2017. november 25.

Az ölelés. Szeretem. Tegnap este egy spontán ölelésben volt részem, mely egyben volt meglepő és meghitt. Amilyen váratlanul érkezett, olyan hatalmas energiával töltött fel. Egy tétova kis szeretetgombóc hatalmas szíve nyílt meg és lépte át azt a korlátot, melyet sokszor felnőttként félünk átlépni. Köszönöm Neked az élményt és az érzést.

Az egyik legfontosabb és legegyszerűbb kifejezőeszköze a szeretetnek az ölelés. Legalapvetőbb emberi szükségleteink egyike, hiszen amíg van belőle bőven, addig táplálja lelkünket, hiányát azonban azonnal megérezzük. Ez a legnagyszerűbb gesztus, hiszen maga a szív kap benne szerepet, s ettől olyan varázslatos. Mágikus erővel bír. Mi több, minden ölelésben egy titok rejlik. Kisgyermekként bármi öröm vagy bánat ért minket, egy ölelés igazi gyógyír volt a sebekre. Az ölelés biztosította számunkra a megnyugvást, a biztonságot, a védelmet. A mindent. Később, életünkben számos lépcsőfokot járunk meg, amint kisgyermekből felnőtté leszünk. Az évek során számos réteg rakódik személyiségünkre, csak úgy, mint ahogyan a hagyma rétegei lapulnak egymásra. Ha lehámozzuk ezeket a rétegeket, meglátjuk gyermeki énünket, azt az ártatlan kisgyermeket, aki a segítségünkre lehet nehezebb időszakokban. Szavak nélkül is érthető. Mindkét fél számára. Számomra a közelséget, a bizalmat és a biztonságot jelenti. Kimondja és érthetővé teszi azt, amit szavakkal sem szükséges már formába öntenem. Lecsöndesíti és megnyugtatja a lelkem.

Amikor átölelsz valakit melegséggel, szeretettel, az nem csak egy gesztus, hiszen szíved minden melegét átadod neki. Ebben a pillanatban indul meg a gyógyulás folyamata felnőtt korban is.

Amikor szeretsz valakit, akkor nem csak szavakkal fejezed ki érzéseid, hiszen a szavak nem elegendőek. Valami másra is szükség van. Az ölelés hihetetlen energiákat szabadít fel, ami nem más, mint a szeretet. Ez a legegyszerűbb és leghatékonyabb terápia, hiszen ilyenkor megnyílunk egymás számára és csak a jelen pillanat számít. Az ego eltűnik.

Hálás vagyok azért, mert nem csak a lányomtól, barátaimtól, kedvesemtől, de a munkám során a gyerekektől is hatalmas adag öleléseket kapok, melyet folyamatosan töltik e lelkem.

“Vannak ölelések, amelyek megváltoztatják az ember életét.
Vannak ölelések, melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt.
Vannak ölelések, melyekről úgy hisszük az utolsó, mégis az első pillanatává válnak valaminek.
Vannak ölelések, melyekre mindennél, mindennél jobban vágyunk, mégis félünk tőlük, mert tudjuk, utána semmi sem maradna többé ugyanaz. S vannak ölelések, melyek várt-váratlanul az utolsók maradnak.”