2018. április 3.

 

Alig pár hónapja, hogy munkahelyet váltottam. A helyzet tarthatatlanná vált, hiszen a lelkem már nem találta a helyét ott, ahol pár évvel ezelőtt megnyugvást találtam. A változás, melyet megéltem az ott töltött idő alatt, elérte azt a pontot, ahol szükséges volt továbblépnem. Hálás vagyok az ott töltött évekért, élményekért, ismeretségekért, barátságokért. Teljesítettük a feladatunk, az élet megy tovább. Sokszor kaptam azt a kritikát, hogy érzékeny, sőt túlérzékeny vagyok és ez nem jó. Ahová érkeztem, pont azt (is) értékelték, hogy érzékeny vagyok.
Az érzékenység sosem hiba, vagy rossz. Nem gond az, ha valakit megérint egy mondat, egy zene vagy egy helyzet. Nem gond, ha könny szökik a szemébe egy interjú vagy cikk láttán. Az sem gond, ha a világ eseményei érzékenyek érintik a lelkét. Azt mutatja, hogy mélyen gondolkodunk a világról, magáról az életről. Az Életről. Figyelünk, tapasztalunk, kérdezünk, mesélünk és igen, meghatódunk. Azt jelenti, hogy egészen egyszerű dolgok is többet jelentenek számunkra.
Hosszú ideig megmarad bennem az a jelent, amikor egy mára már régi barát mesélt arról, milyen is egy pici babát kézben tartani, milyen illata van és mennyire puhák. Ott és akkor, egy iskola udvarán teleszaladt a szemem könnyel. A felnőttek megdöbbenve álltak körülöttem, nem tudták a helyzetet kezelni, pedig nem is kellett. A gyerekek a maguk természetesen egyszerű módján jöttek oda és öleltek meg szavak nélkül. Nem kérdeztek, mert nem volt szükség rá. Sosem felejtem el ezt a pillanatot. Miért tették ezt? Mert érzékenyek a világra. Együttőrzőek. S tudják, nem kell megmagyarázni mindig a dolgokat, elég, ha csak ott vagyunk egymásnak. Miért is érzékenyültem el? Feltolult bennem az az időszak, amikor a gyerekeim még picik voltak, s minden, ami azóta történt velünk. Majdnem húsz év. Az is, mennyire másként képzeltem el az életem. Aztán az, hogy megtalálva a belső nyugalmam, ma már nem adatik meg, hogy ezt újra átéljem. S ezzel sincs semmi gond, hiszen majd az unokák töltik be ezt a szerepet egy napon. Mégis, az érzelmek elragadtak és előbújtak. Jólesett.

„Az érzékeny embereket meg kell becsülni. Ők mélyen gondolkodnak az életről. Hűségesek, becsületesek és igazak. Az egyszerű dolgok néha a legtöbbet jelentik nekik. Nem kell megváltoztatni vagy megkeményíteni őket. Tisztaságuk teszi őket azzá akik.”