elengedés

Életed során soha nem harcolsz senki mással, csakis önmagaddal. S semmi más nem állít gátat eléd, csak te magad azzal, hogy nem kezded el valóban élni az életed. Miközben attól félsz, hogy el kell rugaszkodnod a megszokottól, ami visszatart az valójában a félelem: hátra kell hagynod régi, jól berögzött sémákat. Azokat a mintákat, melyeket félsz útjukra bocsátani, pedig rabigába kötnek. Amikor felismered ezt és igazán vágysz a változásra, az élet adta nagy kalandra – akkor leszel képes a mélybe vetni magad és ugrani az ismeretlenben.

Hogy én megtettem e már? Igen. Számtalanszor. Az elsőre majdnem másfél évtizedig készültem. Mindig megmagyaráztam saját magamnak, miért is kell benne maradnom a helyzetben. Mindig fölmentettem mindenkit magam körül, nem tehetnek arról, ami velem és önmagukkal tesznek. Mindig a jót akartam bennünk meglátni és nem azt, amik ők valójában. Egy tragédia árnyéka volt szükséges ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból és a teljesen ismeretlenbe vágjak. Egyedül. Azóta többször volt szükségem arra, hogy lépjek, s irányt váltsak. Könnyebben megy e? Őszinte vagyok: nem. Miben más mégis és miért működik nekem? Mert pontosan tudom, milyen érzés az, amikor egy beragadt helyzetet megdolgozva, felismerve a leckét, megtapasztalva a tudást és élményt, milyen energiákat szabadítok fel. Nos ezért. g