2016. november 30.

Zene még mindig

Az előző bejegyzés kapcsán segítséget kértem számomra fontos ismerőstől, baráttól, nekik mit jelent a zene. Én sem tudtam pontosabban meghatározni, mi mindent ad nekem a zene. Egy – egy zenekar, zenei irányzat, egy szám vagy koncert élmény – vagy épp fesztiválhangulat. Néhányuk válaszából pontosan kirajzolódik, mennyi életérzés, mennyi érzelem kavarog bennünk egyetlen szó kapcsán.

Olvassátok szeretettel, majd osszátok meg Ti is a gondolataitokat vagy épp a kedvenc számotok.

Egy régi kedves U2 rajongó tanítványom számára megnyugvás, jókedv, pihenés, merengés. Egy szóval „minden” a zene.

Kati mélyen hallgat a zenéről való viszonyáról miközben zenét hallgat, hiszen az olyan, mint a szerelem – igazán intim kapcsolat J

Krisztának játék és érzelem. Játék, mert eleve hangszereken játsszák, illetve az énekes a hangjával is játszik; miközben a zene érzelmeket fejez ki, és érzelmeket vált ki a hallgatóságból. Egy külön nyelv, amit hangjegyekkel mondunk el.

Tibi érzékenyen reagál a zenei világra, mindenevő egészen tizenéves korától. A zenei irányzatok minden fajtáját megélte már a rock-koncerttől kamarazenekar koncertjég, s figyeli, mi az, amit vissza- vissza tér az életébe. Csukott szemmel látni véli a mű strukturált szerkezetét, ahogy építkezik, él, magába engedi. A nyári fesztiválon a völgyben négy színpad zenéje keveredett össze egy megismételhetetlen kompozícióvá. Ez az, ami tényleg csak neki szólt. Érdekes élmény volt megélni a szinte kozmikus harmóniát.

Komoly vagy könnyűzene? Teljesen mindegy, ez mindig a hangulatomtól függ – ért egyet a többiekhez hasonlóan egy kedves ismerősöm. Számára a zene jelent mindent, a feszültség oldását vagy épp a teljes kikapcsolódást. Ha zenét hallgat, elég csak elképzelnie, hogy a tengerparton ül és élvezi az egyedüllétet, vagy épp vezet gondolatban, s a jövő útját járja.

Kérlek, osszátok meg velünk, mit jelent számotokra a zene.

2016. november 29.

Zene

„A zene képes felszabadítani az emberben különböző dolgokat, képes olyan helyekre repíteni, amelyekről még a zeneszerző sem álmodott volna.” jm

A zene az életem.

Halvány emlékeim vannak arról az időszakról, amikor zongorázni kezdtem. A szombat délelőtti zongoraórák Enikő nénivel hoztak mindent: szárnyalást a féléves vizsgákon és iszonyatos terhet is, amikor kedvem sem volt skálázni vagy épp gyakorolni. 11 év. Később az ének tagozatos osztályban a kóruspróbák, a közös éneklés, a szereplések, rádiófelvételek, a közös utazások nemzetközi versenyekre mind hozzátettek az életünkhöz apró mozaikokat. Meghatározó lett így a zene az életemben. Minden időszakban más – más zene talál meg, más hangulat, más mondanivaló.

Fontos számomra, hogy a szöveg legyen összhangban a zenével, a mondanivaló mélysége találjon meg. Képes vagyok akár arra is, hogy egy – egy számot órákig, napokig hallgassak, vagy épp ugyanaz a CD marad az lejátszóban hosszú ideig.

A koncertek csak 2005-től léptek be az életembe, s az első igazán meghatározó volt. Állni a tömegben, hallgatni a csontig hatoló zenét, együtt lüktetni a zenével az előadó profizmusát csodálva. Azóta számtalan koncertélményben volt részem, mindegyik mást – mást adott.

A dalok átsegítenek nehéz időszakokon, támaszt adnak fájdalmas búcsúzáskor, felpezsdítenek mikor egyébként is jó hangulatom van. Háttérzenének vagy épp ellenkezőleg, bömböltetve, hogy csontig hatoljanak a szavak és hangok.

