2019. április 10.

Az elmúlt hetekben több állásbörzére is hivatalos voltam, ahol bátran fordulhattak hozzám álláskeresők, pályakezdők, pályamódosítók. Az őszi rendezvény után, ismét két megyeszékhelyen kaptak lehetőséget cégek és munkavállalók, hogy egymásra találjanak. Itt segédkeztem én is abban, ha valaki elakadt a karrierjében, elvesztette a motivációt, a kiégés határán van, s az egyensúlyt keresi – lehetőséget és tanácsot kapjon arra, hogyan lendülhet túl a holtponton. Hogyan teheti újra a mindennapjait hasznossá és hatékonnyá. Örömmel töltött el, hogy a lehetőség iránt hatalmas érdeklődés volt: fiataltól az idősebb korosztályig kerestek meg, s tettek fel kérdéseket, hogy indulhatnának el, hogyan válthatnának, merre menjenek vagy épp csak a gondolataikat és érzéseiket szerették volna megosztani végre valakivel.

Siker vagy illúzió

Egyik generáció sincs ma egyszerű helyzetben, hiszen lassan mindenki sikeresnek tűnik. Az internet világa, a közösségi háló portáljai mind – mind azt sugallják, szinte semmire nincs szükség a jóléthez. Legkevésbé szorgalomra, kitartásra vagy épp kemény munkára. Elég csak egy repülőre felülni és máris „dől a lé”; másrészről itthon maradni is érdemes, hiszen bármelyik nagyvállalatnál jár cégesautó, mobiltelefon és minden földi jó. Ezzel szemben a rideg valóság az, hogy a régi, már berögzött sémák szerint szinte lehetetlen munkát találni, akárhol is legyünk. S az ölébe sem fog hullni senkinek egy jól fizető állás a semmiből. Szemléletváltásra, rugalmasságra s kellő nyitottságra van szükség ahhoz, hogy valaki sikerrel járjon a munkaerőpiacon. Ez utóbbit sosem csak az anyagiakban érdemes mérni, s erre a nézetre ma még nagyobb szükség van. Természetes, hogy a fizetés áll a fontossági sorrend első helyén, nem szabad azonban elfelejteni a munkakörülményeket sem.

A munka megbetegíthet

Többen érkeztek azzal a problémával, hogy rövidebb – hosszabb ideje tartó betegség nehezíti meg a mindennapjaikat, vesztették el a munkájukat vagy kellett több éves külföldi munkából hazatérniük komoly betegség miatt. Észrevetted már Te is, mikor a stressszes munkanapok után bezuhansz az ágyba, s mikor már egészen kimerülsz, a szervezeted egyszerűen megállásra kényszerít lázzal, köhögéssel vagy hátfájással.  Amikor hébe-hóba egy – egy órát túlórázol csak, azzal semmi gond. Amikor azonban az irodád szépen lassan az otthonoddá válik, megjelennek a testi tünetek is. Miért? A válasz egyszerű: a szervezeted nem tud pihenni, regenerálódni. A szíved legmélyén tudod, hogy nem a megfelelő helyen vagy. Nem örömmel végzed a munkád, egyszerűen csak robotolsz nap, nap után. Nem tudod felszabadultan tölteni a napokat, mégis ott maradsz és beleragadsz a helyzetbe, mert félsz attól, nem találsz jobbat. Talán attól, hogy a következő hely még rosszabb lesz. Az önismeret s az ezen alapuló önbizalom elengedhetetlen a felismeréshez, a döntés meghozatalához, ezzel együtt a változáshoz is. Sokszor elég csak másként szemlélni a dolgokat, s amint áthelyezed a fókuszt, máris megváltozik minden. Vannak helyzetek azonban, ahol gyökeresebb váltásra van szükség, hiszen egyetlen munkaadó sem szereti látni, ha a dolgozók nem tudnak teljesíteni különböző okok miatt.

A monotonitás és a motiváció hiány is megöl mindent, ami a munkahelyhez köt. Az unalom teljesen kimeríti a szellemet. Az, amikor egész álló nap csak a munka végét várod. Hosszútávon teljesen beteggé tehet, ekkor kerülsz be a mókuskerékbe, s darálnak be a hétköznapok. Vajon melyik munkaadó szeretné, hogy unottan végezze bárki is a munkát. A „burn-out”, a kiégés folyamata hosszú, nem kell megvárnod, amíg valóban belebetegszel a munkádba. Kérj bátran segítséget.

Miért lennél átlagos?

Mindannyian, akikkel rövidebb – hosszabb ideig beszélgettem az állásbörzéken, kivételes emberek. Becsülöm, amikor valaki segítséget kér. Amikor készül és kérdez. Amikor kiaknázza a lehetőségeket, melyeket felajánl számára az élet. Azt pedig különösen, ha vállalja önmagát, s nyíltan beszél a gondjairól. Sokan közülük lehetőséget kaptak továbbtanulásra, képzésre, illetve pozíciók betöltésére is, mert bár van bennük egészséges félelem a kockáztatástól, mégis belevágnak. Sokszor valóban érdemes más szemszögből is átgondolni helyzetünket, s a fókuszt áthelyezni máshová, hiszen így új területek kerülnek megvilágításba – azok, melyek eddig árnyékban voltak.

Szerencsés vagyok, mert a munkám a hobbim is egyben. Nagyon fontos, hogy szeressük azt, amit csinálunk. Rengeteg befektetett energia és idő szükséges ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. Nem mindig számokban mérhetőt, hanem saját magunkhoz és képességeinkhez mérten. A kitartás, a hit meghozza gyümölcsét, és érezni fogjuk egyéni sikereinket a mindennapokban is. Hatékony lépkedni előre csakis úgy lehet, ha akarunk, bízunk önmagunkban, megismerjük a kiaknázatlan képességeinket és fejlesztjük is azokat – bármi is legyen a hivatásunk.