2017. február 3.

Sokan használják a kapcsolataik minőségére a barátság kifejezést. Elgondolkodtató, hogyan minősítik le vagy épp fel az adott relációt egymás között. Azt vallom, bármilyen társas kapcsolatba alapvetően szükséges a kölcsönös őszinteség és tisztelet. Ha ez hiányzik, akkor a kapcsolatok elmúlásával vagy harag, vagy teljes passzivitás, esetleg ellenségeskedés marad örökségül.

Ahhoz, hogy kapcsolataink fejlődjenek, tennünk kell. Mindkét félnek. Nem elég a mérleg egyik serpenyőjébe pakolni, mindkét félnek szükséges – legyen ez baráti, házastársi vagy munkakapcsolat, kollegális vagy szerelmi viszony. Ha mindketten ugyanannyi energiát fektetünk a kapcsolatba, akkor dinamikusan fejlődünk majd. Együtt és egymás mellett. Ha egyikünk többet vesz ki a közös kosárból, mint amennyit beletett, akkor a kapcsolat ingatag lesz és egy idő után felborul. Ez nem idő függvénye és nem is türelemé, sokkal inkább hozott minták és a társadalmi elvárások határozzák meg. A tiszta és közös kommunikáció elősegíti a megértést és az elfogadást, mégsem gyakoroljuk sokan.

A kedvesség, barátságosság ezzel szemben már egy kötelék. Csak néhányunknak adatik meg, hogy ezt a különleges kapcsolatot megéljük.

A kedvesség mélyebb tartalommal bír, egy viselkedésformára utal, nem magára a kapcsolatra. Ennek semmi köze ahhoz, hogy kivel és mit élünk át – ez valójában a mi bensőnkben létezik. Nem lehetünk kapcsolatban, ha valójában magányra kárhoztatjuk magunkat- ez önámítás. A barátsághoz társra van szükségünk – a másik alapvetően szükséges ehhez a kapcsolathoz – a kedvesség azonban egyfajta viselkedésforma.

Felnőtt kapcsolat csak akkor alakul ki, ha képesek vagyunk egyenesen, őszintén beszélni. Ha nem csak a másikkal, de önmagunkkal is őszinték vagyunk. Ha kimondjuk az érzéseinket, félelmeinket és gondolatainkat. Nem hazugságok mögé becsomagolva, hanem valóban úgy, ahogy érezzük, hiszen csak így érzi a másik, hogy tiszteljük és becsüljük.

Mi szükséges ehhez? Önismeret, célok, bizalom, megbecsülés és tartás. Ezek nélkül kapcsolataink érdemtelenné válnak, s elmagányosodunk.