Kérlek, osszátok meg velem, mely dallamok meghatározóak az életetekben. Ha össze kell állítanotok egy tízes listát azokról a dalokról, melyek fontos szerepet játszottak eddigi életetekben, melyek lennének azok.

2016. november 28.

Kávé

Összehoz.

Ha tehetném, megszámolnám azt a rengeteg kávét, amit barátokkal fogyasztottunk el. Bárhol, bármikor életünk során. Együtt kávézóban ülve, megbeszélve az aktuális eseményeket. Egy parkban sétálva papírpohárból. Vagy akár külön – külön, de telefonos összeköttetésben. Mindnek más és más volt a hangulata.

Jólesik egy forró ital mellett leülni és megosztani a gondolatokat, érzéseket, félelmeket vagy épp örömöt. Jólesik egyedül is leülni és nézni, hogyan gőzölög a kávé a csészében. Beszívni az illatát és eltűnődni mindenen. Csak úgy.

„ Van a kávé… A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.”csht

2016. november 27.

Repülés

1992 nyara. Ekkor repültem először, s az Élet nem tagadta meg önmagát. Igazán kalandosra sikerült. Megtapasztaltam, mire képes a szeretet, az önzetlenség és az összefogás. Hazafelé tartottam már az érettségi utáni nyaralásból, melyet a szüleimnek köszönhettem, mikor a hajó lerobbant és majd tizenkét órás késéssel érkeztünk a kikötőbe – ami azt jelentette, hogy lekéstem a repülőjáratom. A történetben a nehezítést az adta, hogy a 92es olimpiáról Barcelonából épp mindenki úton volt hazafelé. Egyetlen hely sem volt a gépeken.

S az önzetlenség? A hajón, mikor kiderült, hogy esélyem sincs a jegyet már módosítani, két ott dolgozó összedobta nekem egy repülőjegy árát. A kikötőből az utasok egymásnak segítettek eljutni kinek – kinek a célállomáshoz. Egy kedves házaspár ajánlotta fel, hogy a repülőtérre elvisz párunkat. A reptéren semmi jót nem tudtak ígérni, miután a gépen fél nappal azelőtt elrepült, csak azt, hogy várólistára tesznek – amennyiben egy hely megürül, azonnal szólnak. Sajnos, semmi többet nem tehettek, még akkor sem, ha ki tudtam volna fizetni, hiszen minden járat tele volt.

A kapott pénzből telefonkártyát vettem – ami a mai napig őrzök. Felhívtam a Ferihegyi Repteret, hiszen a jegyhez kapott kis borítékon ezt annak idején gondosan feljegyezték, s kértem a hölgyet, értesítse a szüleimet, akik akkor már elég régóta vártak – értesíteni viszont nem tudtam őket. Mobiltelefon? Facebook? Messenger? Még hírből sem voltak ismertek. El sem tudom képzelni, mit érezhettek, mikor megérkezett a gép, s nem voltam rajta. Azt már csak tőlük tudom, hogy megdöbbenve hallották a hangosbemondóban, hogy fáradjanak az információs pulthoz. Itt kapták meg a telefonszámát a telefonfülkének, ahonnan telefonáltam, s kapták meg a lehetőséget, hogy ott elérjenek. Leírhatatlan érzés volt, mikor megcsörrent a készülék, s hallottam a hangjukat. Megnyugodtunk mindannyian; én, hogy hazajutok bárhogyan is – ők, mert megtudták, hogy jól vagyok, s minden rendben van.

Még aznap helyet kaptunk egy helyes hölggyel együtt egy késő délutáni járatra, s átszállással ugyan, de hazajutottam. Akkor tapasztaltam meg életemben először az önzetlenséget, és az összefogást. Azóta hiszem azt, hogy nincs lehetetlen – csak maximum tovább tart. Hiszem, hogy ha összefogunk, bármire képesek vagyunk. Hiszem, hogy ha jót cselekszünk, akkor ugyanezt kapjuk vissza.

