2018. november 30.

 

Lassan közeledik az év vége, holnap a célegyenesbe fordulunk. Számomra hatalmas jelentőséggel bír ez az időszak. Egész évben várom. Szeretem a téli időszak hangulatát, akár havazik, akár szikrázó nap süt, miközben dermesztő hideg van. Még akkor is, amikor épp sétálok haza a felfelé vezető domboldalon késő este a hidegben, mert nem kockáztatom meg autóval – hiszen nem is menne.
Fontos, hogy a lakás fel legyen díszítve, hogy az autóban hangulatos zene szóljon, minden nap valami apróság várja a gyereket az adventi naptárban, melyhez szükségem van Anya segítségére is. Fontos a mézeskalács, az apró kézzel készített meglepetés azoknak, akik egész évben segítették a mindennapjaim, s a kézzel írt képeslapok is.
Várom a délutánokat, amikor készülődünk épp egy hangversenyre vagy koncertre, hiszen szépen lassan lecsöndesedünk és elmélyülünk a napok hangulatában. Fontos az ünnep. Nem az ajándék, hanem a csöndes itthonlét. A főzés, az olvasás, a filmezés, a beszélgetés vagy épp csak annyi, hogy tudom, mindenki itthon van.

Minden évben tartok ilyenkor egy évtervező délutánt, melyen ismerősök – ismeretlenek osztjuk meg élményeinket, tapasztalatainkat, terveinket egymással. Ahányan vagyunk, annyi felől érkezünk, s két jó hangulatú délután össze is kovácsolódik csapat, rengeteg tapasztalattal gazdagodva.

Ebben az évben minden nap egy személyes gondolatot vagy élményt osztok meg veletek, melyeket én magam éltem át az évben.

Tartalmas és nyugodt készülődést kívánva szeretettel,

J