2017. május 4.

 

Ha május, akkor Róma. Ha május, akkor Audrey.

  1. május 4. Ma lenne 88 éves.

Kapcsolódó kép

Miért szeretem? Hát azért, mert pontosan fogalmazta meg azt, amit én is érzek, s ami szerint élek.

„Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.”

Fontos a vidámság, a nevetés, addig, míg a könnyünk is kicsordul. Szeretem az összekacsintós nevetést, a furcsa helyzetekben felbuggyanó nevetést és azt is, amikor már nem marad más módszer a helyzet feloldására. Felemelő érzés.

„Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.”

Sosem volt kérdés, hogy bármilyen helyzetből van kiút – a módszer egyszerű, csak meg kell hozni a döntést. Az sem volt kérdés sosem, hogy segítsünk azoknak, akik szükségben szenvednek. Hazavittem a kiskutyát is annak idején …

„Soha nem hittem az istenadta tehetségben. Imádtam a munkámat és megtettem mindent, ami tőlem telt.”

Szenvedélyesen szeretem a munkám. Mindkét szakmám a hobbim. Sokat tanultam, tanulok, tapasztalok, s ezt beépítem a mindennapok munkájába. I do my best.

„Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy – ez minden, ami számít.”

Ezt a legnehezebb megtanulni. Úszni az árral. Élvezni a mindennapokat, megélni őket a maguk teljességében. Meglátni és átadni magunkat a pillanatoknak. Sok energia ám.

„Nekem soha nem voltak nagy elvárásaim, és ennek köszönhetően én vagyok a legkevésbé megkeseredett nő, akit ismerek.”

Elvárásaim? Nincsenek.

„A szíved egyszerűen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud.”

:)

„Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (…) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk – ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott.”