S mit tanultam még akkor? Türelmet. Hitet. Bizalmat.

Azóta számtalanszor kaptam lehetőséget, hogy repüljek. Nagyon fontos számomra és hihetetlen élmény minden alkalommal. Nem csak maga az utazás, a helyek, ahova eljutok, de maguk a repterek is. Emberek, akik adott időben, egy helyen, más – más kultúrából összetalálkoznak mindenféle előítélet nélkül. Beszélgetések, élmények, vagy csak egy mosoly. Látni és megélni a búcsúzás fájdalmát vagy a találkozás örömét.

Feledhetetlen élmény.

2016. november 26.

Elérkezik hát holnap Advent első vasárnapja.  A következő hetek, napok már a Karácsony-várás időszakát ölelik fel.

Ez az időszak mindannyiunk számára különleges. Minden nap megosztok Veletek egy bejegyzést, melyből töltekezhettek, töltekezhetünk – s melyek segítenek mindannyiunknak lezárni a mögöttünk álló időszakot. Felidézzük a boldog pillanatokat és elengedjük azokat, melyek csalódást, fájdalmat okoztak.

Ehhez segítségül hívok idézeteket, dalokat, zenét, filmrészletet, melyeket saját gondolataimmal írok le Nektek. Egy – egy szó, mely fontos lehet épp úgy szerepet kap itt, mint az elmúlt hónapok felidézése.

Fogadjátok szeretettel.

… mi fér egy életbe …

A meghatározó gyermekkor: szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal, iskolatársakkal. Küzdelmes évek, melyek megtörnek, nyomot hagynak és bár elhalványulnak, de sosem tűnnek el. Az emlékek megmaradnak és az élet legváratlanabb pillanataiban törnek fel a mélyről, s indítanak el új irányba.

Lassan négy éve, hogy gyökeresen megváltozott az életem. Rengeteg hullámheggyel és völggyel tarkítva teltek a hetek, hónapok. A feladatok, melyeket kaptam, megerősítettek. Új barátokat, munkahelyet, új ismeretségeket szereztem. Tanultam új szakmát, melyről tizenévesként álmodoztam, de akkor még nem volt bátorságom belevágni. Ma már két szakmában teljesedhetek ki, olyan munkakörökben, melyek nem elszívnak, hanem töltenek még egy – egy fárasztó nap után is. Lett új munkahelyem, s megtapasztaltam az összetartozás élményét. Hoztam súlyos döntéseket, melyek hol jó, hol kevésbé jó következményekkel jártak, járnak. Kerestem a múltam, a gyökereim, az elakadásaim – s ehhez olyan segítőket találtam, akikben ma már vakon megbízhatok.

S hogyan lettem több? Kimondom az érzéseimet, a félelmeimet, ami nem is olyan könnyű. Megválogatom, kit engedek be az életembe. Merek segítséget kérni, hiszen ez az egyik legfontosabb és legnehezebb a mindennapokban. S tudok nemet mondani is.

Belevágtam utazásokba, melyek nem csak az utazás élményével gazdagítottak, hanem társakra leltem, megismertem idegen kultúrákat, s egész más nézőpontból figyelem már a világot.

Az elmúlt két hónap ismét változásokat indított el, szinte tapintható a változás szele. Újra más irányba fordul a hajó. Félelmetes érzés volt újra megtapasztalni, mi fér egy ember életébe. Szerelmek, gyermekek, házasságok, titkok. Levelek, melyeket megtalálunk, iratok, melyek mesélnek. Egy ember életét, mely titkokkal volt teli. Felgöngyölíteni szálakat, megkeresni régi ismerősöket, akikkel mi magunk sosem találkoztunk. Akik mesélnek, történeteket, melyekből kirajzolódik egy élet. A döbbenet után csak a csend marad.

