2019. augusztus 8.

egyensúly
 
Sokszor, sok helyen halljuk – mondom: az egyensúly keresése, megtartása a kulcs. Kulcs a mindennapokhoz, kulcs a fejlődéshez, kulcs az élethez. Életünk minden területén. Nyilván nem könnyű ezt megtalálni s számtalanszor ki is billenünk. Baj e? Dehogy! Ott kezdődik a tapasztalás, a fájdalom, az öröm. amit viszont fontos észben tartanunk, hogy ezek a kisebb – nagyobb billenések adják majd meg a lehetőségét annak, hogy megtaláljuk a saját egyensúlyunkat.
 
Hogyan is értem ezt? Vedd le a maszkot és tedd félre a szerepet, amit játszol. Tedd, amire vágysz. Ha este egy pohár borra vágsz társaságban, semmi gond; de legyen helye az életedben a teának is, akár egyedül elfogyasztva. Egyél meg egy kocka csokit, vagy kettőt, rendelj pizzát s kerüljön be az étrendedbe a sok zöldség, gyümölcs és saláta is. Menj futni, jógázni, úszni, de semmi sem történik, ha néha napján otthon maradsz és megnézel egy filmet. Öltözz csinosan, elegánsan, más napokon, ha úgy érzed, elég a farmer is.
 
Nem kötelező semmi, görcsösen pedig különösen nem szükséges külső elvárásoknak megfelelned. Nem írtad alá! Nevess hangosan, sírj, ha úgy érzed, utazz messzire, nézz be a plázába, majd gubózz be otthon a csöndben és olvass. A saját érzéseid szerint.
 
“Az egyensúly drágám az, ha nem engeded, hogy mások kevésbé szeressenek, mint te önmagadat.” eg

2019. augusztus 4.

Erős, hideg, távolságtartó, tökéletes?

Dehogy!

Csak helyén van az önbecsülése és tudja mit akar…
… hiszen igaz az a mondás, hogy ha alacsony az önbecsülésed, az olyan, mintha behúzott kézifékkel akarnál átszáguldani az életen. Hogyan lehet ezen változtatni?

Egyikünk sem születik fantasztikus önbecsüléssel, végeláthatatlan önbizalommal. Ha mégis úgy látjuk, valaki stabil, egyenes, őszinte és hiteles, hiszen kellő önbizalommal rendelkezik, az azért van, mert rengeteg munkát fektetett önmagába. Ő az, aki a kívülálló szemében erős egyéniség, talán hidegnek is tűnhet. Mégsem az. Egyszerűen csak tudja, mit szeretne, azt is, mit nem, még azzal is tisztában van, merre tart. Sőt azt is, mely értékrend szerint. Hosszú időt áldozott azért, hogy megismerje önmagát, a korlátait, képességeit, kiaknázza az erősségeit és felismerve félelmeit dolgozott – illetve dolgozik azon, hogy önbizalmát ezek építésével fejlessze.

Napjainkban igen erős az online világ által sugallt „tökéletes” élet elérése, az arra való törekvés. Szinte mindenhonnan az ömlik ránk, ki hol nyaral, mennyit edzett, milyen fantasztikus ételeke evett, esetleg készített. Sajnos ezek sem az önbizalmat építik, szimplán csak arra sarkallnak egyre többeket, hogy versenybe szálljanak irigykedve és megpróbálják túlszárnyalni a többieket. A felelősség csak a miénk. Abban, hallgatunk e belső kritikusunkra, amely megállás nélkül azt súgja a fülünkbe, nem vagyunk elég jók, hiszen úton útfélen mást látunk. Esetleg elhatározásra jutunk, időt és energiát nem spórolva fejlesztjük magunkat; nem másért, azért, hogy megismerve önmagunkat építsük önbizalmunkat.

Önmagunk megerősítése az egyik legalapvetőbb módszer. Ugye, te is mondtad már, ha valami nem sikerült: „hülye vagyok”. Esetleg azt: „ez nekem úgysem megy”. Talán azt: „jaj, de buta vagyok”. Pedig milyen egyszerű pozitív töltetű mondatokat mondani, melyek megerősítenek bennünket abban, hogy igenis, képesek vagyunk bizonyos tettek véghezvitelére. A trükk rendkívül egyszerű. Arra van szükség csak, hogy mi magunk kezdjük el másként nézni, észrevenni a körülöttünk lévő világot és benne önmagunkat is. Ha hatékonyabbnak érezzük, kimondhatjuk hangosan is, mit szeretünk önmagunkban; legyen az akár külsőnkkel kapcsolatos – akár már elért eredményekhez köthető pozitív visszacsatolás.

