2018. október 28.

hit

Mi a hitem? Felnőttként kezelni az embert. Hinni, ami egybevág személyes tapasztalatainkkal és megérzésünkkel. Ezt tanulnunk szükséges, hiszen bármennyire is bennünk van, a társadalmi elvárások, a családi háttér megmásítja bennünk, kiöli, eldeformálja. Hiszem, mi vagyunk felelősek fejlődésünkért. Azt, hogy merre megyünk, melyik utat választjuk, hogyan döntünk, a mi felelősségünk. Azt, hogy melyik a JÓ út, akkor tudjuk meg, amikor kipróbáljuk. Amikor döntünk, lépünk és haladunk. Ha hitünk szerint lépkedünk az úton, nem érhet váratlan dolog. Ha kellemetlen események veszik kezdetüket, érezni fogjuk, nem jó az irány. Hiszem, hogy ha figyelünk a belső hangra, tudunk módosítani az útirányon, s megtanulva a leckét szépen továbbhaladunk. Hiszem, hogy a bölcsességünket és együttérzésünket, józan ítélőképességünket kell használnunk a mindennapokban. Hiszem, hogy az ütemet is mi diktáljuk. Hiszem, hogy nincsenek bírák, akik korlátozzák cselekedeteinket, vagy akár értékelik a végelszámolásnál a tetteinket. Hiszem, hogy a lényeg a megfigyelésben és a kommunikációban rejlik. gj

#GallaiJudit