2017. január 24.

Hogyan vigyázz a szívedre és a lelkedre?

Óvakodj attól, hogy elvárj,
óvakodj attól, hogy követelsz,
óvakodj attól, hogy felelősséget vállalj olyan dolgokért, melyeket mások követtek el.

Tudd és ismerd a határaid és korlátaid,
tudd, hol a helyed,
tudd a szereped.

Kerüld el azokat, akik befolyásolni akarnak,
kerüld el azokat, akik féltékennyé tesznek,
kerüld el azokat, akik harcolni akarnak veled.

Egyszerűen csak hagyd magad sodorni az áramlással…
egyszerűen csak maradj kiegyensúlyozott!

2017. január 17.

Számtalanszor előfordul velem, hogy nekem szegezik azt a megállapítást – nekem milyen jó, hiszen nincsenek gondjaim, problémáim. A másik kedvencem az, hogy hiszen én mindenki gondját átlátom, akkor nekem biztosan nincsenek nehezebb, dolgosabb periódusaim. Már hogy ne lennének?
Vannak bizony.
Vallom azonban, hogy a helyzethez való hozzáállásunk bizonyítja legjobban, mennyire vagyunk érzők, kitartóak, határozottak, elszántak vagy épp kreatívak. Azt, hogy mennyire tudunk határozottan, lehetőségeket átgondolva meghozni egy szükséges döntést, időbe és energiába telik. Hosszú időbe telt, míg saját bőrömön tapasztalva megtanultam, hogy jutok túl egy – egy embert próbáló életszakaszon, nehéz döntésen, úgy, hogy azzal ne okozzak senkinek sem kárt vagy épp sérülést. Azt is megtanultam, hogyan és kitől kérjek segítséget, ha magam is elakadok ezekben a helyzetekben. Hogyan kiegyensúlyozott mégis az életem? Nálam is váltják egymást a könnyű vagy épp nehéz napok. Van, amikor kihívások egész sora tornyosul elém. Mit teszek? Szembe megyek velük és megélem a mélységeket és magasságokat. Felmérem a helyzetet, s közben figyelek magamra, az érzéseimre, a megérzéseimre.

Fontos számomra az, hogy soha ne hátráljak ki a nehéz feladatokból, hanem szembenézve a változásokkal, a nehézségekkel, vállaljam a kockázatot. A kockázatot, hogy a lehetséges utak közül egyik lehetőségét sem veszem el magamtól – közben azonban megőrzöm a becsületem és a büszkeségem. A jelenben élni mindig rengeteg energiával jár. A múlton aggódni, a sérüléseket cipelni iszonyatos teher, ami megnehezíti a megélt mindennapokat. A jövőn gondolkodni értelmetlen, hiszen olyan dolog foglalkozat bennünket, amiről semmit nem tudunk, jósok pedig nem vagyunk. A múlt sérüléseit akkor tudjuk feldolgozni, ha az élet adta lehetőségekkel élünk. Észrevesszük, hogy az adott probléma újra felbukkan, s végre nem a más jól ismert séma alapján azonos döntést hozunk félelemből, hanem az új, ismeretlen, még járatlan utat választjuk.

Az én életemben is eljönnek ilyen szakaszok; egy épp az elmúlt hetekben. Megélni a mélypontot iszonyatos fájdalommal járt, hiszen rég elfeledett sebek szakadtak fel. Nem féltem azonban szembenézni a fájdalommal. Nem titkoltam el, hiszen azzal elfedtem volna a sebet. Kibeszéltem, kérdeztem és megéltem. Mit nyertem? A nyugalmat. Tapasztalatot. Az új és még ismeretlen döntéssel járó felszabadító érzést.

Hogyan erősített meg és adott hatalmas energiát a kialakult helyzet? Elfogadtam a körülményeket, miközben szembenéztem a változásokkal. Vállaltam a kockázatot, miközben nem kudarcként éltem meg a helyzetet. Újra megtapasztaltam, hogy ha kitartó és türelmes vagyok, akkor képes vagyok a sikerért megdolgozni. Megéltem a magasságot és mélységet, még akkor is, ha ez ijesztő volt a hozzám közel állók számára. Ismét megtapasztaltam, kik azok, akik mellettem állnak és pontosan tudják, hogy nem jó tanács kell a nehéz helyzetben, hanem a háló, mely megtart, ha épp zuhansz. S kimondtam azt, bárhogyan is alakul, bármerre is visz a döntésem következménye, mennyi pozitív élmény, érzés, tapasztalat gazdagítja most ismét az életem. Nem törtem meg vagy tagadtam meg önmagam. Ugyanolyan tiszta és nyílt lapok szerint tettem és hoztam a döntéseim, ahogy mindig. A játszmák nem az én asztalom, ahogyan az álságosság sem. Nem félelemből döntöttem, hanem mindent átgondolva a tiszta és egyenes utat választottam.

“Egy jó pillanatod bárkivel lehet, az még nem jelenti azt, hogy egymás mellett is van a helyetek. Néha csak hagyni kell, hogy a Sors rendezkedjen. Bízz benne, ő jót akar. Ne kezdj ki vele, ne akard a kezedbe venni az irányítást, mert akkor minden elromlik. Egyszerűen csak hagyd, hogy az Élet alakítson mindent. Nem kell a taktika. Nem kellenek a játszmák. Egyszerűen csak ott kell lenni a pillanatban, és nyílt lapokkal játszani.”  on

2017. január 8.

“Aki befelé néz, az felébred.”

