2017. augusztus 1.

Hogyan szeresselek?

Hogyan szeretlek jól?

Nehéz, súlyos kérdések. Hányszor hallottam már és hányszor éltem át én is régebben. „Én csak jót akartam.” „Minden megtettem neked és mégsem értékeled.” „Arra vártam, te majd felhívsz.” Ugye milyen ismerős mondatok? Hát még a ki nem mondott gondolatok. Egész széles tárháza van a számonkéréseknek és vádaskodásoknak. Sokan kemény leckék árán tanuljuk meg, hogyan is szeressünk jót. Akár a gyerekünknek, akár a barátainknak vagy a társunknak.

Sokszor mondom, ha nem lett volna az elmúlt majdnem két évtized mögöttem, ma én sem lehetnék az, aki ma vagyok. Visszataláltam önmagamhoz, a gyökereimhez, újra megkerestem azokat az értékeket, melyek kisgyermekként vittek előre, s beépítettem azokat is, melyeket már felnőttként tapasztaltam meg. Ma már tudok őszintén, jól szeretni. Mit jelent ez?

Megtanultam – fájdalmas és tapasztalásokkal teli időszak volt – hogy ne azt adjam, amire szerintem van a másiknak szüksége, hanem figyeljek – s azt adjam, amire neki van szüksége. „Ne toljam túl”, ne akarjam mindenáron megmutatni neki mindazt, amit én már átéltem, tapasztaltam; hanem hagyjam a maga útját járni. (A fiam, a lányom, a barátaim talán többet tudnának erről mesélni.) Legyek példa azzal, hogy vállalom a döntéseim és cselekedeteim következményeit, őszintén beszélek az érzéseimről, élményeimről, félelmeimről.

Számos hetet, hónapot, évet töltöttem azzal, hogy mindent meg akartam tenni mindenkinek. Ez a mondat már önmagában is több sebből vérzik. Nem voltam ebben az időszakban benne, teljesen feladtam önmagam és mások kimondott vagy kimondatlan elvárásainak akartam erővel megfelelni. észre sem vettem, s ez az időszak teljesen bedarált. Nem értettem akkor, miért nem haladunk, nem fejlődünk, szinte érezhető volt, ahogy az örvény elkap és ránt egyre lejjebb. Képtelenség mindig mindent megtenni, különösen, ha ezek egy része nem is ismert. Erővel, akarattal sem lehet messzire jutni. Sokszor épp ellenkező hatást érünk el vele, hiszen a másik szinte megfullad a nem megfelelő „szeretet” által.

Akit szeretsz, nemesíted, szépíted, segítsz neki méltóvá válni önmagához. Így vagy a gyerekeddel, de így kell, hogy légy a pároddal is. Ha szereted, az egyetlen ember vagy, aki megmondhatja neki, hogy ’elhagytad magadat, tessék följebb élni!’”mp

Figyelni – a másik jelzéseit, rezdüléseit. Figyelni arra, mi fontos számára és mi kevésbé. Legyen ez bármi. Hagyni, mikor csöndre van szüksége; hagyni aludni, pihennei, töltődni vagy épp meghallgatni, mikor mondanivalója van; s közben kimondani az érzéseim vele kapcsolatban, mikor visszajelzésre van szüksége és kéri azt. Nem osztani a tanácsokat, megmondani neki a tutit, hiszen nem tudhatjuk, min megy keresztül, melyek a kimondatlan érzései, gondolatai a felszín mögött. Szükséges bíznunk abban, hogy a számára legmegfelelőbb döntést hozza, még akkor is, ha annak fájdalmasak lesznek a következményei. A mi dolgunk az, hogy hálót tartva ott álljunk, mikor szüksége van rá. S ez visszafelé is jó, mikor működik.

 

Ha szereted és ismered, pontosan tudod, hogy csak kívül tűnik gyengének – belül pedig erős. Csak kívül gyáva – belül azonban bátor. Ha szereted, bízol benne. Abban, hogy önmagára talál, hogy felismeri a döntéseit, hogy végig tudja csinálni. A szeretet nem más, mint engedély az őszinteséghez. Nyitott szívvel elmondani, fáj látnunk, mit tesz, s biztosítani arról, hogy mellette állunk. Nem számonkérni és lebecsülni a tetteiért, hanem mellette lenni. Aki szeret, az figyel és hallgat.

Hiszen nevelni csak a szeretet képes. És tudja is, hogyan kell.