2018. január 18.

Számtalanszor előfordul velem, hogy nekem szegezik azt a megállapítást – nekem milyen jó, hiszen nincsenek gondjaim, problémáim.

Vannak bizony. Ugyanannyi, mint bárki másnak. Hozzám is érkeznek szép számmal.

Vallom azonban, hogy a helyzethez való hozzáállásunk bizonyítja legjobban, mennyire vagyunk érzők, kitartóak, határozottak, elszántak vagy épp kreatívak. Hosszú időbe telt, míg levetkőztem az aggódást és félelmet, s ennek eredményeképpen ma már kiegyensúlyozott az életem. Váltják egymást a könnyű vagy épp nehéz napok, amikor kihívások egész sora tornyosul elém – nincs már bennem azonban sem félelem, sem megalkuvás – felmérem a helyzetet, s figyelek magamra, az érzéseimre, a megérzéseimre. Meghallgatok véleményeket, lehet talán elcsendesülök vagy az is, hogy segítséget kérek.

Legjobban az alábbi pontokban tudom összefoglalni (melyek megtalálhatók a világháló is – bár negatív formában) mi segít nekem:
– szembenézek a változásokkal
– elfogadom a körülményeimet
– meghallgatom mások véleményét, nyitott vagyok a kritikára
– minden esetben vállalom a kockázatot
– a jelenben élek
– tanulok a már meghozott döntések negatív következményeiből
– örülök mások sikereinek
– egy esetleges kudarc után felállok és újra próbálkozom
– el tudom tölteni az időm egyedül is
– tudom, a sikerért dolgozni szükséges, ezért kitartó és türelmes vagyok.