A sok zaj után, most jólesik a csend, az egyedüllét, a befelé fordulás. A rengeteg kérdés, kérdőjel, hiányzó láncszem arra sarkallna, hogy kutassak, s válaszokat keressek, hiszen mindannyian, mindig, mindent tudni akarunk. Erővel. Bizonyosságot szerezni, s megtudni a „tuti”t. Valójában ilyen nem is létezik, hiszen ahány ember, annyi látásmód, élmény, érzés. Mégsem teszem, nem keresem a válaszokat, hiszen nem fontosak. Amire szükségem van, azt idebent megtalálom. A hit és a bizalom az, ami erőt ad. A család, a barátok, akikhez jó tartozni. Az utazások, melyek várnak még rám, s elemi erővel tölt fel, már csak a várakozás is.

Az emlékek pedig halványodnak, s minden a helyére kerül majd – ahogyan a kirakós darabkái illeszkednek szép lassan egymásba.

Vigyázz magadra. Öleld meg Apát helyettem. Akkor talán a  köd is kitisztul majd.

2016. november 8.

Hogyan fejezzük,ki mire vágyunk, mit szeretnénk?

Igyekezz elkerülni az alábbi kifejezéseket

„Képtelen vagyok rá”

Abban a pillanatban, hogy ez a kifejezés megszületik bennünk, máris gátat szab elménk és az elért cél között azelőtt, hogy bármibe is belefogtál volna. Adj hát magadnak egy esélyt, s töröld ezt a szótáradból.

„Megpróbálom”

Ahogy Yoda is mondta a Csillagok háborújában: „Csináld, vagy ne csináld. De ne próbáld.” Milyen igaz ez a mondás. Általában azokra a dolgokra használjuk ezt a kifejezést, amelyekre még nem vagyunk készen. Ne próbálkozz tehát, hanem cselekedj.

„Bárcsak ne kellene”

A panaszkodás nem megoldás, s hallgatni sem jó egy örökösen panaszkodó embert. Ha nem teszik valami, vagy nem szeretsz már valami csinálni, hát cselekedj és változtass a helyzeten. Máris jobban fogod érezni magad egy elégedett mosollyal az arcodon.

„Úgy érzem, meg kellene tennem, de”

A kellene szócska erősen negatív töltésű. Veszteséget jelöl, mely lehet egy szituáció, melynek nem lehet pozitív végkifejlete. Kritikát is megfogalmaz, melyet jobb, ha kihagyunk a mindennapi szóhasználatunkból. Ahelyett, hogy magunkat ostorozzuk, mit kellett volna megtennünk egy adott helyzetben vagy napon, koncentráljunk arra az erőre, amelyet be tudunk fektetni a pozitív változás érdekében.

„Szükségem van”

Hányszor használjuk ezt a kifejezést és valójában hányszor is van szükségünk az adott dologra. Ha legközelebb megfogalmazol egy kívánságot, melyben ez a kifejezés kap helyet, vizsgáld felül a helyzetet, valóban szükségét érzed e annak, amiről épp beszélsz vagy amire vágyakozol? Ha nem, engedd hát el és minimalizáld a veszteséget. Ha valóban szükséged van rá – tudod, mi a dolgod: Cselekedj!

Hogyan válaszol arra a kérdésre: Hogy vagy? „Nem rosszul” vagy „Lehetne rosszabb is”

Milyen sokszor halljuk ezt. S milyen sokszor érezzük, hogy adott esetben a válaszadó bele sem gondol valós helyzetébe. Ebből a két válaszból csak úgy árad a negatív erő. Legyünk sokkal pozitívabbak, vagy legalábbis őszinték.

„Soha”

A soha szócska azonnali korlátozásokat vezet be életedbe; elvágja a lehetőségeid előtt az utat és szükségtelen korlátokat állít fel. Határozd el most, hogy soha többet nem használod a soha szócskát :o)

 

Mely kifejezéseket használd a fentiek helyett?

 „Igen”

Minél gyakrabban használod ezt a szót, észreveszed, egyre több pozitív dolog történik veled – s megtanulod, ez a titok a sikerhez. Tárd ki szíved és elméd a lehetőségek irányába, s nézd, hogyan válik életed egyik napról a másikra érdekessé.

