2018. november 30.

 

Lassan közeledik az év vége, holnap a célegyenesbe fordulunk. Számomra hatalmas jelentőséggel bír ez az időszak. Egész évben várom. Szeretem a téli időszak hangulatát, akár havazik, akár szikrázó nap süt, miközben dermesztő hideg van. Még akkor is, amikor épp sétálok haza a felfelé vezető domboldalon késő este a hidegben, mert nem kockáztatom meg autóval – hiszen nem is menne.
Fontos, hogy a lakás fel legyen díszítve, hogy az autóban hangulatos zene szóljon, minden nap valami apróság várja a gyereket az adventi naptárban, melyhez szükségem van Anya segítségére is. Fontos a mézeskalács, az apró kézzel készített meglepetés azoknak, akik egész évben segítették a mindennapjaim, s a kézzel írt képeslapok is.
Várom a délutánokat, amikor készülődünk épp egy hangversenyre vagy koncertre, hiszen szépen lassan lecsöndesedünk és elmélyülünk a napok hangulatában. Fontos az ünnep. Nem az ajándék, hanem a csöndes itthonlét. A főzés, az olvasás, a filmezés, a beszélgetés vagy épp csak annyi, hogy tudom, mindenki itthon van.

Minden évben tartok ilyenkor egy évtervező délutánt, melyen ismerősök – ismeretlenek osztjuk meg élményeinket, tapasztalatainkat, terveinket egymással. Ahányan vagyunk, annyi felől érkezünk, s két jó hangulatú délután össze is kovácsolódik csapat, rengeteg tapasztalattal gazdagodva.

Ebben az évben minden nap egy személyes gondolatot vagy élményt osztok meg veletek, melyeket én magam éltem át az évben.

Tartalmas és nyugodt készülődést kívánva szeretettel,

J

2018. november 16.

hit

Mit jelent Neked?

Számonkérték már rajtad? Akartak már meggyőzni? Sokat törtem már ezen a fejem. Sokszor osztottam meg a gondolataim és érzéseim erről másokkal.

A hit számomra a legerősebb elixír. Olyan belső motor, mely segít abban, hogy haladjak, fejlődjek, lépjek vagy épp megálljak és szemlélődjek. A hit adja meg számomra a mindennapokban azt az erőt, ahova mindig visszanyúlhatok, ha épp kibillenek az egyensúlyomból. A hit segít abban, hogy ne erővel akarjam megoldani az éppen aktuális helyzetet. Ez a hit mentes a vallástól, miközben ötvözi azokat. A hit adja meg azt a pluszt, mely segít megvalósítani azt, amire vágyom. Ad erőt a kitartáshoz és türelemhez. Általa vagyok következetes. Hiszek magamban, az erőmben, a tapasztalataimban és az érzéseimben. Amikor meg – megállok, visszatekintek, sokszor hihetetlen, mekkora utat jártam be. Ma már nincs hiányérzetem, mit mulasztottam el, hiszen, amire képes voltam, megtettem. Amire vágyom, az most következik.

2018. november 13.

varázslatos ősz

Rég éltem ennyire mélyen az őszt. Talán hat évvel ezelőtt, amikor egy korszak lezárása közeledett. Akkor már tudtam, nem sok van hátra abból az időből, amit Apával tölthetek. A kapcsolatunk mindent megélt a 38 év alatt, sok örömmel, bánattal, csöndes lemondással, megbékéléssel. Akkor láttam, hogy búcsúzik a természet. ma is emlékszem a délutánokra, amikor a lányommal sétáltunk ki a kórház területén, hullottak a falevelek a parkban és rendületlenül kérdezett, majd kijelentett. A maga 8 évével tökéletesen és tisztán látta a helyzetet. Egy percig sem félt. Érdeklődött, törődött, érzett. Bölcs megjegyzései voltak. Emlékszem a ködös reggelekre, melyek verőfényes napsütést hoztak magukkal, melyek színesre festették a faleveleket. Mindannak ellenére, ami a háttérben történt, megnyugvást adott a természet. Puha, meleg takarót vont körénk, melyben nem volt helye félelemnek. A Padlást is műsora tűzte a színház újra, pont ugyanúgy, ahogy annak idején a Nagyi halálakor. Hm.

Két évvel ezelőtt hasonló szituáció elé állította a családot az élet. Megismétlődött a történet. Szinte ugyanúgy. Búcsúzás, a törékeny természet vonta burokban. Az érzések és élmények mást hoztak, ugyanabban az időben, ugyanolyan körülmények között.