Mindannyiunk számára a legnehezebb és legrögösebb út befelé vezet. Nagyon sokszor fojtunk el érzéseket, megérzéseket, mondatokat, eseményeket. Nem akarunk megérteni helyzeteket és elfogadni azt, nekünk is részünk volt abban, hogy a dolgok nem feltétlen kedvezően alakultak.

Ahhoz, hogy kijussunk a saját magunk építette falak mögül, lemászhassunk végre az elefántcsonttoronyból, melybe önszántunkból zártuk be magunkat – először is befelé szükséges elindulnunk. Melyek azok a helyzetek, ahol mindig ugyanazt a döntést hozzuk, ugyanúgy reagálunk még akkor is, ha ez számunkra nem előnyös. Miért és hogyan keveredtünk bele abba a csapdába, ahol már nem látjuk a kiutat, az alagút végét sem – talán már meg sem tudjuk mondani.

Fontos és talán a legfontosabb az őszinteség. Nem csak másokhoz, hanem elsősorban önmagunkhoz. Merjük átgondolni és megfogalmazni, ha kell hangosan is kimondani, akármennyire is fáj – hol vesztettük el önmagunkat.

Az elmúlt hónapok számomra egy hatalmas belső utazást jelentettek, mely az előző pár napban tejesedett ki ismét. Hosszú évek után először az élet hasonló helyzetbe sodort, mint ezelőtt már két alkalommal. Most értem meg arra a döntésre, hogy megváltoztassam az eddig filmkockát. Hihetetlen fájdalom volt feltépni egy sebet, amit azelőtt gondosan letapasztottam. Hálás vagyok azonban azért, hogy a dolgok így alakultak. Olyan érzések bújtak elő a legmélyebb bugyrokból, melyek létezéséről én magam sem tudtam. Megláttam a saját elakadásaim, a régebben félelemből elkerült döntéseket és kimondtam őszintén, hogy ezeket észrevettem. Mérhetetlen fájdalommal járt kimondani és beleállni a helyzetbe. Nem bántam meg.

Sosem álltam be a sorba, mindig vállaltam a kockázatot – a mostani „aha-élmény” azonban minden várakozásomat felülmúlta. Kockáztattam, amikor kimondtam a félelmeim és azt, hogy változtatni, s új döntést hozva új irányt venni. Hálás, mert megadtam a lehetőséget a változásra, a változtatásra. Hálás azért, mert ismét érezhettem, kik állnak mellettem, kikre számíthatok, s kik, akik elfogadnak. Hálás azért, mert nyitott ajtókra és fülekre találtam.

Azt, hogy most merre megyek, nem tudom, hiszen egy teljesen ismeretlen, még számomra is járatlan utat választottam. Azt, hogy a döntésem jó volt és megérte a megélt fájdalmat pedig érzem, mert felszabadított a bizonytalanságból és ki nem mondott félelmekből.

Mindig is tudtam, ha elindulunk azon az úton, mely a szívünkhöz vezet, megnyílik előttünk a világ. Most ismét lehetőséget kaptam erre.

Ha körülnézünk, azok az emberek megnyerőek és sugározzák az erőt és az életet, akik rendben vannak önmagukkal, akik ismerik saját erősségeiket és gyengeségeiket és nem szégyellnek erről beszélni sem. Miért is tennénk? Minden, amit átéltünk, mindenki, akivel megismerkedtünk, az életünk részévé vált. Elhibázott döntésekről, nehézségekről, félelmekről beszélni pedig nem gyengeség, hanem hatalmas erőről tesz tanúbizonyságot; hiszen csak így vállalhatjuk őszintén tetteinket.

2017. január 6.

Fogadalom

Az új év napjai a fogadalmakról, teli edzőtermekről, teleírt noteszekről szólnak. Gyűjtjük a terveket, célokat, fogadunk meg dolgokat, melyekre régóta vágyunk.

Rengeteg azonban csak pár napig tart, esetleg január végéig, hiszen mindent egyszerre akarunk elérni; s azonnali hatást, eredményt várunk. Ha sikeres és betartható célokat szeretnénk kitűzni, tisztában kell lennünk azzal is, hogy minden pozitív eredményhez nem csak energia befektetésére, de időre is szükségünk van. Nem fogunk másnapra két ruhaméretet fogyni, abbahagyni a dohányzást, de angolul beszélni sem.
Tűzzünk ki elérhető célokat, rövid és hosszú távúakat is! Ne hirtelen felindulásból határozzuk el magunkat. Gondoljuk át, melyik hónapban, milyen eseményekre számíthatunk már most; s milyen dolgokat szeretnénk. Keressünk olyan tevékenységeket, melyek boldoggá tesznek, feltöltenek, melyekről eddig csak álmodoztunk. Írjuk össze, mit szeretnénk elérni a különböző területeken! Gondoljuk át, mi motivál bennünket, s ha elérjük kitűzött céljainkat, milyen előnyökre tehetünk szert. Hagyjunk időt pihenésre, töltődésre is. Kihívásainkhoz keressünk társakat.

Ne egyszerre, hanem apránként kezdjünk új tevékenységekben szokások felvételébe.
Miit fogadok meg én idén?

Semmi mást, mint amit eddig. Azt, hogy az életem a saját medrében folyjon. A saját magam által felállított elvárásoknak feleljek meg, s boldog, valóban teljes életet éljek. Az én újévi fogadalmaim között sosem szerepelt, hogy lefogyjak, vagy nyelveket tanuljak, viszont az igen, hogy minden évben egy új helyre sikerüljön eljutni barátokkal, új helyeket felfedezve. Sok közös és egyéni program, mint az, hogy moziba, színházba eljussak, jó kávékat vagy teákat igyak hatalmas beszélgetések mellett és minél többet tudjak a barátaimmal, a hozzám közel állókkal találkozni.