2019. február 10.

Lényeges, hányszor hazudtak már neked? Te is megtetted. Füllentettél, aprókat, aztán elhallgattál néhány dolgot. Az élet ugyan ment tovább, de a lelkiismereted mindannyiszor súgott odabentről. Elég. Nyílj meg. Légy őszinte. Mondj igazat. A titok, az elhallgatás is hazugság. Mit veszíthetsz? Mit veszítesz? Mindent. Elsősorban önmagad, hiszen a hazugság újabbakat von maga után, s egyre hatalmasabbá nő. Méltó ez hozzád? Ugye, hogy nem. Amikor elkezdesz igazat beszélni, őszinte lenni nem csak másokhoz, de önmagadhoz is – felszabadulsz. Akinek melletted a helye, ott marad.

“Holnap már késő lesz tudom
Holnap már gyáva lesz a szív
Ahol a félelem lakik
Ott az igazság mindig alternatív” mfc

2019. február 7.

szeretet

Sokszor töröm a fejem, hogyan is viszonyulok ehhez a szóhoz, ehhez az érzéshez. Megéri e az a fajta tiszta szeretet, őszinteség és teljes bizalom, amit megadok bárkinek az első alkalommal, amikor találkozom vele. Esetleg jobb és kifizetődőbb a mások által annyira kedvelt álarc mögé bújni és onnan leskelődni, mert így legalább sérülés nem érne.Nyilván a válaszom: nem.

Rózsaszín világ vagy rideg valóság az, ami körbevesz?

Hosszú évekig éltem egy elefántcsonttoronyban, ami valóban megvédett a külvilágtól, viszont én nem tudtam belőle mozdulni, nyitni, fejlődni, mert saját magam elől zártam el az utat. Hitték körülöttem, rendben van minden az életemben, mert a külvilág felé ezt közvetítettem. Pedig, ha tudták vagy esetleg sejtették volna mekkora belső csatákat vívok, hogyan élek, mi történik velem. Egy tragédia kellett ahhoz, hogy ezen változtassak, s ma már bárki bekopogtathat, s bárki felé szívesen tárom sarkig az ajtót. Nincsenek titkaim, sem rejtegetnivalóm. A kritikát szívesen fogadom, s bár van, hogy nincs az adott helyzetet hova tennem, elgondolkodom rajta, s figyelem a körülményeket. Figyelem az érzéseket, s ha felismerem – akár idővel is – változtatok rajta bátran. Nem félek kimondani, megélni az érzéseim. Bátran kérek tanácsot, s lehet, nem fogadom meg, soha nem dobom azt a sutba. Nem ellenkezem, hanem megvizsgálom. Hiszti? Előfordul. Sírás? Természetesen. Harsány nevetés? Szívből és őszintén.

Gyermek vagy felnőtt a bennünk élő és lelkünkben rejtőzködő alak? Változik sokszor. Ha nem ismered fel, ha nem hallod meg, akkor van gond. Ha elutasítod, nem lesz egyszerű az életed.

Olvasd el, kérlek, s döntsd el, melyik illik rád. Felismered e, tudsz e rajta változtatni. Akarsz e egyáltalán? Ugye…

“A gyermeki szeretet az autonómia és a kapcsolatteremtés iránti igény között vacillál. Egyszer az énjét adná fel a kapcsolatért, máskor a kapcsolatát az énjéért.
A felnőtt szeretet a kettő között egyensúlyozik, az én a kapcsolattal együtt változik.

A gyermeki szeretetet az én igényei táplálják.
A felnőtt szeretetet a másik iránti vágy.

A gyermeki szeretet védelemre vágyik.
A felnőtt szeretet védelmező.

A gyermeki szeretetet az erő és az akarat hajtja; a két legjellemzőbb szava a “nem!” és az “enyém!”.
A felnőtt szeretet kooperatív; olyan megoldást keres, ami mindkét félnek kedvez.

A gyermeki szeretet követel.
A felnőtt szeretet tárgyal.

A gyermeki szeretet nem veszi figyelembe más perspektíváját.
A felnőtt szeretet egyszerre átlátja mindkét fél nézőpontját.

A gyermeki szeretet rosszul tűri a különbségeket.
A felnőtt szeretet elfogadja és tiszteletben tartja ezeket.

A gyermeki szeretet megtorló;
a felnőtt szeretet együtt érző.

A gyermeki szeretet kategóriákra bont: te rossz vagy, te jó vagy.
A felnőtt szeretet belátó: akkor is szeretlek, ha rosszkedved van, akkor is, ha nekem van rosszkedvem; akkor is, ha nem tetszik a viselkedésed, vagy ha neked nem tetszik az enyém.

A gyermeki szeretetből táplálkozó szexualitás birtokló és agresszív.
A felnőtt szexualitás szenvedélyes és kölcsönösen kielégítő.” ef

Szeretettel,

J

2019. február 5.

Echo

Világunk olyan hely, mely folyamatosan visszhangozza a történéseket. Ha haragot vetünk a világra, az visszatér hozzánk, ha viszont szeretetet sugárzunk, akkor szeretet tér vissza hozzánk.

A szeretetet nem lehet követelni, hiszen akkor elveszíti szárnyait, akkor pedig nem tud majd szárnyalni. Ha röghöz kötjük, akkor nagy szomorúságot és hatalmas szenvedést hoz magával. A szeretet nem köthető feltételekhez sem, s nem is várhatunk tőle semmit. Önmagáért a szeretetért érdemes szeretni, s nem jutalomért vagy bármiféle eredményért. Ha csak egy szemernyi indíték is van benne, a szeretet, a szerelem már nem lesz képes szárnyalni. Maga az indíték, ok vagy szándék fogja korlátozni, s szabja meg majd a határait és korlátait.

A tiszta, egyszerű szeretetnek azonban nincsenek határai vagy gátjai; ez maga a színtiszta ujjongás, gazdagság, maga a szív illata, aromája, zamata. S csak azért, mert nincs vágy a végső eredményre, még nem jelenti azt, hogy eredménytelenül is végződik majd; többszörösen térül majd meg, hiszen amit adunk, az a tiszta érzés tér vissza hozzánk kamatostól.

A világ visszhangoktól hangos hely. Ha mérget küldünk szét, akkor az tér vissza; ha viszont szeretetet, akkor a szeretet térül meg többszörösen. Ez egy teljesen természetes folyamat, még csak gondolkodnunk sem kell ezen.

Bízhatunk egymásban. A bizalom örök. Megtörténik önmagától. Ez a karma egyik törvénye: bármit vetsz, azt aratod; bármit is adsz, azt kapod vissza.
Nincs szükség tehát arra, hogy folyamatosan törjük a fejünket, hiszen a világ ilyen egyszerűen működik.

Ha gyűlölsz, akkor gyűlölve leszel; ha szeretsz, akkor szeretve leszel.

“Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni; a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek; elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.” M.M.