2018. október 24.

… gondolatok …

Megosztok veletek néhány gondolatot, melyek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a mindennapok gördülékenyen menjenek, s azt a bizonyos, sokat emlegetett belső békét megtartsátok. Nem könnyű, s nem is mindig sikerül. A fontos, hogy eszetekbe jusson, még akkor is, ha már kibillentett bennetek bármi – hiszen ezáltal könnyebben visszataláltok az egyensúlyi állapotba.

Ahhoz, hogy békét lelj, elengedhetetlen az együttérzés. Bárhol is tartasz, bármit is éltél már meg, bármit éltél már át, fontos, ne vesszen ki belőled. Sokkal fontosabb ez bárminél. nem is gondolnád mennyire.

A holnapot senki nem ígéri neked. A holnap nem VALAMI, amit meglátsz, ami majd eljön és valami sokkal jobbat és sokkal izgalmasabbat tartogat. Ami fontos, az az ITT és MOST. Az élet rendkívül rövid ahhoz, hogy elpazarold várakozással. Éld meg a mai nap csodáját, örömét és fájdalmát. Be a holnapon aggódj, hiszen még ide sem ért.

Tökéletest szeretnél? Az milyen? Nem is létezik. Semmi sem tökéletes. Minden a maga tökéletlenségével csodálatos. Minden más irigység és féltékenység, melyek megmérgeznek bennünket. Ugye téged nem?

Te tartozol felelősséggel a saját életedért. Amíg másokat okolsz, amíg másokra mutogatsz, addig nem jutsz előre. Ha nem tetszik neked, ahogyan élsz, hát változtass. Csak te tudod ezt megtenni. Változtass a körülményeiden, változtass a hozzáállásodon.

A fájdalom rendkívül fontos üzenetet hordoz a számodra. Mindannyiunk számára. Feladatot ad, s megtanít egy leckét, ami által új fejezet nyílik az életünkben. Ne félj a fájdalomtól. Pillanatnyi. Elmúlik.

Az élet egyszerű. Mi magunk tesszük bonyolulttá. Az egyszerű életvitel több és mélyebb boldogságot hoz számodra, mint maga a luxus és a fényűzés. Légy önmagad. Vedd körbe magad azokkal, akik törődnek veled, értékelnek, mégis meghagyják a szabadságodat. Ne dőlj be a reklámoknak, a magazinok címlapjának. Pénzen még senki nem vett boldogságot.

A megbocsátás még akkor is szükséges, mikor ez a legutolsó utáni gondolatod. Sajnos a mai világban nem bocsátunk meg sem magunknak, sem másoknak olyan gyakran, amilyen gyakran ez szükséges lenne. Egész egyszerűen elfelejtjük, mennyire fontos és szükségszerű ez minden pillanatban. A gúnyolódás sem szép dolog, ráadásul vissza is tart a továbblépéstől. Igaz?