2019. március 31

Magadra ismersz-e?
Ismét lépked a tavasz a kertek alatt.
Érezzük, látjuk, végre napsugarat is látunk és töltődhetünk!
Elszomorodom, mikor látom és hallom, hogy sokan észre sem veszik az évszakok változását, pedig az élet örök körforgás. Nappalok – éjszakák, öröm – szomorúság, fent – lent, szegénység – gazdaság, sírás – nevetés és még sorolhatnám. Sokáig nem láttam sem telet, se tavaszt, az élet bedarált. Én is, mint sokan mások megfelelni
akartam és görcsösen, mindenáron boldog lenni. Észre sem vettem, hogy nem élek. Ma már korán reggel kitárom az ablakot, akár esik, akár fúj, s megállok egy pillanatra és beszívom mélyen az illatokat és a látványt: az eső cseppek kopogását, a napkeltét, a szélben
szálló leveleket, a madarak énekét. Nem hagyom, hogy az időjárás negatívan befolyásolja a hangulatom. Igyekszem megélni a pillanatot.
Ha kicsit szomorúbb vagyok, fáradtabb vagy nyűgösebb, akkor vannak trükkök, melyek megnyugtatnak, feltöltenek. Elég ehhez egy jó kávé, egy könyv, egy kis csönd, egy jó beszélgetés, egy színházi előadás vagy épp zene. Neked vajon az apró részletre kiterjed a figyelmed és észreveszel olyan dolgokat is, melyet mások a környezetedben nem?
Az év első heteinek egyikén hangversenyen töltöttük egy est egy részét. Hallgatva a zenét, a mély mondanivalót, figyeltem az énekeseket, zenészeket –őszinte csodálattal. Olyan
részletekre lettem figyelmes, s osztottam meg a párommal, amire kikerekedett a szeme, hogy „Te ilyeneket észreveszel?”. Nem csodálkoztam, hiszen tudatosan élek egy jó ideje. Figyelek a
lényegre, rálátok összefüggésekre; ezért nem sok dolog kerüli el a figyelmem. Amikor elbizonytalanodok, nem átallok segítséget kérni, hiszen vakfolt bármilyen helyzetben előfordul, különösen, amikor érzelmileg vagyunk mélyen egy – egy helyzetben. Fárasztó ez?
Egyáltalán nem.
Nem fárasztó, hiszen szeretem a munkám, imádok élni és különösen élvezem, hogy egy egyszerű kérdésre egy szimpla angol órán a tanítványoktól: melyik a kedvenc évszakom; mosolyogva szoktam válaszolni. Mit? Azt, hogy a tavasz, azért mert nyílik a gesztenye és a
fehér tulipán. A nyár, mert látom a tengert. Az ősz a színei miatt varázslatos. A télben pedig a hó és a karácsony – várás időszaka. Szeretek tanulni, új ismeretekre szert tenni: lehet ez egy
új terület, egy könyv, egy film mondanivalója, egy szakmai délután. Egy egyszerű hétköznapi helyzetben is megkeresem azt, milyen akadály állta utam, hogyan tudom ezt oldani, mire akar
megtanítani. Előfordul ez akkor is, amikor úgy tűnik, rossz irányba haladnak a dolgok. S miért nem érzem ezt valóban rossznak? Pontosan azért, mert tudom, hozzátesznek valamit az
életemhez. S a vihar után mindig előbújik a nap.
Sosem vágytam arra, hogy olyan legyek mint mások. A gyermekeimnek is azt tanítottam, vállalják önmagukat. Ne szégyenkezzenek azért, mert mások, mint a massza. Azt, hogy nem
kifelé élünk, nem megfelelünk. Tudom e, hogy így nem egyszerű? Természetesen. Viszont látom, mekkora előny az, hogy élvezettel tesznek valamit és az is, hogy a saját tévedéseik árán jutnak előre és tapasztalnak. Kemény ez mindannyiunknak, mégis megéri.
Szeretek társaságban lenni és szemlélődni. Szeretek társaságban lenni és csacsogni, beszélgetni, gondolatokat és érzéseket megosztani. Szeretek picit elvonulni és elbújni a világ
elől. Jó a bőrömben lenni. Sokszor nem értenek, különcnek tartanak, mégsem gond. Sokan, egyre többen értik, hiszen ők is így működnek. Megtaláljuk egymást. Beszélgetéseink mélyek.
Kérdéseket teszünk fel, válaszokat keresünk, meglátásokat osztunk meg. Kritika? Csakis építő. Nem értenek bennünket? Picit elsétálunk. Van, aki lemarad, van, aki picit előremegy.
Ha dolgunk van egymással, mindig bevárjuk a másikat. Látni az egészet érdekes és misztikus. Összerakni a puzzle apró darabkáit az életben. Pedig a valóságban édesanyám ennek a nagy
mestere – képes órákon át rakosgatni az apró darabokat, míg össze nem illenek. Ugyanaz a módszerünk, csak más a díszlet. Én hátralépek és figyelek. Az érzéseket igazán mélyen
megélem, s ha úgy érzem beleragadtam, segítséget kérek. Lámpást, ami megvilágítja a teret. Kezet, mely segít kilépni a mocsárból. S amikor szükséges és engem kérdeznek, tőlem kérnek
segítséget, ugyanígy nyújtok segítő kezet másoknak.
Hosszú évekig robotoltam, aztán egy szép napon ébredezni kezdtem. Megtanultam megélni a mát, a mostot, még akkor is, ha néha a szenvedélyességem kibillent. Érzékelem az
természetet, az egységet magam körül, az energiákat és az életet. Magam körül. A szeretteim körül. Már kiegyensúlyozottan élek, s ha meg is billenek egy hosszabb, fantasztikus szakasz után, tudom, ez sem tart örökké és rengeteget tapasztalhatok, tanulhatok, ami előrevisz ismét. Közben pedig figyelek, látok, és élvezem az adott évszak minden apró mozzanatát.
Ugye magadra ismertél?

