2017. február 13.

Echo

Világunk olyan hely, mely folyamatosan visszhangozza a történéseket. Ha haragot vetünk a világra, az visszatér hozzánk, ha viszont szeretetet sugárzunk, akkor szeretet tér vissza hozzánk.

A szeretetet nem lehet követelni, hiszen akkor elveszíti szárnyait, akkor pedig nem tud majd szárnyalni. Ha röghöz kötjük, akkor nagy szomorúságot és hatalmas szenvedést hoz magával. A szeretet nem köthető feltételekhez sem, s nem is várhatunk tőle semmit. Önmagáért a szeretetért érdemes szeretni, s nem jutalomért vagy bármiféle eredményért. Ha csak egy szemernyi indíték is van benne, a szeretet, a szerelem már nem lesz képes szárnyalni. Maga az indíték, ok vagy szándék fogja korlátozni, s szabja meg majd a határait és korlátait.

A tiszta, egyszerű szeretetnek azonban nincsenek határai vagy gátjai; ez maga a színtiszta ujjongás, gazdagság, maga a szív illata, aromája, zamata. S csak azért, mert nincs vágy a végső eredményre, még nem jelenti azt, hogy eredménytelenül is végződik majd; többszörösen térül majd meg, hiszen amit adunk, az a tiszta érzés tér vissza hozzánk kamatostól.

A világ visszhangoktól hangos hely. Ha mérget küldünk szét, akkor az tér vissza; ha viszont szeretetet, akkor a szeretet térül meg többszörösen. Ez egy teljesen természetes folyamat, még csak gondolkodnunk sem kell ezen.

Bízhatunk egymásban. A bizalom örök. Megtörténik önmagától. Ez a karma egyik törvénye: bármit vetsz, azt aratod; bármit is adsz, azt kapod vissza.
Nincs szükség tehát arra, hogy folyamatosan törjük a fejünket, hiszen a világ ilyen egyszerűen működik.

Ha gyűlölsz, akkor gyűlölve leszel; ha szeretsz, akkor szeretve leszel.

“Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni; a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek; elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.” M.M.