2019. április 17.

Élj együtt a természettel. Hogyan? Találd meg azt a formát, mely számodra a legmegfelelőbb. Ami feltölt. Legyen ez séta az erdőben, a kiskert gondozása, hogy veszel egy csokor virágot a piacon és a vázába teszed. Én magam szeretek sétálni, miközben a túrázás már nem az én világom. Szeretek csöndben ülni egy tó partján, amikor úgy alakul a tenger zúgását hallgatva a messzibe merengeni. Szeretek kávét szürcsölve elbambulni, miközben a kacsák úszkálnak a vízen. Szeretek olvasni a teraszomon, ami tele van virágokkal, puha párnával, és lampionokkal. Szeretek ide kiülni reggel is bögrémmel a kezemben és nézni, ahogy a szomszéd ház tetejére kiül a rigó és elkezdi kora reggeli énekét.
Az elmúlt pár száz évben, különösen az elmúlt ötven során szépen lassan elhatároltuk magunkat a természettől. Kihasználtuk, azt hittük, nekünk bármit lehet. Kiirtottuk, beépítettük, felégettük, elfogyasztottuk, elfoglaltuk. Azt hittük, bármit megtehetünk következmények nélkül. Megkockáztatom, eszünkbe sem jutott, hogy bármiféle végzetes következménye lehet annak a rombolásnak, amit véghezvittünk. Mindent megtettünk azért, hogy a természettől elszigeteljük magunkat. nem akartuk hallani a hangját, nem akartuk megérteni a nyelvét. Elfelejtettük, hogy annak körforgása, ciklusai, hangjai, ritmusa életünk alapvető meghatározója. Egyensúlyban és harmóniában élni csak vele együtt vagyunk képesek.

Egyre inkább a természet felé húz a szívem. Legyen az a végtelen óceán, akár a Balaton vize. Legyen a Himalája csúcsa, vagy a gyógyító kövek Bükkszenten. Legyen a puszta, vagy a kár a virágoskert. Minden összefügg, a rezgéseink meghatározzák környezetünket. ma is léteznek olyan törzsek, népcsoportok, akik a természet körforgásával szorosan együtt élnek, együtt lélegeznek vele. Követik környezetük útmutatását, tiszteletben tartják, s őrzik a vele való kapcsolatot. Ha megtagadjuk a kollektív tudat létezését, ha elszigeteljük magunkat az egyensúly fölborul, s a természet sehogy máshogy, csak katasztrófák segítségével tud minket visszavezetni az eredeti úrvonalra. Mikor öleltél át egy fát? Mikor hallgattad utoljára a nádas susogását. Mikor ültél le, hogy hallgasd a madarak énekét, melyet egy átlagos napodon autók zaja nyom el. Próbáld meg, hogy lassítasz és tudatosan figyelsz a környező világ apró rezdüléseire.