2018. január 31.

 

Sokan nem értik, nem látják, s talán tudomást sem akarnak venni arról, ami körülöttük van, létezik. Egy idealizált világban élnek, ahol csak azt látják és érzékelik, amit valóban látni akarnak. Mindent, ami más, ami ismeretlen, élből elutasítják. Uniformizált, egységes világot akarnak, erővel, hiszen minden más deviáns, elfogadhatatlan, rossz …. Becsukják füleiket, mert így csak a belső mormolást hallják, s a külvilág szava nem éri el őket. Sem gondolkodni, sem érezni nem akarnak. Az fáj. Piszkosul. Becsukják a szemeiket, hiszen nem lehet igaz, ami történik. Sokkal egyszerűbb, mint az igaz helyett a valósággal szembekerülni. Azzal, hogy mindannyian mások vagyunk. Mindannyian értékesek. Sokkal kényelmesebb az “egyformában” élni, mint az igazsággal szembenézni: a világ épp attól csodálatos, hogy minden különböző. Összetenni, ami van. Megélni és nem elvárni. Elmondani, s nem elhallgatni. meghallgatni és elfogadni. Mindannyian jártunk már cipőben, ami szorít. Egy idő után levettük. Nem nyomorítottuk tovább az életünket benne. Hiszen a valóságon csak akkor lehetséges változtatni, ha először szembenézünk vele.