2019. január 20.

magadra ismersz?

 Minden apró részletre kiterjed a figyelmed és észreveszel olyan dolgokat is, melyet mások a környezetedben nem? Az év első hetén a Cseh Tamás esten ültünk a Kedvessel, hiszen karácsonyi ajándékként közös meglepetésként kaptuk Mamától. Hallgatva a zenét, a mély mondanivalót, figyeltem az énekes – színészeket őszinte csodálattal. Olyan részletekre lettem figyelmes, s osztottam meg a párommal, amire kikerekedett a szeme, hogy „Te ilyeneket észreveszel?”. Nem csodálkoztam, hiszen tudatosan élek. Figyelek a lényegre, rálátok összefüggésekre; ezért nem sok dolog kerüli el a figyelmem. Amikor elbizonytalanodok, nem átallok segítséget kérni, hiszen vakfolt bármilyen helyzetben előfordul, különösen, amikor érzelmileg vagyunk mélyen egy – egy helyzetben. Fárasztó ez? Egyáltalán nem.

 Nem fárasztó, hiszen szeretem a munkám, imádok élni és különösen élvezem, hogy egy egyszerű kérdésre egy szimpla angol órán a tanítványoktól: melyik a kedvenc évszakom; mosolyogva szoktam válaszolni. Mit? Azt, hogy a tavasz, azért mert nyílik a gesztenye és a fehér tulipán. A nyár, mert látom a tengert. Az ősz a színei miatt varázslatos. A télben pedig a hó és a karácsony – várás időszaka. Szeretek tanulni, új ismeretekre szert tenni: lehet ez egy új terület, egy könyv, egy film mondanivalója, egy szakmai délután. Egy egyszerű hétköznapi helyzetben is megkeresem azt, milyen akadály állta utam, hogyan tudom ezt oldani, mire akar megtanítani. Előfordul ez akkor is, amikor úgy tűnik, rossz irányba haladnak a dolgok. S miért nem érzem ezt valóban rossznak? Pontosan azért, mert tudom, hozzátesznek valamit az életemhez. S a vihar után mindig előbújik a nap.

 Sosem vágytam arra, hogy olyan legyek mint mások. A gyermekeimnek is azt tanítottam, vállalják önmagukat. Ne szégyenkezzenek azért, mert mások, mint a massza. Azt, hogy nem kifelé élünk, nem megfelelünk. Tudom e, hogy így nem egyszerű? Természetesen. Viszont látom, mekkora előny az, hogy élvezettel tesznek valamit és az is, hogy a saját tévedéseik árán jutnak előre és tapasztalnak. Kemény ez mindannyiunknak, mégis megéri.

 Szeretek társaságban lenni és szemlélődni. Szeretek társaságban lenni és csacsogni, beszélgetni, gondolatokat és érzéseket megosztani. Szeretek picit elvonulni és elbújni a világ elől. Jó a bőrömben lenni. Sokszor nem értenek, különcnek tartanak, mégsem gond. Sokan, egyre többen értik, hiszen ők is így működnek. Megtaláljuk egymást. Beszélgetéseink mélyek. Kérdéseket teszünk fel, válaszokat keresünk, meglátásokat osztunk meg. Kritika? Csakis építő. Nem értenek bennünket? Picit elsétálunk. Van, aki lemarad, van, aki picit előremegy. Ha dolgunk van egymással, mindig bevárjuk a másikat.

 Látni az egészet érdekes és misztikus. Összerakni a puzzle apró darabkáit az életben. Pedig a valóságban mama ennek a nagy mestere. Ugyanaz a módszerünk, csak más a díszlet. Hátralépek és figyelek. Az érzéseket igazán mélyen megélem, s ha úgy érzem beleragadtam, segítséget kérek. Lámpást, ami megvilágítja a teret. Kezet, mely segít kilépni a mocsárból.

 Hosszú évekig robotoltam, aztán egy szép napon ébredezni kezdtem. megtanultam megélni a mát, a mostot, még akkor is, ha néha a szenvedélyességem kibillent. Érzékelem az természetet, az egységet magam körül, az energiákat és az életet. Magam körül. A szeretteim körül. Már kiegyensúlyozottan élek, s ha meg is billenek egy hosszabb fantasztikus szakasz után, tudom, ez sem tart örökké és rengeteget tapasztalhatok, tanulhatok, ami előrevisz ismét. Közben pedig figyelek, látok, és élvezem az adott évszak minden apró mozzanatát.

 magadra ismertél?