2017. augusztus 19.

igyekezet + küzdelem = siker

Hányszor hallottam már, hányszor hallottuk már azt a mondatot: „De jó neked!” vagy azt „Neked olyan könnyű.” Hosszú évekkel ezelőtt még megálltam és mesélni kezdtem arról, milyen eseményeken mentem át, mi keresztezte az utam, mennyi időt és energiát tettem bele az életembe. Szerettem volna, ha az, aki irigykedve csak a végeredményt vagy épp a részsikereket látja, megérti, mennyire nem egyszerű az, ahogy egy – egy dolgot elértem. Régóta nem teszem már. Régóta nem magyarázkodom már. Meghallgatom és megyek tovább az utamon.

Aki ismer, pontosan tudja, hogyan telnek a napjaim, heteim, hónapjaim. Pontosan tudja, milyen nehézségekkel nézek szembe, milyen öröm vagy épp bánat ér. Nem titkolok semmit az életemből. Nem osztom meg mindig mindenkivel az apró részleteket, azonban mikor kérdeznek, nem terelek és nem hárítok. Nem veszek fel álarcokat azért, hogy eltitkoljak nehéz pillanatokat.

Az elmúlt lassan öt évben egy másik, akkor még ismeretlen utat választottam és azóta is azon járok. Örömmel töltenek el felismerések, élmények – melyek szépen egyensúlyban tartják a kellemes és sokszor igen, kellemetlen események arányát. Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy önmagunkat jobban megismerve, az egót félretéve valóban érzéseinket éljük meg és tartalmas mindennapokat tudjunk magam mögött.

Ahogy pár nappal ezelőtt írtam róla, az idei egy igen munkás és élményekben gazdag nyár volt. A három hónap, mint egy fantasztikus hosszú hétvége, melyeket annyira szeretek. Akkor még én sem gondoltam, hogy a vége is érzésekben gazdag lesz – azt azonban éreztem, érkezik ismét egy nagy változás, hiszen olyan nincs, hogy „nincsen sehogy”. J Ahhoz, hogy ezt megéljem, szükségem van pár csöndes napra, elvonulásra, időre. Ahhoz, hogy letisztuljanak érzések és gondolatok én is visszavonulok.

Fontos, tudatában legyünk annak, hogy fejlődésünket legjobban az szolgálja, ha felismerjük a lehetőségeinket, látjuk a korlátainkat és képességeinket csatasorba állítjuk. Kérünk és adunk. Ezáltal bizonyos tulajdonságaink kibontakoznak, erősödnek, így fejlődünk. A munkálkodás erőfeszítés és igyekezet nélkül nem működik. Ki lehet bújni alóla, lehet mentséget találni rá, sőt megmagyarázni is lehet, mit miért teszünk vagy éppen nem teszünk – ez azonban később visszaüt.

A siker pedig minden egyes napban megbújik. A siker nem egy távoli cél, ami után csak vágyakozunk vagy épp kergetjük. Minden apró pillanatban megtaláljuk, ha készen állunk arra, hogy egy – egy élethelyzetet felismerve, látva annak nehézségeit, megdolgozva feladatait beleteszünk időt és energiát. Sokszor csak azt érezzük siker egy tárgynak a megszerzése, egy nyelvvizsga vagy épp egy személy magunk mellé állítása. Ez azonban messze áll a valóságtól, hiszen egy ilyen pillanat már előtte is sok apó mozzanatból tevődött össze akár jó, akár kevésbé kellemes.

Siker csak erőfeszítéssel, munkálkodással, alázattal és rengeteg küzdelemmel érhető el. S mit tarts észben mindig? Azt, hogy a sikert még a szótárban is megelőzi az igyekezet és a küzdelem szó – még az angolban is. J