2016. november 28.

Kávé

Összehoz.

Ha tehetném, megszámolnám azt a rengeteg kávét, amit barátokkal fogyasztottunk el. Bárhol, bármikor életünk során. Együtt kávézóban ülve, megbeszélve az aktuális eseményeket. Egy parkban sétálva papírpohárból. Vagy akár külön – külön, de telefonos összeköttetésben. Mindnek más és más volt a hangulata.

Jólesik egy forró ital mellett leülni és megosztani a gondolatokat, érzéseket, félelmeket vagy épp örömöt. Jólesik egyedül is leülni és nézni, hogyan gőzölög a kávé a csészében. Beszívni az illatát és eltűnődni mindenen. Csak úgy.

„ Van a kávé… A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.”csht