2019. október 24.

egyensúly

Sokszor, sok helyen halljuk – mondom: az egyensúly keresése, megtartása a kulcs. Kulcs a mindennapokhoz, kulcs a fejlődéshez, kulcs az élethez. életünk minden területén. Nyilván nem könnyű ezt megtalálni, s számtalanszor ki is billenünk. Baj e? Dehogy! Ott kezdődik a tapasztalás, a fájdalom, az öröm. amit viszont fontos észben tartanunk, hogy ezek a kisebb – nagyobb billenések adják majd meg a lehetőségét annak, hogy megtaláljuk a saját egyensúlyunkat.

Hogyan is értem ezt? Vedd le a maszkot és tedd félre a szerepet, amit játszol. Tedd, amire vágysz. Ha este egy pohár borra vágsz társaságban, semmi gond; de legyen helye az életedben a teának is, akár egyedül elfogyasztva. Egyél meg egy kocka csokit, vagy kettőt, rendelj pizzát, s kerüljön be az étrendedbe a sok zöldség, gyümölcs és saláta is. Menj futni, jógázni, úszni, de semmi sem történik, ha néha napján otthon maradsz és megnézel egy filmet. Öltözz csinosan, elegánsan, más napokon, ha úgy érzed, elég a farmer is. Nem kötelező semmi, görcsösen pedig különösen nem szükséges külső elvárásoknak megfelelned. Nem írtad alá! Nevess hangosan, sírj, ha úgy érzed, utazz messzire, nézz be a plázába, majd gubózz be otthon a csöndben és olvass. A saját érzéseid szerint. gj
#GallaiJudit

2019. október 21.

… emlékszel? …

Emlékszel arra, milyen volt kisgyermeknek lenni? Mit szerettél csinálni? Mi az, ami megragadt az emlékezetedben. Én magam, sosem fogom elfelejteni a Nagyi rántott húsának az ízét. Ma is tisztán emlékszem, milyen volt belépni a lakásba, hol állt, mit csinált éppen – és csak úgy beleharapni a frissen sültbe. Az is élénken él az emlékeimben, ahogy elalvás előtt mesélt, amit közben eljátszott a hátamon az ujjaival. Mennyit nevettünk. Emlékszem, mikor Apával vittük haza a hatalmas kardvirágokat Anya születésnapjára és arra is, mikor a bakelitek szóltak hétvégén. Amikor Anya állt a tükör előtt indulás előtt az előszobában, ahova pont nyílt a szobaajtóm. Mennyire büszke voltam rá, hogy csinos – és mennyire irigyeltem, milyen jól áll neki a magassarkú. A vasárnapi leves illata Hámorban Dédinél is megmaradt az orromban.
A nyugalom. Az maradt meg abból az időből legfőként. Ezt teremt meg és keresem ma is.

Te mire emlékszel?

Pedagógusként sokszor ért már kritika: túl engedékeny vagyok, aztán az, hogy túl szigorú. Mindig elgondolkoztam rajta, vajon miért is mondják vagy egyiket vagy másikat. Amin soha, az az: nem kivételeztem. Illetve úgy igaz: mindenkivel. Hiszem, hogy minden gyermek egyedi és megismételhetetlen. Fontos, hogy ne csak töltsük a fejébe a tudást, hanem az életre neveljük. Ehhez elengedhetetlen, hogy beszélgessünk vele, többet tudjunk arról, mi történik vele az iskolán kívül is. Mikor már reggel fáradtan lépnek be a kapun, döntik magukba az energiaitalt, tele a táska rágcsával, cukros üdítőkkel; mikor félvállról válaszolnak, dühösen néznek, vagy csak nem szólnak egész nap egy szót sem. Hosszan sorolhatnánk még, hiszen akár otthon, akár az iskolában, de ugyanez a helyzet. Teljesen természetes folyamat egészen addig a szúrós kamasz, ameddig el nem kezd kirívó dolgokat tenni.
kisgyermekből kamasz

