2018. május 11.

 

Egy év telt el ismét. Egy év, mely meghozta az új mérföldkövet minden szempontból. Egy olyan mérföldkövet, mely hasonló a hat évvel ezelőttihez. Mely a sarkából kifordult világot szépen lezárta és új fejezetet nyitott. Most végre nem ijesztő visszatekinteni az elmúlt évre, s nem is úgy dübörgött el, hogy észre sem vettem. Szépen lassan csöndesedett el, s hozta el a várva várt belső nyugalmat. Semmivel sem dolgozom kevesebbet, mégis kipihenten ébredek, nem darálnak be a mindennapok és nem őröl a mókuskerék sem be. A feje tetejére állt világ, melyben nehezen találtam a helyem, szépen talpra állt.Mi történt mégis ez alatt az év alatt?

Minden élményt – legyen az jó, kellemes, vagy épp kevésbé az, mélyen megéltem – megélem. A belső hangra figyelek, mit súg. Arra megyek, merre a fejlődést érzem, s nem hagyom, hogy bedaráljon a mások által támasztott elvárás vagy épp számonkérés. Nem volt fájdalommentes, hiszen tűntek el kapcsolatok, szakadtak meg barátságok. Akik számítanak, akik nem megváltoztatni akartak, hanem támogatólag mellettem álltak, ma is itt vannak. Tavaly ilyenkor még eszemben sem jutott, hogy ilyenkorra új munkahelyen dolgozom és kisimulnak a mindennapjaim. A vidámság, a nevetés, a kötődés, a törődés, az odafigyelés megmaradt. A színpad lett más. Értelmet nyert mindaz, amit megtanultam korábban, hogy nem másoknak, hanem magamnak felelek meg. Minden döntésemben benne vagyok én is. Megállok és átgondolom, ha valami fáj, ha valami bánt és akkor is, amikor határtalan boldogság és öröm árad szét bennem. Sokszor fordul elő, hogy egy – egy helyzetben tovább maradok, pontosan addig, amíg nem érzem biztosan azt, valóban lépnem kell. Vállalom viszont az ezzel járó esetleges felelősséget, az örömet vagy épp a fejlesztendő feladatot. Sosem élem meg kudarcként az eseményeket, s feladni sem igen szoktam. A lényeg, hogy tiszta tekintettel és egyenes gerinccel tudjak továbblépni, amikor szükséges. Átgondolva, határozottan. Az érzelmi hullámokat megélem, s tudok segítséget kérni. Megtanultam, hogy bár a kívülállóknak ez ijesztő, ők máshol tartanak az életükben, s ezért nem értik meg. Eltűntek az akadályokat, s helyettük feladatokat kapok. Meglátom a lehetőséget és az esélyt a tanulásra, fejlődésre egy – egy nehéz helyzetben is. Tudom, hogy nem végződik minden mindig teljes sikerrel – azonban a közben felmerült nehézségek is tanulásra ösztönöznek. Új utak keresésére sarkallnak.
Bátran kockáztatok és kimondanom a kétséget, megfogalmazom a félelmet. Tudok újra ölelni, nevetni és sírni. Meglévő barátságaim elmélyültek, megszilárdultak. Néhány régit elengedtem és megéltem veszteség nélkül azért, hogy méltó módon tudjuk lezárni őket. Megértettem, hogy egy adott életszakaszon társai, barátai voltunk egymásnak, az utunk azonban más irányt vesz már.

Lehetőségem nyílt világot látni, utazni, tapasztalni. Köszönöm Anya, hogy mellettem állsz, és a háttérből támogatsz; hagyod, hogy szépen csöndben találjam meg a válaszokat a fel nem tett kérdésekre és a mindig friss virágokat hagysz a vázában.

Ma már azok vesznek körül, akik nem számoltatnak el, vagy épp vetik a szememre, ha nem jelentkezünk minden nap. A beszélgetéseinket mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk azelőtt. Megérezzük, mikor szükség van egymásra, s olyankor összezárunk. Őszintén örülünk egymás sikereinek. Fél szavakból is megértjük egymást. Elég egymásra néznünk, s tudjuk, hogy csendre, ölelésre, zsebkendőre vagy épp egy kocka csokira van szükségünk.

Köszönöm az élményeket, a kérdéseket, a kritikákat, a hosszú éjszakába nyúló beszélgetéseket, az utazásokat, a színház és filmélményeket, a koncerteket, a közös vacsorákat, a csöndes sétákat, a kitalált gondolatokat, a rengeteg nevetést, a félszavakat, az épp jókor érkező spontán öleléseket, a szeretetet, bizalmat, a szívecske alakú felhőket, köveket.

Külön köszönöm a békéset, a forróbögréset, a hideg limonádésat, a vörösborosat, a fáradtan ölelőset, a hangosan nevetőset, a szépen szeretőset, a fényben ragyogósat, a betegen ápolósat, a társasjátékosat, a kártyázósat, a huszinharmadikánkávézósat, a halkan suttogósat, a sokat együtt főzőset, az összetartozósat.

Jövőre, Veletek, máshogy.