2016. december 15.

Einstentől szeretettel:

„Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.”–  Milyen igaza van. Számtalanszor tapasztaltam magam is, mennyire fontos, hogy természetes kíváncsiság hajtson bennünket céljaink felé. Ezzel mintegy megduplázhatjuk erőnket, akaratunkat, hiszen kellő belső hajtóerőt biztosít számunkra ez a motiváció.

“Bármelyik férfi,aki biztonságosan tud vezetni egy autót, úgy, hogy közben megcsókol egy csodaszép lányt, egészen egyszerűen nem adja meg a csóknak a kellően megérdemelt figyelmet.” – ez a gondolat arra utal, biztosítsunk kellő figyelmet annak a tevékenységnek, melyet épp végzünk. Ne morzsoljuk szét erőnket. Adjuk meg a kellő tiszteletet és figyelmet az általunk végzett cselekvésnek. Ezáltal önmagunknak is. Ott és akkor –  a jelenben.

„Az az ember, aki sosem hibázik, az még soha sem próbált ki semmi újat.”  – Mindannyian hozunk olyan döntéseket, melyek következménye nem szerez osztatlan örömöt bennünk. Sokszor mondom, hibás döntés nincs – nehézségekkel járó következmény van. Amikor megbotlunk, elesünk, ne keseredjünk el. Gondoljuk át, mit kell megtanulnunk, felismernünk a helyzetből. Nincs visszafordíthatatlan, végzetes döntés.

„Sose gondolok a jövőre – így is épp elég hamar eljön.” – élj a pillanatnak.” – Talán az egyik legfontosabb gondolat, hogy éljük meg a jelent. Az itt és most-ot. Keljünk úgy, hogy eltervezzük a napot, elhatározzuk, figyelünk magunkra és másokra, s így töltjük meg tartalommal az előttünk álló órákat. Este pedig tekintsünk vissza, s éljük át újra a szép pillanatokat.

„Ne arra törekedj, hogy sikeres legyél, inkább arra, hogy értékes.” – alkoss értéket.” – egyre többet dolgozunk, többet hajtunk, sosem elég semmi. Hosszú időbe telt, mire megéreztem és megértettem, hogy maradandót alkotni – nyomot hagyni – érzéseket és élményeket adni sokkal fontosabb, mint a sikerre törekedni. Hálás vagyok, amiért a munkám a szenvedélyem, mely minden nap energiával tölt el úgy, hogy közben segítek másoknak.

„Az információ nem egyenlő a tudással. A tudás egyedüli forrása a tapasztalás.” – Sokan kérdezték már meg tőlem, hogyan tudok segíteni másoknak, ha nekem is vannak elakadásaim. A válasz egyszerű. Tudom és átéltem azokat a lépcsőfokokat, ahonnan azok jönnek, akik hozzám fordulnak segítségért. Átéltem a saját mélypontjaimat, megéltem mélységeket és magasságokat. Tanultam nehéz helyzetekből, hoztam fájdalmas döntéseket, azonban egyet sosem tettem. Nem adtam fel. Sem a helyzetet, sem a felelősséget, sem a fejlődés lehetőségét. Ez a kulcs a végül dinamikus – harmonikus élethez. Ismerni önmagunkat, képességeinket, határainkat, lehetőségeinket, melyet csak a tapasztalás útján ismerhetők és érhetők el.

„Tanuld meg a játékszabályokat, és utána már csak játszanod kell. Persze mindenkinél jobban.” – A szabályok ismerete nélkül nem működik semmi. A mindennapokban való eligazodáshoz elengedhetetlen alapvető szabályok ismerete: illem, együttélés, odafigyelés, türelem, elfogadás és szeretet.

2016. december 10.

Az egyik legfontosabb és legegyszerűbb kifejezőeszköze a szeretetnek az ölelés.

Ez a legnagyszerűbb gesztus, hiszen maga a szív kap benne szerepet, s ettől olyan varázslatos. Mágikus erővel bír.

Képes arra, hogy azonnal pozitív hatást váltson ki.

Életünkben számos lépcsőfokot járunk meg, hiszen a kisgyermek először tinédzser, majd felnőtt lesz, mielőtt megöregszik. Fontos tudnunk azonban, hogy a bennünk élő kisgyermek örökre megmarad, ha figyelünk rá és törődünk vele. Az évek során számos réteg rakódik személyiségünkre, csak úgy, mint ahogyan a hagyma rétegei lapulnak egymásra. Ha lehámozzuk ezeket a rétegeket, meglátjuk gyermeki énünket, azt az ártatlan kisgyermeket, aki a segítségünkre lehet nehezebb időszakokban. Kisgyermekként bármi öröm vagy bánat ért minket, egy ölelés igazi gyógyír volt a sebekre. Az ölelés biztosítja a kisgyermek számára az azonnali kapcsolatot. A mindent.