A kisgyermek figyel. Szívja magába a mintát, amit lát. Tinédzserkorban pedig meglátják a valóságot. Nem azt az igazat, igaznak vélt világot, melyet addig tártak a felnőttek elé, hanem az igazságot. Azt, hogy a felnőtt sem tud mindent és nem is mindenható. Rádöbbennek, hogy kik a szüleik, hogyan néznek ki, azt is, hogy nem is olyan tökéletesek, ahogyan azt addig gyermekként hitték. Ráébrednek arra, hogy a felnőttek füllentenek, netán hazudnak, csalnak és sokszor blöffölnek. Fölmerül bennük ilyenkor a kérdés, hogy akkor mit várnak el tőlük? Hogyan várhatják el az őszinteséget, a beszélgetést, ha a nagy és hatalmas felnőtt sem cselekszik másként. Hitelét veszti sok szülő abban a pillanatban, amikor nem önmagát adja. Amikor el akarja hitetni a gyerekkel, hogy bezzeg az ő korában másként volt. S hogyan várhatja el a felnőtt, hogy a gyerek őszintén közelítsen felé, ha nem építette ki a bizalmat. S hogyan tanítja felelősségre, tisztességre, ha ő maga sem alszik nyugodtan, s nem tud tükörbe nézni. Esetleg nem teszik neki az, amit ott lát.
Kemény kérdések ezek. Ahhoz, hogy elkerüljük ezt, s a mai világban egészséges lelkű fiatalokat engedjünk útjukra, a legfontosabb, hogy vállaljuk azt, ami vagyunk. Maradjunk hitelesek elsősorban a saját szemünkben. Merjünk hibát véteni, merjük azt bevallani. Merjük felvállalni előttük önmagunkat, az esendőségünket. Merjünk őrültek lenni, sírni, nevetni, mulatni, kérdezni. Emlékezzünk arra, milyen volt kamasznak lenni. Mi okozott nehézséget, örömet, mitől tartottunk és mi az, amit hiányként éltünk meg. Ezeket felismerve, felvállalva és ezen változtatva tudjuk megadni a gyerekeknek azt, amire valóban szükségük van. Beszélni arról, hogy élheti meg a lakli kamasz a felnőtté válás folyamatát. Hogyan kell elegáns ruhát viselni, magassarkúban lépkedni, hogyan illik nemet mondani, mennyire fontos az első szerelem és mit jelent a barátság. Hogyan illik a kabátot fölsegíteni, meghívni a másikat akár moziba, mert ez igazi érték még ma is. A tisztelet és az odafigyelés.

Nekem könnyű e a kamaszokkal? Dehogy. amit biztosan tudok, az az, hogy amit mondok, amit teszek az összhangban van. Amit érzek, arról beszélek. Amikor kérdeznek, arról őszintén válaszolok. Ettől érzik magukat biztonságban. A harc, önmaga keresése, megismerése a tinédzser feladata. Úgy teszi ezt, hogy a saját határait feszegeti. Mégis egyetlen fontos dolog van a számára, hogy biztonságban érezze magát és ezt a keretek adják meg neki, amit nekünk kell biztosítanunk.

Nem felejtettem el, hogy voltam kisgyermek és voltam utamat kereső kamasz. Saját élményeim, tapasztalataim, bukásaim tettek azzá, aki vagyok. Így teszem a dolgom minden nap akár az iskolában, akár otthon. Kemény, fáradtságos mégis gyönyörű élmény ez minden nehézségével együtt. gj
#GallaiJudit

2019. október 2.

Ma megjelent cikkem ajanlom szeretettel Nektek. Miért épp most érkezett a felkérés s miért pont az Apa születésnapján jelenik meg – a véletlennek köszönhetô. Ha van véletlen.

Apa bárki lehet, de Édesapává válni egész életet felölelő feladat.

Az édesapa bevonása, bevonódása gyermeke életébe rengeteg előnnyel jár az intellektuális, érzelmi és a nemi szerepek fejlődése terén is. Azok a gyerekek, akik szoros bizalmi – érzelmi kapcsolatban élnek édesapjukkal, magabiztosabban élnek, különösen, ha megadatik, hogy együtt is laknak. Ha nem így hozza a sors, akkor sokkal több energiát kell belefektetni, hogy kamatozni tudjon a minta. De kezdjük az elején.

Nincsenek véletlenek. A nyár derekán szegeztem a kérdést édesanyámnak, kitől örökölhettem néhány tulajdonságomat, hiszen sokszor lógok ki a sorból. Volt idő, amikor bármi áron kiálltam az igazamért, ma már bölcsebben viszonyulok bizonyos kérdésekhez. Nehezen visel(t)em a pontatlanságot, a tiszteletlenséget, az őszintétlenséget és az alázat hiányát is, melyben értékrendem nem változott, mégis elfogadóbb lettem az évek előrehaladtával. Érdekes volt hallgatni, ahogy Anya az édesapjáról beszélt, aki életem első éveiben meghatározó szerepet töltött be nevelésemben és valóban elegáns, pedáns, precíz ember volt fanyar humorral megáldva. Bár nem emlékszem rá, hiszen egészen kicsi voltam, mikor elment, mégis milyen érdekes megélni azt, és ráébredni, hogy az alapvető értékeket ő közvetítette nekem még egészen az elején. Természetesen Nagyival együtt. Az Édesapám által képviselt értékek sem nyomnak kevesebbet a latba. Sőt. Ezen tulajdonságok legfőképp a munkámban érzékelhetőek s bár már ő sincs közöttünk, pontosan tudom, hogyan és mennyire határozta meg az életem az, ahogyan Édesanyával karöltve neveltek. És ezen van itt a hangsúly. Együtt. Kiegészítve egymást, miközben ugyanazon értékrend kapott hangsúlyt azonos célokkal.

