéltünk. Milyen furcsa, hogy csak pár hónap telt el.

Nem is olyan régen arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy mire vágyom még. Pici gondolkodás után azt válaszoltam, hogy semmire. Mindenem megvan. Számba vettem ezt az elmúlt pár hónapot, hangosan felsorolva mindazt, amit megéltem, amit kaptam, ahol jártam, amit átéltem, amit megtapasztaltam, amiből tanultam – s hol van még az év vége.

Tudom, ha a változás útjára mersz lépni, ha mered vállalni a gondolataid és érzéseid, akkor megtörténik veled is.

Váratlanul.

Ez az érzés, amiért érdemes élni.

A gesztenyék pedig nemsokára újra virágot bontanak majd….