Gondoltál már arra, hogy nem csak te, de a világ nagy része is retteg valamitől? Talán éppen ezért használják a különféle közösségi hálókat s kürtölik világgá életük minden percét. Mert bizonytalanok, s így szeretnétek megerősítés kapni. Azt viszont nem a lájkok száma fogja meghatározni, hanem te magad. A tetteiddel. A tettek pedig tapasztalatot adnak. A siker pozitív töltetet, az esetleges bukás pedig energiát- hogy újra megpróbáld már másféle módon. Hiszen közben átlépte a korlátaid, megismerted személyiséged rejtett oldalát. Ez építi közben az önbizalmad. Amikor elhagyod a komfortzónád, legyőzöd a félelmed és lépsz, iszonyú mennyiségű energia szabadul fel, melyet előnyödre fordíthatsz.

Ahhoz, hogy elhidd, képes vagy szinte bármire, elég, ha elkezdesz segíteni a körülötted élőknek. Ezek a pillanatok, amikor elfeledkezel önmagadról, a problémáidról, és arról is, hogy „ezt nem vagyok képes megcsinálni”. Csodálatosan működik az elménk. Abban a pillanatban, hogy a feladatra, a támogatásra koncentrálsz, az önbizalmad építése automatikusan beindul. Segíts, taníts, magyarázd el, fókuszálj a feladatra, hiszen ott nem a gyengeségeid kerülnek előtérbe. Te magad leszel a minta, ez pedig tartást és erőt ad. Amikor büszkén tekintesz önmagadra, hiszen a másik a bizalmát helyezi a tenyeredbe, te magad is többé válsz.

Figyelj oda magadra. Az önmagunkról való gondoskodás egyáltalán nem ördögtől való önző cselekedet. Ebbe beletartozik a fizikai, a mentális egészség, és a szociális érzékenység is. Az önbizalom jelentős mértékben függ attól, hogyan érzed magad a bőrödben. Ehhez pedig szükséges, hogy az előbb említett három tényező ápolását észben tartsd, tegyél értük. Fokozottan figyelj a rendszerességre, hiszen ez az alapja mindennek.

Tudsz nemet mondani vagy minden kérést igyekszel teljesíteni s egyszer csak azon kapod magad, hogy lemerültek a telepid és te magad is kimerültél? Húzd meg a határaidat és ne légy a saját életed áldozata. amikor látják rajtad azt, hogy határozott vagy – no, nem hangos – akkor megtanulják tiszteletben tartani a személyes határaid is. Az sem mellékes, hogy te magad is jobban érzed majd ettől magad, hiszen így jut időd mindenre, amire szeretnéd.

Számomra pedig talán a legfontosabb az, hogy ne akarjunk mások lenni, mint amik valójában vagyunk. Egyedi, egyszeri, megismételhetetlen. Mindannyian mások s pont ez a csodálatos. Ha megosztjuk egymással tudásunkat, segítünk, miközben fejlődünk, hihetetlen dolgokra vagyunk képesek. Az alacsony önbecsüléssel rendelkező ember sokszor fölértékeli a másikat és felruházza olyan tulajdonságokkal, amelyekkel nem is rendelkezik. Mi ennek a vége? Csalódás. Senki sem jobb vagy rosszabb. Egész egyszerűen más. Ahelyett, hogy hasonlítgatunk, a közösségi hálón „kukkolunk”, figyeljük önmagunkat, az érzéseinket. Fektessünk energiát abba, ami minket érdekel, s keressünk olyan elfoglaltságokat, melyek töltenek s ezáltal növelik önbecsülésünket. gj
#GallaiJudit

Búcsúlevél

 

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek… Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, “szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy “hiszen tudod”.
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, “sajnálom”, “bocsáss meg”, “kérlek”, “köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg, az sem érdekes.
Ez az a pillanat.

Gabriel García Márquez