„Szerencsés vagyok”

Bizonyítást nyert, hogy a szomorúság okozhat depressziós tüneteket és tartós boldogtalanságot is. Ezért, mielőtt aludni mennél, gondold végig a napod és idézz fel legalább három olyan történést, amiért szerencsésnek érzed magad. Így pozitív gondolatokkal térsz nyugovóra, a gondokat és félelmek helyett.

„Megteszem”

Ez helyettesíti a „megpróbálom” kifejezést. Amikor azt gondolod, megteszel egy bizonyos dolgot, elkötelezed magad a tett mellett és a céljaid hirtelen elérhetővé válnak. Ne aggódj amiatt, mikor is éred el a céljaid, örülj annak, hogy az első lépést sikerült megtenned.

 „Mi lenne, ha?”

A „soha” és a „lehetetlen” szavak szinonimájaként használhatod.  A feltétellel mi magunk esélyt és lehetőséget önmagunkat anélkül, hogy korlátoznánk magunkat. Megoldás orientált gondolkodásra késztet bennünket, mely a későbbiek során segít a megoldások kidolgozásában.

 „Köszönöm, jól vagyok”

Ahelyett, hogy panaszkodnál, próbálj meg pozitívan válaszolni, ha hogyléted felől érdeklődnek. Az is egy lehetőség, ha valóban nincs jó napod, hogy őszintén megmondod, hányadán állsz, de tégy hozzá egy aprócska pozitív gondolatot: „Nem ez a legjobb napom, de biztos vagyok abban, hogy holnap már jobban leszek.”

 „Emlékezz arra”

Biztos észrevetted már, ha görcsösen igyekszel nem elfelejteni valamit, az biztosan kimegy a fejedből. A lényeg, hogy pozitívan fogalmazd meg gondolataid, s felejtsd el a „nem” szócska alkalmazását. Ha valamire tehát emlékezni akarsz, csak mondd ki vagy gondold erősen, s az agyad emlékezni fog rá bármilyen helyzetben.

„ A dolgok rosszabbul is állhatnának”

Ha egy kihívással állsz szemben, próbáld meg újra tervezni a problémát abból a szemszögből – mi lenne, ha rosszabbul állnának a dolgok. Így minimálisra csökkentheted a felmerülő problémákat. Amikor új kontextusba helyezzük a dolgokat, más szempontból vizsgálva a gondok, bajok már nem is tűnnek olyan rettenetesnek.

2016. november 3.

Két nappal ezelőtt a teraszomon üldögéltünk reggel egy bögre forró kávéval és gyönyörű volt az égbolt. A felhők vékony réteget vontak az égboltra, a nap még erővel sütött és épp egy felhő húzott csíkot fölöttünk.

Jó érzés volt megélni a nyugalmat és érezni a nap sugarait mielőtt beáll a tél.

Hogyan teheted Te is szebbé a pillanatot? Hogyan töltődhetsz apró lépésekkel napról napra?

Figyelj magadra, az érzéseidre, a megérzésekre – ébredéstől – elalvásig keresd az alkalmat arra, hogy akár csak pár percre is, de éld meg a pillanatot. Összegyűjtöttem néhány apró fogást, melyek támogatnak, segítenek abban, hogy magadra és a közvetlen környezetedre fókuszálj.

Már korán reggel kezdheted:

  • mondj hálát a napért, mely előtted áll
  • feküdj csendben ébredés után és hallgasd a csendet, mely körülvesz
  • tölts egy forró kávét vagy teát, s lassan kortyolgasd, miközben átgondolod aznapi teendőidet
  • meditálj öt percet, hogy nyugodtan, kiegyensúlyozottan induljon a nap
  • ülj ki a teraszra, az erkélyre, vagy csak állj meg csendben és nézd a felkelő napot, hallgasd az esőkopogását az ablakon vagy épp azt, hogyan kavarja a szél a faleveleket

A nap folyamán figyelj a pozitív dolgokra, nyisd ki a füled, tárd ki a szíved:

  • hallgasd a madarak csiripelését, jókedvre derít
  • figyeld a vonuló felhőket – emlékszel, mikor gyerekként formákat, alakokat kerestél bennünk kirajzolódni? Tedd most is!
  • kövesd tekinteteddel a pillangó mozgását
  • vihar támadt? sebaj! figyeld a dörgést, s érezd a természet hatalmasságát
  • ülj, s nézd, ahogy a falevelek hullnak egy szeles őszi napon
  • érezd, ahogy a szél a hajadba kap vagy, ahogy a nap süti az arcod

Amikor van egy kevés időd,

  • ülj le egy parkban, egy kávézóban, és csak figyeld a tájat vagy az arra sétáló embereket
  • dobd le a cipőd és tégy meg néhány lépést mezítláb a fűben, a homokban
  • hallgasd meg a lelkednek kedves zeneszámokat
  • lapozz át néhány fényképet, s éld újra az emlékeket
  • gyújts egy gyertyát, s figyeld a lángját vagy épp csak egy füstölőt, s koncentrálj a füstre, mely felszáll
  • olvass el egy verset vagy pár oldalt a kedvenc könyvedből
  • etess meg egy kóbor állatot

Vidámságra van szükséged? Keresd meg magadban rég elfeledett gyermeki éned – az önfeledt perceket

  • s fújj szappanbuborékokat – akár a gyerekekkel, akár egyedül is
  • kapj el néhány hópihét, s figyeld a formákat vagy azt, hogyan olvadnak el a tenyeredben
  • tudod mit? sétálj a szitáló esőben
  • énekelj
  • táncolj, léggitározz – mosolyogj!
  • olvass pár oldalt egy képregényből
  • készíts egy kedves, vidám fotót minden nap, melyek később felidézik számodra a nap pillanatát

Fontos, hogy hálás légy

  • minden percért, melyet megélsz
  • a barátokért, a családodért, mindenkiért, aki körülvesz
  • a munkádért, a hobbidért
  • minden tapasztalatért, feladatért, melyet az élettől kapsz

Észrevetted már, hogy kifogásokat gyártasz arra, miért nincs időd a hozzád közel állókra?

  • hívd fel, aki hiányzik
  • írj pár sort kézzel, s add is fel
  • öleld meg, aki fontos számodra
  • eleveníts fel kedves pillanatokat számodra fontos személyekkel
  • bocsáss meg
  • vagy épp te kérj őszintén bocsánatot
  • jótékonykodj

Mielőtt nyugovóra térsz, emlékezz, s vedd számba

  • mindazt a jót, melyet azon a napon kaptál
  • legalább egy dologra, melyet aznap elértél – még akkor is, ha kis dolognak tűnik
  • olvass pár sort, oldalt
  • írd le, mi volt az adott napon számodra a legkedvesebb esemény.

2016. november 1.

25 év

November elseje különös nap.

Gyertyát gyújtunk, s megállunk végre egy pillanatra, hogy emlékezzünk.

Számomra ez a megemlékezés többszörösen átalakult az évek során, új értelmet nyert. Nagymamám ezen a napon aludt el örökre hosszú évekkel ezelőtt – a halála után két héttel az akkor népszerű musical, a Padlás egyik dalát énekeltük el a szalagavatónkon.  Nehéz volt a szívem, de a dal tartalommal telt meg ott és akkor. Minden szavát magaménak éreztem. Azóta is elkísér, időről időre felbukkan, mindig új értelmet nyerve.

Nem egészen négy évvel ezelőtt Apa is elaludt örökre, fentről vigyáznak már rám, ránk, s terelgetnek minket jobb utakra. Nem véletlen talán, hogy a következő év tavaszán a színház műsorára tűzte hosszú évek utána a Padlást ismét. Számtalanszor ültünk be a gyerekekkel egymás után, s értették meg ők is azonnal, miről szól ez. Nem tudtam nem odafigyelni minden egyes szóra, érzésre, ami új és új tartalommal telt meg.

Amikor elveszek a világban, segítségül hívom őket. Talán épp beülök a Padlásra, vagy gyertyát gyújtok.

Emlékezem. Nem csak egy napon az évben.

Minden nap.

Keresem, figyelem és érzem őket.

Tudom, hogy vigyáznak ránk odafentről.