Sokszor jutnak eszembe ők ketten. Mennyi mindenről lemondtak. Mennyi mindent nem mondtak. Mennyi érzés és gondolat ragadt bent életük során. Mennyi sérelmet dédelgettek éveken, évtizedeken át, s mennyire másként alakulhatott volna minden, ha …. Hálás vagyok nekik sok mindenért. Hálás, mert olyan hatalmas csomagot kaptam tőlük, melyet még ma is, ennyi év távlatából is csak bontogatok. Az élethelyzetek, melyekbe sodródok, mind leckét adnak, ahol megtanulhatom, hogyan csináljam másként. Vajon ők görgetik elém ezeket a feladatokat? Vajon ők szeretnének segíteni, hogy én hozzam helyre mindazt, amit most már látnak odafentről? Vajon azt szeretnék, hogy ne kövessem el azokat a “hibákat”, melyeket ők elkövettek, s így segítenek? Érzem.

Ez az ősz hihetetlen élményekkel ajándékoz meg. Jó-múltkorában, épp Rudabánya felé autóztunk csöndben. A szerpentinen ámulattal néztük, ahogyan hullottak alá a színes falevelek, s borították be az utat. Annyi színt festeni nehéz, amennyit felsorakoztatott a természet. Egy fotó sem adja vissza. Lezárása e ez a korszak most valaminek? Semmiképpen sem. Még csak most kezdődik. Az utazás, melyet annyira szeretek. Az utazás, melyre vártam. Ahol már nem rohanok, hiszen megérkeztem. Helyemre kerültem, ahol kamatoztathatom a tudásom, tapasztalatom. Hálás vagyok ezért.

2018. november 11.

színes szélesvásznú tökéletes kapcsolat

Erre vágysz?

Kapcsolj be egy romantikus filmet. Mi az igazság? Az, hogy a valóság a film vége után kezdődik. A mindennapok, melyek, ha nem figyelsz, bedarálnak. Az, hogy ha nem fektetsz minden nap energiát a kapcsolatodba, akkor elszürkül, ellaposodik. Elválnak útjaitok, hiszen annyira nő a távolság, hogy szinte lehetetlen visszatalálni. Bánnád? Akkor tegyél bele. Igen. Fárasztó. Különösen egy hosszú, dolgos nap után.

Bánt valami? Aggaszt? Nem komfortos? Miért nem mondod ki és oldjátok meg. Ha magadban tartod, a feszültség nő. Akkorára dagad, hogy már nem bírod hordozni, s általa falakat építesz magad köré, melyeken se ki, se be nem lesz átjárás. Egy darabig elhiheted és a külvilággal is elhitetheted, hogy tökéletes kapcsolatban élsz, de vajon van e olyan? Ha nem állsz ki az érzéseidért, a félelmeid ellen, ha nem beszélsz, nem vitázol, akkor a szőnyeg alá söpröd a dolgokat és nem tartod annyira a párod, hogy megoszd vele. A szerelmed a legjobb barátod. Azért a társad. Ha nincs őszinteség, nincs érett érzelmi kapcsolat sem közöttetek. Ha nem tudod vele megosztani a gondolataid, miért vagy mellette? A rutin halálos. A csönd fegyver.

Szereted? Mondd ki. Hiányzik? Hívd fel vagy írj neki, hiszen annyi fórum van már ma, ami alkalmas erre. Dolgozol, de eszedbe jutott? Hozd a tudomására, hiszen lehet, holnap már késő. Bánt valami? Oszd meg vele. Amikor szeretünk, sosem vagyunk fáradtak arra, hogy a társunkat meghallgassuk. Lehet épp annyira van szükséged, hogy hangosan kimond az érzéseid. Vagy arra, hogy megérintsd. Ne hagyd, hogy az intimitás eltûnjön a mindennapok szürkeségében. Bánt valami? Egy vita nem a világ vége, hiszen felfrissíti a kapcsolatot, mint ahogyan a szél is elröpíti a megszorult ködöt. Kiszellőzteti a kapcsolatot, mely újra megtelik energiával. Ne hagyd, hogy a régi beidegződések utadba álljanak.

Amikor feltárod a lapjaid, tisztázod a félreértéseket, a hallgatással felgyülemlett feszültséget. Nem fojt tovább, hanem felszabadít. Megszűnik minden tünet: hátfájás, szédülés, náthás tünetek, álmatlanság. A vita konstruktív, hiszen megoldást kerestek. Ne félj tőle. Hallgasd meg és reagálj. Ahol szeretet és kötődés van, ott a vitát a türelem, a figyelem, a harmónia iránti vágy hajtja. Amikor szeretsz, beszélgetsz. Sírsz, kérdezel, magyarázol, kérdőre vonsz, választ vársz, félsz. Természetes. Utána feloldódsz, megnyugszol, megöleled, s az egyensúly visszaáll. Megtanulod, hogy bár eltér e véleményetek, a szeretet és a kötődés fölötte áll. A konfliktusok kezelésén és a szeretet kimutatásán áll vagy bukik a kapcsolat. Kettőn múlik. Mindig.

Ha arra vágysz, hogy a kapcsolatod csodálatos és kiegyensúlyozott legyen, akkor minden nap tegyél azért és ápold úgy, mintha a világ legcsodatosabb és legkiegyensúlyozottabb kapcsolata lenne; akkor válik azzá.