Mégis mi az apa szerepe ma az életünkben? – érkezett hozzám a felkérés a minap. A fentiek tudatában nem is olyan nehéz összefoglalni.
Védelmező, támogató, tanító.
Az apa pont annyira fontosak a gyermek életében, mint az anya a gyermekek érzelmi jólétének biztosításában. A kisgyermek is szereti, ha élete meghatározott rend szerint zajlik, hiszen ez adja meg biztonságérzetét. Amikor az apa is rögzít bizonyos szabályokat, melyeket magára vonatkozólag is érvényesnek tart, akkor ezzel teszi a legtöbbet a következő generációnak arra, hogy elősegítse a belső fejlődésüket és erejüket. Ezzel járul hozzá nem csak a jó közérzetükhöz, de az önbizalmuk stabilitásához is.

Az apáé a védelmező szerepe. Ő az, aki a legegyszerűbb helyzetekre is kifinomult érzékkel reagál, legyen szó nem csak fizikai, de épp annyira érzelmi biztonságról is. Rengeteg pusztító erő van ma a világban, melyek épp a családok egységét rombolják. Pusztítják a családi életet és értékeket – melyben az apa jelenti a stabilitást és megbízhatóságot. Övé a támogató szerepe is. Hogyan értem ezt? Az apa amellett, hogy a család szellemi értékeit táplálja, fontos szerepet tölt be az anyagi és érzelmi szükségletek kielégítése terén. Természetesen ezalatt nem azt értem, hogy ő a bank, aki mindenki kérését erőn felül is teljesíti, hanem azt, hogy társával karöltve mutatja és tanítja meg a gyermekeknek, hogyan lehet lehetőségeiken belül pénzügyileg is felelősen élni. Az apa tanár is egyben, aki átadja tudását utódainak. Lehet ez bármi, a tudományos tételektől a gyakorlati tanácsokon át a mindennapi tapasztalatokig. Kitárja a gyermeke számára a világot, az ő szűrőjén át és így rajta keresztül tapasztalja meg a gyermek, miről szól az élet és hogyan érdemes élni. Az apák szerepe társas kapcsolataink alakulásában is fontos szerepet játszik. Ahogyan foglalkozik a gyermekével, azzal alapvetően meghatározza majd másokhoz való viszonyulását is, legyen ők majd barátok, szerelmek, későbbi házastárs. Az a minta, ami kettejük viszonyát határozza meg lesz meghatározója a későbbi kapcsolatoknak.

Játékmester, partner, edző.
Legyen szó papírrepülő hajtogatásáról, egy hatalmas kártyacsatáról, kerékpározásról vagy egy társasjáték körüli mizériáról – semmi kétség, az édesapák tudják, hogyan vessék bele magukat a játékba. Igazi játszótársak is ők, isten adta humorérzékkel megfűszerezve, és akkor a fociról nem is tettünk említést. Nem csak a játékban, de a mindennapokban is társként fontos, hogy üzemeljenek. Rohanó világunkban az egyik legnehezebb dolog megtartani az egyensúlyt a munka és magánélet között, mégis azt érzem, bármennyi energiát megér belefektetni, hogy a gyermek életében ott legyenek ők is. Születésnapon, iskolai ünnepségen, bemutatón, különféle előadásokon és gálákon, sportversenyeken vagy akár a félévi hangversenyen. Az apa a család feje és egyben vezetője is. Terelgeti családját, biztosítva nyugalmukat, miközben példát mutat felelősségvállalásból. Mielőtt sokan felszisszennek, elmondom, hogyan értem ezt: minden nehéz és zajos nap után is partner marad. Hiába a vihar, az egész napos tanítás, iránymutatás és helyesbítés és a nap végén egész egyszerűen csak szereti a gyermekeit.

Apa – Fia; Apa – Lánya.
Bármilyen nemű is a gyermek, az apa jelentősége mit sem változik. A lányoknak az apa jelenti a biztonságot és az érzelmi támaszt. Ő mutatja meg, milyen is egy egészséges kapcsolat férfival. Ha tehát az apa kedves, figyelmes, őszinte és megbízható, akkor a lánya is ezeket a tulajdonságokat részesíti majd előnyben, mikor elég idős ahhoz, hogy párt válasszon. Ha erős és bátor, akkor pedig ehhez hasonlót.
A fiúk pedig magát az apa karakterét modellezik maguknak. Egészen kicsi korban már édesapjuk nyomdokaiba lépnek. Úgy viselkednek, ahogyan ők: gálánsak az anyával, hiszen egy férfi is így tesz. Ha apjuk tisztelettel bánik az emberekkel, akkor a fiúk is ezt a mintát követik. Hasonlóvá válnak, mint a példakép.

Mennyire nehéz mindezt felismerni és teljesíteni nap mint nap? Igen, valóban igazi kihívás, de éppen ebben rejlik a szépsége is. Ezért érdemelnek meg minden támogatást és bátorítást. Tőlünk.gj
#GallaiJudit