2018. május 9.

Sokszor mesélek az utazásaimról, az ott szerzett tapasztalatokról, élményekről. Hálás vagyok, hogy megtehetem. Amikor utazom, legyen az bárhol, mindig elcsodálkozom újra és újra, milyen lenyűgöző a Föld, ahol élünk. Elég csak csöndben ülnöm és rácsodálkozni a természetre, mit is alkotott. Belém égett a véletlen elénk táruló havas hegycsúcs július közepén. Ott a hegy lábánál található az elesett katonák emlékműve. Körbevéve a tekintélyt parancsoló magaslatokkal. Egy hely, ahol nem számítasz ennyi érzelemre szempillantás alatt. Ahol a természet vigyáz a már eltávozottak lelkére. Ugyanilyen felemelő érzése egy napfelkeltéhez sietni a tenger parton hajnalban. Mikor sok nemzetből gyűlünk össze egy párás hajnalon, hogy megcsodáljuk az izzó gömböt, ahogy méltóságteljesen előbújik a horizonton. A Föld gyönyörű. Amikor elkezded élvezni a szépségét, boldogság tölt el. Tavasszal a virágok illata, nekem a gesztenyefa; a madarak csicsergése vagy a csillagos égbolt. Télen a hatalmas hótorlaszok, mikor nem tudok hazakeveredni, vagy épp egy éjjeli autózás a hóviharban elemei energiákat szabadít fel. Ősszel a megannyi szín, amit lefesteni is nehéz. A nyári villámlás a Balatonnál, miközben a forró levegőt kavarja a szél. Minden apró részlet mérgezővé válik, s egyszerre a pokolban érzed magad, ha nem csodálkozol rá arra, mit is kaptunk ajándékba függetlenül attól, hol élsz. A saját döntésed, a saját érzéseid határozzák meg a hozzáállásod. A te saját belső átalakulásod változtathat ezen. Még helyváltoztatás sem szükséges hozzá.