Utazás

“Vannak helyek, ahová két lába kell, hogy elvigye az embert. Vannak utak, amelyek más perspektívát igényelnek. A kilométerek többet jelentenek, ha lépésenként járjuk le őket, és érezzük a föld változását a talpunk alatt.                                                                                       Mark Lawrence

Utazás? Nekem a mindent jelenti. Emberek, városok, utak, tájak, szokások, saját korlátaim feszegetése, illatok, ízek, érzések, ételek, életek. Az életem.

Utazni nem vágytam mindig. Gyermekkoromban a szüleimmel bejártuk az országot, s lehetőségünk nyílt a környező országokba is rövid időre ellátogatni. Mostanában gondolkodtam azon, tőlük hozom a világpolgár szemléletemet úgy, hogy közben végtelenül fontosak számomra a gyökereim itt. Ma is megkönnyezem, amikor beérünk a légtérbe vagy épp felbukkan az Avas a messzi távolból az autópályáról. Jó hazaérni.

Utazni pár éve úgy szerettem, ha tudtam merre megyek, s majdnem mindent meg is szerveztem. Úgy, hogy legyen alkalmam megismerni az ott élőket, s szokásaikat. Úgy, hogy volt lehetőségem tapasztalni. Úgy, hogy legyen időm közben magamra. Gondolkodni, elmélázni, s megismerni lelkem, s gondolataim legmélyebb bugyrait is. Sok minden változott, néha alkalmam adódik visszatérni régi helyszínekre, emellett sokat dolgozom azért is, hogy legyen lehetőségem minden évben új szegletét megismerni a világnak. Már nem tervezek meg mindent körültekintő alapossággal. Szeretem megélni a pillanatokat. Hiszen az utazás  lényege önmagunk megismerése is. Úgy, hogy legyen időm magamba szívni a táj, a történelem adott helyre vonatkozó információját, lehetőleg az ott élőktől. Szeretek velük beszélgetni, figyelni a mindennapjaikat, felfedezni az eltérő szokásaikat. Úgy, hogy játszva tanuljak, s közben barátokat szerezzek.

Hálás vagyok a Sorsnak, hogy megadja nekem a lehetőségét új tájak felfedezésének, új emberek megismerésének, hiszen így olyan ismeretekre teszek szert, melyek segítségével én magam is többé válok. Sehol annyi történetet, hiedelmet és titkot nem tudunk megismerni, mintha utazunk. A tiszteletet parancsoló hegyvonulatok, az éj-fekete tavak, a zöldellő erdők, a tenger morajlása, a mosolygós helybéliek mind-mind pozitív energiával töltenek, melyekből táplálkozhatok a következő utazásig. Ugyanezt adja a hazai táj is, s belföldön is utazunk sokat, főleg a gyerekekkel.

Ezt az érzést teljessé teszik az útitársak, akiket mellém sodort az Élet, akikkel a hosszúra nyúlt kávézások, az esti beszélgetések, az együtt átélt élmények életre szóló barátságokat hoztak.

“A repülőtér a nagy érzelmek színtere, ahol emberek találkoznak, esetleg életük fordulópontjához érnek, történetek kezdődnek vagy fejeződnek be.”                                                                                      Tony Parsons