Nem telik el úgy napom, hogy a lányom és a sok tanítvány közül valaki még meg ne öleljen. Minden ok nélkül jönnek oda és ölelnek meg tiszta szívből. Nem is szükséges mondaniuk bármit, hiszen az őszinte, tiszta szeretet egyszerű kifejezése ez. Szavak nélkül is érthető. Mindkét fél számára.

Amikor átölelsz valakit melegséggel, szeretettel, az nem csak egy gesztus, hiszen szíved minden melegét átadod neki. Ebben a pillanatban indul meg a gyógyulás folyamata felnőtt korban is.

Amikor szeretsz valakit, akkor nem csak szavakkal fejezed ki érzéseid, hiszen a szavak nem elegendőek. Valami másra is szükség van.

Az ölelés a legegyszerűbb és leghatékonyabb terápia.

2016. december 9.

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban? ka

2016. december 8.

Utazás
 
Hálás vagyok, mert az életem szerves része az utazás. Van lehetőségem világot látni. Szeretem felfedezni más népek kultúráját, beépülni a mindennapjaikba vagy épp csak ülni és nézni a tengert vagy épp egy kávézóban ülni az ablaknál, s figyelni az elhaladókat a csepergő esőben.
 
Az éven két utazásra volt lehetőségem. Tavasszal Londonban, pontosan két nappal a brüsszeli terrortámadás után – a húsvéti hétvége előtt – még az időjárás is szomorú volt. Vastag szürke felhők, szemerkélő, szúrós eső, csípős hideg. A reptérről bevonatoztam a városba, ahol megtettem a szokásos nagy sétát az állomásról Shakespeare színházáig, majd át a piacon – ahol a rossz idő ellenére is sokan vásároltak. Hátizsák, esernyő és forró kávé – így sétáltam át a kedvenc hidamon a székesegyházig. Megérkeztem. Az eső is csendesedett közben. Jólesett egyedül nézelődni, átgondolni az addig eltelt eseményeket, nézni az embereket, akik dolgozni mentek vagy épp a turistákat. Beérve a Trafalgarra, a Galéria előtti képcsőre akkor feszítették ki a hatalmas, mindent beterítő belga zászlót. Az eső rázendített megint. Senkit nem zavart. Álltunk, mind, nemre, nemzetiségre, életkorra, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül és csak néztük hosszú – hosszú percekig, hogy feszítik ki a hatalmas zászlót. Mindannyian a gondolatainkba merültünk, mégis egyek voltunk ott. A délután későbbi részében sem mozdultam el a térről. Beültem pont a galériával szembeni kávézóba, az ablak mellé és onnan szemléltem tovább a város egyik központi helyét, illetve válaszoltam az itthoni barátoknak: minden rendben, megérkeztem, jól vagyok.
 
A másik lehetőség a szokásos nyári program Ágival. Nem régi a barátságunk, mégis igazán mély és őszinte kapcsolat van közöttünk. Az eltel pár év alatt hagyománnyá váltak a közös utazások. Ha megoldható, tengerparton. Az idei csendesen telt. Reggel és este a közös étkezések alkalmával hatalmas beszélgetések, sok nevetés; napközben külön – külön fedeztük fel a világot vagy merültünk a sok könyve egyikébe, amiket elvittünk. Jólesett naphosszat ülni a parton és nézni a tengert. Átgondolni a mögöttem álló időszakot és felkészülni a következő hónapokra. Töltődni, pihenni, várni, megérkezni.
 
A két út bővelkedett élményekben, mély beszélgetésekben, rengeteg nevetésben, s kevés sírásban. Elérzékenyülni nem nehéz: legyen az boldog pillanat, szomorú és nehéz búcsúzás vagy épp megható vallomás. Világot látni nem csak izgalmas, egyben hatalmas tanulási folyamat is. Új emberek, kultúra, szokások, barátságok, ízek. Egy jó sushi vagy paella pedig mindig levesz a lábamról.
 
Hálás vagyok minden eddig megtett utamért, s hálás azokért, melyek következnek.
 
 
„Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk.” ns
 

2016. december 6.

Március

olvadó hó vörös fényben úszó csípős reggelek felújítás élénk színek új bútorok jó hazaérkezni gyermekkori szerelem felbukkanó levelek isteni kávé helyrekerültméghiányzóláncszemek Brüsszel aggódó barátok repülés mindenrendbenmegérkeztem ­újra-itt-érzés starbucksaglobenál belga zászló szemerkélő eső  séta nyugalom eltűnt karácsnyi bolt hazáigbradpaisley Húsvét Zselyke nyuszis mosolya tavasz van mindenhol

2016. december 5.

Különös nap a mai. Olyan, ami mély nyomott hagyott bennem négy évvel ezelőtt. Olyan, ami örökre megváltoztatta a gondolkodásmódom. Olyan, ami teljesen megváltoztatta az életem. Olyan, ami befolyással volt a múltamra és az akkori jelenemre, ezáltal alakítva a jövőmet – azt, amit most élek.