Lassíts picit. Pont annyit, amennyi éppen most jólesik. Csodáld meg
a tavaszt, élvezd a napsütést, vigyél be a kertből egy csokor virágot, kapcsold be a kedvenc zenéd, tölts egy forró teát és élvezd az ébredező természet csodáit.

2019. március 25.

Társra vágysz?
Csalódtál már?
Megélted lelked legmélyebb bugyrait?
Dönts önmagad javára. Ne fuss el, ne menekülj, s ne félj. Hagyd magad sodródni, hagyd az érzéseid hatni. Adj, s fogadj el. Kérdezz, válaszolj. Mutasd ki, amit érzel; s hidd el, szerethetô vagy. Ne várj el; helyette kérj. Kifizetődőbb, mint csalódni, majd durcázni.
Ne mások szerint dönts, ne hagyd magad befolyásolni. Se a barátaid, rokonaid által, se a múlt árnyai nyomán.

S mit tégy addig is, amíg megtalálod a Társad, aki életed egy szakaszán elkísér. Vagy talán egészen végig?
– ne aggódj
– bocsáss meg az exeidnek
– nézz a tükörbe, s tanuld meg szeretni és elfogadni magad
– olyan munkát végezz, amit igazán szeretsz
– nyaralj, pihenj, valóban megérdemled
– maradj nyitott a változásokra
– próbálj ki valamit, ami eddig ijesztő volt számodra
– ne akard az embereket megváltoztatni
– a válaszokat ne magadon kívül keresd
– légy különös és őrült
– kockáztass
– fogadj el mindenkit olyannak, amilyen
– utasítsd el az elutasítást
– jöjj rá, az út maga a jutalom
– maradj optimista a legmélyebb pontokon is
– inspirálj másokat
– lásd meg a lehetőséget minden kihívásban
– sose add fel
– fogadj örömmel minden feladatot
– játssz
minden nap

Szeretettel,
J

2019. március 9.

Ismét jön a tavasz.
Érezzük, látjuk, végre napsugarat is látunk és töltődhetünk!
Elszomorodom, mikor látom és hallom, hogy sokan észre sem veszik az évszakok változását, pedig az élet örök körforgás. Nappalok – éjszakák, öröm – szomorúság, fent – lent, szegénység – gazdaság, sírás – nevetés és még sorolhatnám.
Sokáig nem láttam sem telet, se tavaszt, az élet bedarált. Én is, mint sokan mások megfelelni akartam és görcsösen, mindenáron boldog lenni. Észre sem vettem, hogy nem élek.
Ma már korán reggel kitárom az ablakot, akár esik, akár fúj, s megállok egy pillanatra és beszívom mélyen az illatokat és a látványt: az eső cseppek kopogását, a napkeltét, a szélben szálló leveleket, a madarak énekét. Nem hagyom, hogy az időjárás negatívan befolyásolja a hangulatom. Igyekszem megélni a pillanatot.
Ha kicsit szomorúbb vagyok, fáradtabb vagy nyűgösebb, akkor vannak trükkök, melyek megnyugtatnak, feltöltenek. Elég ehhez egy jó kávé, egy könyv, egy kis csönd, egy jó beszélgetés, egy színházi előadás vagy épp zene.

www.experiencethepresent.com

A zene az, ami segít. Igazi gyógyír. Az autóban sokszor látni engem hangosan énekelni – mosolyogva, mert épp töltekezem a szövegből, a felcsendülő dallamokból, hisz szükség van a lendületre, erőre – vagy épp sírva, mert kiadom a feszültséget, megélem a fájdalmas, szomorú dolgokat. Előfordult már, hogy nyáron a zuhogó esőben a Balatonra tartva a gyerekekkel karácsonyi dalokat hallgattunk és énekeltünk, hogy vidámabban teljen az utazás.
Hallgassátok egyik kedvenc dalomat,
szeretettel!

https://www.youtube.com/watch?v=0ah_Yf7ey1Q&t=168