Amikor elveszítünk valakit, aki fontos szerepet játszott az életünkben, rengeteg mindent átgondolunk és átértékelünk. Kapcsolatokat, érzéseket és legfőképp fontossági sorrendeket. Nem a legjobb az, hogy sokszor tragédiának kell történnie ahhoz, hogy végre a saját életünk kezdjük el élni. Sokszor a csalódás, a harag vagy épp a megfelelési kényszer irányít minket – de eljön az idő, amikor tér és idő megszűnik, s olyan események sorába csöppenünk, ahol egyszerre több érzéssel szükséges megküzdenünk.

Négy évvel ezelőtt ezen a napom döbbentem rá, hogy mit jelent várni. Várni, hogy az, akihez valaha szoros szálak fűztek, talán a legszorosabbak – hány éven át várta, hogy visszatalálok hozzá. Rádöbbentem, mit jelent a megbocsátás. Azt, hogy nem baj, ha hibázunk, hiszen gyarlók vagyunk mindannyian – de a lényeg az, hogy meg tudjunk bocsátani. Azt, hogy a döntéseink következményekkel járnak, s ezeket vállalnunk kell.

Azt is átéltem és megértettem, mit jelent a sokszor már elcsépelt „soha” kifejezés. Sokszor és sokat vártam azelőtt is, de ezen a napon tanultam meg alig pár óra leforgása alatt, mit jelent az ismeretlen várni. Erősnek lenni, tenni a dolgunkat, összefogni úgy, hogy ismeretlen ismerősök vesznek körbe. Összefogni valamiért és valakiért. Számonkérés nélkül. Összefogni ismeretlenül is azért, akit mind szeretünk.

Megtanultam, mit jelent valóban erősnek lenni. S ma már tudom, az az erős az, aki kimutatja az érzéseit és a félelmeit. Megéli a boldogságot és szomorúságot. A fájdalmat. Aki nem rejti ezt el. Megtanultam azt, mit jelent elfogadni és befogadni, mit jelent toleránsnak lenni.

Átértékelődött az életem. Azóta is tanulok, figyelek és másfelé kormányozom most már a hajómat.

Mi minden változott az elmúlt években? Visszataláltam önmagamhoz. Minden nap megdolgozom a boldog pillanatokért, megélem a nehéz perceket és megtöltöm az életem élményekkel.

Hálás vagyok a visszatérő barátokért, s az újakért is. Hálás vagyok a magamba vetett hitemért.  Hálás az utazásokért, amiket átéltem, s hálás az elkövetkező lehetőségekért. Nagy kalandok várnak rám, melyekről álmodni sem mertem évekkel ezelőtt. Minden okkal történik, semmi sem véletlenül.

“A végén ezek a dolgok számítanak a leginkább: Mennyire szerettél? Mennyire éltél teljes életet? Milyen mélyen engedted el?”

2016. december 4.

Február

jégkorcsolya forró tea puha csíkos sál NASA kiállítás buszos kaland telihold kívánság vastag felhőtakaró csípős hideg reggel farsang sok nevetés

Az éven talán a leghosszabbnak tűnő hónapja volt, rövidsége ellenére is. Hosszú téli éjszakák. Sötétség. Nehezen teltek a napok, melyekben csak elvétve csillant fel egy – egy program, melybe jó volt belesüppedni, ami melegséget adott.

Ahogy most visszagondolok, csigalassúsággal teltek a napok. A reggelek nehezen és fázósan indultak, döcögve teltek az órák – s valóban egy felvillanó nevetés, csattanó, ölelés, összekacsintás adott értelmet a mindennapoknak. Jólesett esténként behúzódni, olvasni, sütni, együtt lenni, vagy épp egyedül. Miért volt mégis hasznos és tartalmas ez az időszak? Mert lecsendesedett minden körülöttem, s újult erővel tudtam a következő időszakba belevágni; tele energiával.

S jött a felújítás …

2016. december 3.

Hit

Három betű és mégis mennyi tartalommal bír. Miben hiszünk, miben hihetünk és főleg kinek.

A hit sokszor erősebb ennünk, mint az eszünk ereje. Hinni, bízni akarunk erővel. Sokszor észérvekkel sem tudjuk egymást meggyőzni, hiszen a hite ereje mindent felülír. Úgy működik, mint a hipnózis. Aki ebben az állapotban van, nem tud róla, és ébreszteni is csak annak sikerül, aki ebbe az állapotba vitte. Sokszor mindannyian éber hipnózisban vagyunk addig, amíg el nem érkezik az a pont, mint amikor megégeted az ujjad, vagy felszáll a köd vagy felhúzzák a redőnyt. Megvilágosodsz. Minden addigi cselekedet más megvilágításba kerül, s megérted a történéseket, a dolgok mögé látsz.

Hatalmas felismerés és élmény az ébredés.

Visszanézve, sokszor nem is érted, hogyan élted túl a vihart … Az események más megvilágításba kerülnek. Megbocsátasz, elengedsz, megértesz.

Élsz